Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

37. kép. Borbereki Kovács Zoltán: Kubikosok. Dombormű a volt GrófSzapáry Gyula emlékműről 38. kép. Patay Mihály: Böllérek művésztelepi munkáról. Miután a szolnoki művésztelep alkotói közül csak a legeiismertebbek rendelkeznek monografikus feldolgozással, ezek a helyi lapok több, még a műtörténészek előtt is kevéssé ismert dokumentummal szolgálnak. A két világháború között megjelent szolnoki újságokban „szörfözve", unikumként csak néhány adatot említünk a teleptagok sikereiből. 1928-ban, a párizsi Grand Palais elmúlt negyedszázad válogatott alkotásait bemutató őszi nemzetközi kiállításán a tizenkét magyar művész között kiállított két szolnoki: Taussig Aranka és Czinóber Miklós. Utóbbi a későbbiek során szolnoki Czinóber néven megtelepedett és jegyzett festőművész lett Franciaországban. 1934-ben a The New-York Times Sunday tudósítását olvashatjuk a szolnoki lapokban a magyar festők new-yorki kiállításáról, kiemelve Pólya Tibor Forgószél című képét, Borbereki Kovács Zoltán vasútállomást ábrázoló temperáját és Aba-Novák Bemutatkozó cirkusz és a Cirkusz címmel kiállított munkáit. Szintén 1934-ben Fényes Adolf és Aba-Novák Vilmos Londonban rendezett kiállításáról, annak anyagi sikeréről és rendkívül pozitív sajtóvisszhangjáról kapunk beszámolót, valamint Zádor István jól sikerült amszterdami rézkarc kiállításáról, melyről a holland királynő is vásárolt, illetve a Rómában rendezett nemzetközi képkiállításról, amelyen Fényes Adolf, Aba-Novák, Istókovits és Pólya Tibor vettek részt. A szintén 1934-es római egyházművészeti kiállításon Aba-Novák mellett nagy sikert ért el a szolnoki művésztelep másik két festője, Chiovini Ferenc és Istókovits Kálmán is. Megtudjuk, hogy még ugyanebben az esztendőben Borbereki olasz állami ösztöndíjat kapott. 1935-ben Chiovini Ferenc a kultuszminisztérium ösztöndíjával fél esztendőre a római Collegium Hungaricumba kapott meghívást, 1937-ben Pólya Iván Parisba utazott, ahol a világkiállítás magyar pavilonja számára Tiszai halászat című festményét készíti. Aba-Novák Vilmos ugyanebben az időben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának pannóit festi. A cikkíró információja szerint a művész felajánlotta munkájának „a kiállítás után Szolnok városában való elhelyezését". Borbereki egy kucsmás szolnoki parasztfiút ábrázoló büsztjéért Bécs város szobrászati nagydíját, a „Vindobóna" bronz érmet szerezte meg. Két nappal később ugyanezen orgánumból értesülünk a szolnoki szobrász párisi világkiállításra készített „Itató fiú" szobrának elkészültéről. Mindkét „szolnoki művésztelepi művész" Aba-Novák és Borbereki is elnyerte Párizsban a Grand Prix-t. A festőből szobrásszá lett Borberekinéi maradva, a Szolnoki Újság 1937. januárjában a művész Kubikos szobráról közöl adatokat. „Mint emlékezetes, ez a szobor megnyerte Budapest székesfőváros nagydíját, majd ezután a velencei „Biennálé" kiállítására került, ahol a szobrok között a legnagyobb feltűnést keltette. Az olasz, francia angol és német szaklapok nagy lelkesedéssel írtak róla s a szobor fényképét mindegyik féloldalas nagyságban közölte. Most különös örömmel értesülünk arról, hogy a Kubikos ott marad Velencében, hol egyik teret fogja majd díszíteni. A Kubikos a fiatal művész első nagy műve. Szolnoki szempontból az ad neki különösebb érdekességet, hogy a mű gondolata itt kelt életre, amidőn az erdélyi származású művész először Szolnokra került. Borbereki K. Zoltán újabb sikere ezúttal nemcsak szolnoki, hanem magyar diadal is. Méltán örülhet neki és büszke lehet rá minden szolnoki ember. '*

7 S mintha ez az újság csak csupa jó hírek és a szolnoki művészek külföldi sikereinek közlésére specializálta volna magát, alig egy hónappal később azt írja, hogy „...pár nappal ezelőtt nyílt meg Parisban a Jeu de Paumemúzeumban a nemzetközi női képzőművészeti kiállítás, amelyen 16 nemzet művésznői között a legkimagaslóbb sikert a magyar kiállítók érték el. Szolnoki szempontból különösen értékes sikert hozott ez a kiállítás Hollós Mattioni Eszternek, művésztelepünk kiváló tagjának, akinek hét gyönyörű műve díszíti a Jeu de Paume múzeum falait.

m Szintén a sajtóból tudjuk, hogy a Svédországgal, Hollandiával kötött művészcsere akció keretében több szolnoki művész tartózkodott az említett országokban tanulmányúton. (Mattioni Eszter, 338 87 Szolnoki Újság, XII. évf. 1937. jan. 7. 1.