Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
A táncot megnyitották: Szarka Gyula főispáni titkár és csebi Pogány Ildikó. A legszebb csárdást táncolták: A 70 éves báró Schilling Frigyes és Lippich Istvánná. A leghosszabb csárdást táncolták: Erdélyi János és Szántó Endréné (57 percig egyhuzamban, „Sose halunk meg" és „Most kezdődik"). Legszebben énekelt magyar nótákat: Bobory György államtitkár. A legszebb ruhát viselte: Pólya Gogó. Az egyetlen fehér szmokingot viselte fekete tükörrel: Dr. Hunyor Imre (saját kreáció). Legszebben táncoltak valcert: Wahlkampf Henrik és Alexander Baba. Legszebben táncoltak tangót: Péter Éva és mindegyik táncosa. A legkorábban érkezett: Jancsó Lajos, a Művésztelep igazgatója, a kerti ünnepély lelkes főrendezője. A legizgatottabb volt: Jancsó Lajosné, aki hűséges segítőtársa volt férjének a nagy munkában. Legutoljára távozott: Lippich István ny. főispán, a Művészeti Egyesület alelnöke. Aki rekordot állított fel a fennmaradásban: Fényes Adolf (hajnali 4 óra, tavalyi rekordjánál 22 perccel több). A legszebben táncoló művészházaspár: Chiovini Ferencék. A legszebben táncoló civil házaspár: Haraszty Károly ék. A legjobb ételeket főzte: Dr. Kerekes Sándor h. polgármester (leveskülönlegességek, libamájpástétom!). Leghamarabb látta rózsaszínben a világot: Aba Nóvák Vilmos. A bár legjobb vendége volt: Dr. Kuszka István. A csárda legjobb vendége volt: Szántó Endre. A legnagyobb társasággal jött: Dr. Boros László főszerkesztő. A kerti ünnep után legnehezebben vált meg Szolnoktól: Vadnai Endre főszerkesztő felesége és Humboldbáró (Holtverseny). A legfigyelmesebb házigazda volt: Zádor István és felesége. " m A lakosság egy rövid pár hétre felvidult, feledte hétköznapi gondját-baját, nehézségeit. Jókedv, mosoly varázsolódott az idők távlatából már „csak a szépre emlékezők" akkor esetleg éppen anyagi gondoktól ráncolt homlokára. S mivel jószerrel csak ezek a kellemes percek kerültek rögzítésre, mindazok, akik valamikor is részesei voltak maguknak a csúcsot jelentő nyáresti partyknak, szinte kizárólag e Lestyán Sándor-féle, humoros mankókra támaszkodhatnak. Vagy az olyan 1937-ből keltezett jókedvű rigmus-csokorra, mint K. Tóth Lenke 1937-ből ránk hagyott verses krónikás éneke. „KERTIÜNNEPÉLY „Ma van a nagy garden party! Itt van a sok vidám pajti, — aktív, passzív, politikus, író, zenész és kritikus, ügyvéd, orvos, bankdirektor, lovag, vitéz, piktor, rektor, helybeli és megyebeli, — művésztelep dugig teli! 102. kép 103. kép. „található ott egy PÓL YA, akit rég hozott a gólya (Pólya Tibor karikatúrája) Eljött, hogy az éjt itt töltse: Kecskemétnek a gyümölcse, Cibakháza nagy szülötte, Tiszavárkony kiküldötte, Tisza földvár íja-fia, pesti polgár is van biz a! Városoknak anyja, atyja, magát ide e/hozatja! Szól a zene, zúg a dzsessbend s ahány madárfészek lesz fent a lombok közt, mind muzsikál - sőt „konfettit"is hajigál. Berúg a fű, berúg a fa, — spicces lesz a Tisza hala, oly magas lesz a hangulat, • a telepen minden mulat: tücsök táncoltat egy cincért, a vendégek a főpincért, a szakácsot, (ha nagy szelet sonkát vágott!). Mert aszongya a vendéglős: tánchoz sokat enni félős! Hogy te príma vendég legyél: sokat fizess, kicsit egyél! Kevés panasz, sokitóka, s leszel: kétszer nyúzott róka! No de sebaj! Álljunk párba! Gyerünk be az Iszombárba. Található ott egy PÓL YA m Akit rég hozott a gólya, De még most is felelőtlen, - bár családos és nem nőtlen. Ez a PÓLYA ott a mixer, nem csoda, hogy oly jól mixel, — tudja róla minden magyar, hogy őmindent összekavar! 192 193 LESTYÁN Sándor: A szolnoki festőművészek kertiünnepe a statisztika tükrében. Színházi Élet, 1937. júl. 40-42. PÓLYA Tibor festőművész, a Szolnoki Művésztelep törzstagja 370
