Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

92. kép. Zádor István: A galgahévízi menyasszonytánc „Kacagás, tréfa, móka zsongott, A kert fényárba öltözött. - Egy láthatatlan vendég sétált A halkan zengő fák között. Ezüsthajú, szép szellemarca Hol itt, hol ott is megjelent, Édes mosollyal bólogatta: „Jól csináltátok, annyi szent! Mulassatok, vigadjatok csak! - Olykor meg festegessetek! Isten áldjon kedves pajtások! - Én most már csendben elmegyek." - És megállt a vonó egy percre, Egy titokzatos hangra: Ácsi! Egy-egy öreg szem könnye pergett: „Isten veled!Zombory Bácsi!'™

1 Old Boy futball, regatta verseny, sétahajózás... Az egymást követő esztendők nyári szórakoztató programja az ötlet felmerülésétől kezdve az események menetének függvényeként finomodott, új elemekkel bővült. Egyik ilyen programszélesítést a hozzá kapcsolt, estét megelőző Old-Boy futballmérkőzés jelentette, amelyet délután játszottak a MÁV sportpályán egy-egy hordó sörért a művésztelepet képviselő szimpatizánsok: a vörösök — és a városi polgárokból toborzott kékek. A vörösök között a művésztelep képviseletében Chiovini Ferenc nevét olvashatjuk, s bár a mérkőzést 3 :1 arányban a vörösök nyerték, valószínű, hogy ez alkalommal nem a festőművész jeleskedett, hiszen a meccs ismertetésénél különleges sportképességeire nem tért ki a cikkíró. A meccs egyébként „...megmozgatta egész Szolnokot és valóságos autó és kocsisor állott a MÁV. pálya bejáratánál a játék alatt. "

m 167 Szolnoki Újság, XVI. évf. 1934. július 17. 1 -2. 168 Szolnoki Újság, XVI. 1934. július 17. 2. A kerti ünnepségek más vonatkozásban is mozgósítólag hatottak. Példájára a Szolnoki Városi Zeneegyesület nem sokkal a sikeres estélyt követően a még el nem bontott, pódiumnak is használt táncplatót használva ugyancsak a művésztelepi parkban augusztus 5-re szabadtéri zenekari hangversenyt és azt követően táncestélyt hirdetett „Morzsa" Garden-Party néven. Ezt a rendezvényt ugyanolyan sajtóreklám előzte meg, mint a „nagy" garden-partykat, minek következtében a siker is hasonló volt. Az 1935-ös esztendő a sorozatban mintha mindezek ellenére beszürkülést mutatna. Pedig ennél is hasonlóan aprólékos és körültekintő gonddal folyt a szervezés. Kezdve a beharangozástól, amelyet ismét egy hónappal az esemény előtt elkezdtek. Sőt, mintha a hírkampányt meg is tervezték volna. Hiszen az első híradásban jószerével még csak a kitűzött időpontot, a július 20-át közölték a polgárokkal, majd ettől kezdve fokozatosan avatták bele az olvasókat a készülő rendezvény részleteibe. Igy például tudatták velük, hogy a vacsora a Tisza-Szálló kerthelyiségében lesz, s innen vonulnak át a művésztelepre. Közölték azt is, hogy különlegessége lesz az est műsorának az országos hírű galgahévízi gyöngyösbokréta fellépése Paulini Béla rendezésében, és hogy a propaganda részeként - miként azt Hódmezővásárhelyen a saját fellépésük propagálására Rudnay is tette - Pohárnok Zoltán készít nagyszerű, figyelemfelkeltő plakátokat.

169 Három nappal később a másik helyi sajtóorgánum csöpögtet el újabb híreket: „...két kiváló táncművész is fog szerepelni a műsoron, akiknek nevét a rendezőség egyelőre titokban tartja, bizonyára a meglepetés kedvéért, (illetve, hogy) Vidor Győző konferansza fogja még a műsort kiegészíteni."'

70 Az ország minden részéből érkező levelezőlapokon történt bejelentkezések és helyfoglalások 1935-ben is sikert ígértek, amit a nyitás előtt két nappal közzétett, szenzációnak szánt „Rom-Bár" üzembe helyezésével kívántak betetőzni. De nem maradtak el az estélyről közölt, s már-már hagyó mányosnak tekinthető „pillanatképek" sem, csakúgy, mint a „Helyszíni közvetítés a művésztelepi kerti-ünnepélyről", ami az események 93. kép. Pohárnok Zoltán: Metszet 169 Szolnoki Újság, X. évf. 1935. július 11.1. 170 Szolnok és Vidéke, XII. évf. 1935. július 14.2. 364