Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Egri Mária: Chiovini Ferenc
EGRI MÁRIA CHIOVINI Besenyszög, 1899. november 16 „Az 1790-es évek végén az volt a szokás, hogy a Habsburgok az egyik ország katonáit a másik városaiba küldték szolgálatra, s míg a magyar bakák Mai/and tornyait számlálgatták, addig az olasz fiúk egy csapata Egerben töltötte katonaidejét. Ezek között volt az a Pietro Chiovini, akinek nagyon megtetszett Magyarország. Foglalkozása ötvös volt, s úgy látszik, munkaalkalom is kínálkozott Egerben, mert az irattárak tanúsága szerint katonaidejét letöltve rövidesen — már családjával együtt visszajött ide, és letelepedett. Nem tudjuk pontosan mi mindent készített, csak a mikepércsi harangok ornamentikájáról tudjuk biztosan, hogy azokat őkészítette. Az 1840-es évek elején még háza és kis szőlője után adózott, de fia, az én nagyapám már a 48-as szabadságharc tisztje volt, akit az egri pékek mentettek haza Segesvárról, lisztes zsákok közé bújtatva. Évekig az egri pincékben bujkált, s a Bach-korszakban már semmiféle adókimutatás nem idéz se házat, se szőlőt. A múlt század közepén, inkább a Bachkorszak után költözött a családidé az Alföldre. így lettünk alföldiek, s így később én szolnoki. rA így emlékezett a hetvennyolc éves Chiovini Ferenc a Jászkunság hasábjain magyarországi megtelepedésükre, őseire, akik között a művészetek iránti hajlam mindig igen erős volt. Ötvös, költő, hegedűművész emlékét őrzi a családi krónika, a művész leánya maga is hegedűművész. Tanári képesítésű édesapja harmincnégy évig volt főjegyző Besenyszögön. Itt született 1899. november 16-án Ferenc fia is. Szülőháza, az úgynevezett „jegyzőlakás" ma is áll a Vasvári Pál úton. 2 „Gyermekkorom első emlékei az akkori Alföld végtelen síkjához kötődnek. Ablakunkból kiláttam az országútra, ahonnan az első örökre maradandó élményt kaptam; a kegyetlen, sokszor agyig érő sárral kínlódó szekerek naponta megújuló látványát. A besenyszög/ kert végéből a horizontig lehetett látni. A munka, az utazás, az ünnepek, lakodalmak és vásárok. Lakodalmas menet a gáton, lovas szánon robogó menyasszony és násznép, a vásárok sergői és színes forgataga. Tavasszal és ősszel a küzdelem a földdel, mely sok munkával is csak keveset adott. S az eső/esés. Mert ezen a tájon nagyon kevés eső esett. Az ereszek alatt mindig ott állt a hordó és várta az esőt. A legnagyobb tragédia mindig a tűz volt. A száraz tetőkön, boglyákon, kazlakon gyorsan végiglegelt. Mindig a küzdelem, azembe1 A látvány igazságán gyúlva. Jászkunság 1977. szeptember 40. p. 2 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1. évf. 1890. aug. 21, 2. p. Hírek. "Bessenszög főjegyzőjévé a f. hó 10ikén megejtett választás alkalmával egyhangúlag Chiovini Ferenc Bessenszög eddigi második jegyzője választatott FERENC - Szolnok, 1981. december 9. rek küzdelme földdel, időjárással, sorssal; ezt láttam. S az ember csak azt festheti igazán, amit ismer, és amivel azonosulni tud, s amit szeret. '* - írja a művész visszaemlékezésében. Chiovini Ferenc gyermekkorától kezdődően ezeket a későbbiekben megfogalmazott élményeket rajzolta. Általános iskolai vázlatkönyvében már egymást követik a lovak, tehenek, élete végéig legkedveltebb témái. 17-18 éves korában egy-egy lovas szekeret, sárba ragadt kocsit vonszoló lovat, embereket, tehéncsordát ábrázoló kompozíciója már teljesen érett fogalmazást, kiforrott tehetséget mutat. A család 1914-ben Tiszapüspökibe költözött, ahol Chiovini Ferenc édesapja 1924-ig a káptalani uradalom intézője lett. A művészi képességű fiú középiskoláit Szegeden, majd a szolnoki Verseghy Gimnáziumban végezte. A város nem volt ismeretlen számára, tanárai közül jó néhányan édesapja ismeretségi köréhez tartoztak. Rajztanára a művésztelep fiatalon elhunyt festőművésze, Ruszti Gyula volt, hagyatékából került Chiovini Ferenchez a sokáig megőrzött festőszék. Barátja és osztálytársa volt Czinóber Miklós, a Párizsban 1984-ben elhunyt festőművész. 1917 márciusában bevonult katonának, érettségi vizsgáján is katonaruhában jelent meg. Kikerült az olasz frontra, ahol szorgalmasan rajzolta vázlatkönyvébe katonatársait, a körlet hétköznapjait, a látott tájakat. S amikor csak tehette, papírra vetette kedvenc témáját; lovakat mozgás közben, vágtatva, ágaskodva, pihenve. A Chiovini családot a Tanácsköztársaság alatt közvetlenül érintő eseményeket Benedek Gyulának Tiszapüspöki történetéről írott munkájából ismerjük. „ 1918 végére végképp megelégelte a nép a háborút és forradalmi helyzet alakult ki, ami párosult a nemzeti függetlenség teljes kivívására való törekvéssel. Az őszirózsás forradalom győzelmének hatására Tiszapüspökiben is létrejött a Nemzeti Tanács, elnökéül id. Chiovini Ferencet, a káptalan gazdasági felügyelőjét választották. A Nemzeti Tanács a legfőbb hatalom helyi képviselője volt. A Nemzetőrség november 4-én alakult meg a frontról hazatért katonákból, a lakosság 5%-áig terjedő létszámban. A Nemzetőrség első parancsnoka Vindisch József budapesti illetőségű lakos, tartalékos huszárfőhadnagy, a káptalan legnagyobb tiszapüspöki haszonbérlője lett. Helyettese ifj. Chiovini Ferenc tartalékos hadapródőrmester volt. Tulajdonképpen ö intézte a karhatalom ügyeit, mert meg. Az így megüresedett második jegyzői állást pedig szótöbbséggel a helybeli születésű Ambrus Sándor nyerte el. Mind a kettő szorgalmas jegyző s értelmes és becsületes úri ember. Az e/nyert állásra érdemesek." 3 Jászkunság 1977.39-40 p. 403
