Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
rendelkezésre. Ugyancsak gondoskodik a város egy modern magyar festőművészeti kiállítás megrendezéséhez szükséges helyiségekről is. Kiköti a város, hogy a propaganda céljaiból közzétett prospektusokban Szolnok városra vonatkozóan megfelelőképpen, esetleg illusztrációs anyag felhasználásával is feltüntetendő az a komfort, amit az akadémia növendékei Szolnokon találni fognak. A prospektusokban nyomatékosan hangsúlyozni kell Szolnok városának a festőművész telepe által bírt képzőművészeti adottságait és általában azokat a pikturális szempontból jeles előnyeit, aminek folytán Szolnok város már több mint 30 esztendeje egy szépen virágzó, önálló festőművész telepet tud fenntartani. A város meg van győződve, hogy a majd itt működő amerikai akadémia élete olyan idegenforgalmi attrakciót fog jelenteni a város számára, amely fel fogja kelteni az érdeklődést a Magyarországon tartózkodó más idegenek körében éppen úgy, mint a hazai utazgatóknál. Jelen véghatározat 15 napon keresztül közszemlére kiteendő s majd jóváhagyás végett felterjesztendő a vármegyei közgyűléshez. Erről: polgármester, a v. számvevőség, továbbá a Magyar Amerikai Festőművész Akadémia igazgatósága (Budapest, Aba Nóvák Vilmos festőművész útján), az „IBUSZ" fí. T. Igazgatósága (Budapest), valamint Kádár Gyula m. kir. kormányfőtanácsos cukorgyári vezérigazgató (Szolnok) jelen véghatározattal értesíttetnek. Szolnok, 1934. november 30. " 285 Ám a következő, sőt az azt követő években is hiába lapozzuk végig a helyi sajtótermékeket, 1937-ig semmi hír nem jelenik meg az amerikaiak szolnoki látogatásáról. Ekkor viszont azt olvashatjuk, hogy: „...három esztendeje komolyan kombinálták, hogy az amerikai festőművész növendékek Aba-Novák Vilmos befolyására Szolnokon szándékoznak tölteni a nyarat. Az illetékes körök azonban folyton elzárkóztak az anyagi támogatás elől, ahelyett, hogy kapvakaptak volna a kínálkozó alkalmon. Amikor végre Kádár Gyula áldozatkészsége lehetővé tette volna Aba-Novák amerikai szervező útját, akkorra már késő volt és az egész vállalkozás kútba esett. Most arról értesülünk, hogy az egyik amerikai képzőművészeti szakiskola vezetője — Miss Tratt — 19 növendékével Pécsre érkezett, hogy az ottani "nagytekintélyű" művésztelepen hosszabb tanulmányt folytassanak. Hallottunk róla, hogy a 20 amerikai rövidebb időre felkeresi Budapestet és Egert is, ellenben mit sem hallottunk róla, hogy Uncle Sam pénzbőségben szenvedő gyermekei Szolnokot is fel akarnák keresni. Hogyan? Hát aki festőművészetet akar tanulnia világviszonylatban is elsők között álló magyar festőktől, annak nem Szolnokra kell jönni? I Úgy látszik, nemi Úgy látszik, hogy a reklámozás, a propaganda és a művészi kérdések előtérbe állítása többet használ, mint a művészek értékes130. kép. Kádár Gyula, m. kir. kormányfőtanácsos, a Szolnoki Cukorgyár r.t. vezérigazgatója sége. " 28B Pólya Tibor ugyan még ekkor is optimista, hiszen azt nyilatkozza, hogy:,,...soha olyan magasan nem állott a szolnoki Művésztelep, mint éppen ma, (amikor) művészeink a világ minden táján egyre nagyobb sikereket érnek élés ezzel is öregbítik a Művésztelep régi hírnevét. Elég itt Aba-Novák és jómagam amerikai sikereire, Aba-Novák amerikai második díjára és a plakát világkiállításon elért második díjamra utalni, de a telep többi tagjai is mutathatnak fel ugyanilyen eredményeket..."}* 1 Ám úgy látszik, mindez kevés. Mindenesetre ahhoz kevés és kevés volt, hogy egy szép, Szolnok szempontjából gyümölcsözni látszó elképzelés megvalósuljon. A külföldiek szolnoki inváziója elmaradt, az álomkép nem realizálódott. Továbbra is maradtak a korábbi, külföldi érdeklődőket, vendég művészeket is felmutatni tudó szórványlátogatások, melyek elvitték ugyan idegen földre is a szolnokiak hírét, de túlságosan sokat nem lendítettek sem a telep kollektíváján, sem egyedein. Mert csak egyedi alkalmaknak tekinthető például, hogy egy Helsinkiből érkezett levél azt közli a Szolnoki Művészeti Egyesülettel, hogy „... Paul Nemenhaner fiatal finn festőművész..rövidesen városunkba jön, mert Pólya Tiborral meg szeretne ismerkedni és tőle szeretne tovább tanulni...a drezdai akadémián végzett művész...itt ismerkedett meg Pólya Tibor művészetével, mely olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, az idén Magyarországra jön Pólya Tibor művészetét tanulmányozni és saját hasznára fordítani... ". m De ennek számít a Nemzeti Jövőnk-ben közölt azon hír is, miszerint egy Angliából érkező levélben egy angol festőművész arra kéri a Művészeti Egyesület vezetőségét, hogy tegye lehetővé a nyár folyamán, hogy 8-10 társával együtt néhány hétig a szolnoki telepen dolgozhasson. 289 S ugyanide a szórvány esetek körébe sorolható az a rövidke értesítés, melyben az áll, hogy „ ..a hét elején a művészcsere akció keretében három kitűnő lengyel művész érkezett Szolnokra: Jerzy S'liwka tájképfestő Zakopanéból, Zenon Hehe/t szobrász Krakkóból és Pawel Steller grafikus Kattowitzból. A lengyel művészek a Tisza Szállóban laknak és napközben leginkább a Művésztelepen dolgoznak.'™ S mivel a hír azzal zárul, hogy „...a vendégművészek Szolnokról Budapestre, majd Balaton mellé látogatnak el", - azonnal felmerül bennünk Aba-Novák Vilmos egy, még 1929-ben írott levelének az a kitétele, hogy „...Budapest már betegesen centruma az ország képzőművészetének is, (s) a városok pedig... egyre jobban uniformizálódnak.", vagyis eltűnnek a közöttük lévő különbségek, megszűnnek a jellegzetességeik, s egyetlen generális helyzetkép rajzolható meg, az, amiben „...mind megegyezünk: nagyon szegények vagyunk..." Márpedig a nagyreményű próbálkozások, a kecsegtető lehetőségek ellenére is Pesten, de immár a hozzá hasonult, „uniformizálódott" vidéki városokban is egyetlen nagy dolog létezik: „...éhen nem halni és festőnek lenni, aki felszerelését karbantartja. " 291 285 Szolnok város Közgyűlési Jegyzőkönyve az 1934-es évből: 393-402. 14348/1934. szám. 286 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok. XLVII. évf. 1937. július 22.3. p. 287 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, XLVII. évf. 1937. július 11. 2. p. 288 Szolnok és Vidéke, XVVII. évf. 1935. november 7.3. p. 289 Nemzeti Jövőnk, VIII. évf. 1939. március 11.1. p. 290 Szolnok és Vidéke, XXI. évf. 1939. augusztus 20. 5. p. 291 B. SUPKA Magdolna 1966.102. és 101 p. 386