Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
41. kép. Szabó Barna MfMQK molyan venni nem. Vagy ha igen, úgy inkább „ártatlanul is ártafmas"-nak, művészet ürügyén poénkodó ügyeskedőknek. Akik mindenképpen kívül rekesztendők az „igaz művészet", az „elkötelezett művészet", a „súlyos értékeket produkáló művészet" felelősségteljes elszántsággal alkotó egyedeinek körén. Akik ellen fel kellett lépni, mert az ilyen tevékenység, az ilyen, „kvázi művészet" - Aba-Novák megítélése jól példázza ezt „ellensége minden harmóniának", „vállveregető humorú", „nem szolgálja a haladást", mert létrehozójának „egész egyéniségét a Horthy-rendszer fasisztabarát kultúrpolitikája határozza meg", amelynek hatása alatt művészete „brutálisan nyers" és emberellenes". 89 Pedig például éppen AbaNovák, akiről örök szégyenére a magyar műtörténetírásnak az ötvenes években mindezt leírták, a garden partyknak inkább vendége, mint közreműködője volt. 90 Ellentétben a szervezésben és előkészítésben is aktív szerepet játszó Révész Péter Pállal, Istókovits Kálmánnal, Fényes Adolffal, 9 ' Biai Föglein Istvánnal vagy Zádor Istvánnal 92 . Miért is őket így netalántán még „emberellenes"-ebbnek, még „brutálisabban nyers" művek alkotóinak kellene tartanunk? A Kerti Ünnepélyek történetének részletesebb összefoglalásával a rossz szándékúságot és a balvéleményeket kívánjuk valamelyest oszlatni és cáfolni. A sok erőfeszítést és komoly előkészítő munkát követelő garden partyk felvázolása természetesen nem lehet teljes, de reméljük, hogy egy igazabb, a valósághoz közelebb álló kép kialakulásához nyújt segítséget. Ahhoz, hogy a Szolnoki Művészeti Egyesület pénzszerző akcióinak szükségességét, előzményeit világosabban lássuk, vissza kell tekintenünk az első háború előtti „boldog békeévekre". Az irodalmi ambíciókat is dédelgető, meglehetősen mozgalmas ifjonti éveket élő, jó tollú újságíró, Szabó Barna hadba vonulása előtt az „Est"-lapok, később az Uraitól a szibériai Vlagyivosztokon át a Góbi sivatagig hadifogolyként tett több mint négyesztendős „feledhetetlen kirándulásai" után az „Esf'-lapokon kívül a budapesti „Újság" és a „Budapesti Hírlap" szolnoki tudósítója volt. 93 Négy kötetbe rendeFOOOLY-ÚJSAO CfMLAPJ* 42. kép. A Fogoly Elet című lágerújság egy Szabó Barna szerkesztette száma zett cikkeinek esszenciáját tartalmazó utolsó összeállításában, az 1938-ban saját kiadásában megjelentetett „Elevenek és holtakéban visszaréved az 1910-es esztendőbeli szolnoki állapotokra. Nem véletlenül; tudatosan lapozza át a „ Tiszavidéki Újság" lapszámait. Egyrészt, hogy felidézze, s indokolja egész további életét meghatározó döntését: az újságírói pályája melletti voksot, másrészt hogy,,... hű történetét adja a negyedszázad előtti esztendőnek: a boldog béke egy évének."A kortárs hírlapírók írásain keresztül megidézi az 1910-es esztendőt, s bemutatja, hogy mi és hogyan történt Szolnokon, négy évvel a világháború előtt. Ahol mint sommázza - „... nem voltak világrengető eseményei a városnak, békességben éltek a lakói és ha meg is haragudtak valamiért, dühük nem volt paprikás és főleg nem tartott sokáig, mint manapság szokás. Akkorra feltétlenül elmúlt, mikor az alkalom valami„magnum áldomás" szülője lett. A szórakozásokban egy volt Szolnok együvé illő polgársága. Hogy ki a „jó társaság" tagja: eldöntötte a tisztességes élet, a betöltött hivatal, a társadalmi szerep, a tudás, a születési konjunktúra, a vagyon is esetleg. Minden, csak a vallás és a faj nem. Hogy így volt, bizonyítékul leközlök egy egykorú tudósítást a Kaszinó előkelő „Pokol"estjérői..". ESTÉLY A „P0K0L"-BAN „Az első szavunk legyen a háláé és köszöneté, s szóljon a szolnoki művészeknek. Amit a Kaszinó két termében produkáltak, az nemcsak teljesen és tökéletesen művészi munka volt, hanem egyszerűen emberfeletti is. Nem tudjuk, mit bámuljunk jobban: a kitűnő stílusérzéket, a pompás dekoratív tehetséget, vagy a rendkívüli szorgalmat, ügyességet és gyorsaságot, amikkel az egészet összehozták. Az egyik terem, a nagy társalgó volt a pokol, a másik, az olvasó szoba, egy egyiptomi mastába, magyarul királysír. Az ötlet Olgyay Ferencé volt, a kivitel mindannyiuké. A művésztelep megint közelebb hozta magát a szolnoki közönséghez, s csak fokozhatja a közönség irántuk érzett szeretetét és nagyrabecsülését az, hogy igazán jó kedvvel és teljes művészi tudásukkal, ambícióval végezték feladatukat. Ma egy hete kezdődött a munka. Először az ácsok készítették el az állványokat, de csak a nyers vázat. Erre a léceket, a deszkatörmelékeket s vásznakat már maguk a művészek szögelték, s ők gipszelték a műsziklákat, ők festettek, dolgoztak mindenen. A pokolban lévő hatalmas sárkányt Szlányi Lajos készíti, formálja, segít neki ebben Mihalik Dániel, ki ezenfelül még a villanyszerelést is megszervezi és vezeti. Jávor Pál az egyiptomi termet csinálja, saját tervei szerint, segít neki ebben Kléh János; Olgyay mindenütt ott van, hol itt, hol ott segít, gondoskodik az anyagbeszerzésről, szállításokról, segédmunkásokról. A nem művészek között bámulatosan szorgalmas Kerekes Sándor s végül egy vendégművész, Lechner Ödön is készséggel közreműködik pár napig. ...Este 9 órakor volt a gyülekezés. Ekkor, az utolsó percben, egy kis malőr történt: a világítás felmondotta a szolgálatot. Rövidzárlat volt valahol, de csak pár pillanatig, azután minden rendbejött. A közönséget csak 10 órakor eresztették be, addig az előszobában és a többi helyiségekben tartózkodtak, közben bent a pokolban elhelyezkedik a trónuson Lucifer: Hunyor Pista, 12 ördögből álló udvara89 VÉGVÁRI Lajos 1952. 60. 90 Szolnok és Vidéke, XVII. évf. 1935. júl. 25. 1; Jász-Nagykun Szolnok megyei Lapok, XLVI.évf. 1936. jún. 23. 91 Szolnoki Újság, IX. évf. 1934. júl. 10. 2 92 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, XLVII. évf. 1937. júl. 15. 93 Szerk: HIRN László és ZSADÁNYI Oszkár, Szolnok, 1928.). - SZABÓ István 1992. Debrecen 340
