Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
képhez záradékul még hozzáfűzi, hogy „...A mesterségek, az első szükségű durva kézműveket kivéve, nem igen virágzanak, részint a mesterek ügyetlensége, részint Pest közelléte miatt. ' 6S Ilyen tehát a Pettenkofen érkezése előtti Szolnok autentikus személy által megjelenített képe. A rajzot csupán az osztrák művész „honfoglalása" előtti, indulási körülmények bemutatása miatt részleteztük, ám célunk továbbra is az itt regisztrálható képzőművészeti események számbavétele. Amihez - ugyancsak Remellay Gusztávot idézve - feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy 1841-ben „Szolnokon egy fiatosztályú gimnázium van, továbbá négy elemi iskola... s a már említett iskolákon kívül még egy rajziskola is van... (ami) céljának tökéletesen megfelel, a növendékek a szép műveltségű, szelídbánású tanító - P. Zsohár Rajmund — vezetése alatt dicséretes előmenetelt tesznek." 40 Elég vigasztalannak tűnik ez a helyzet. S mi történik néhány esztendő múlva? Mi az, ami az osztrák, a német és a külföldön tevékenykedő festőművészeket, illetve az idehaza már nevet szerzett piktorokat a városba vonzza? Természetesen a leragadtságból történő kimozdulás. A néhány esztendő alatt bekövetkező, az egész várost és lakosságát átalakító, bizonyos mértékig átstrukturáló alapvető radikális intézkedések nyomán bekövetkezett fejlődés, az egymást gyors ütemben követő, szemmel látható változások. Amelyek mindegyike a vasúti forgalom beindulásából eredeztethető. Hiszen nem sokkal a Szolnokig lefektetett vasúti sínek és indóház átadása után, 1857-ben megnyitják a Szolnok-Debrecen, 1858-ban pedig a Szolnok-Arad, 1873-ban a Szolnok-Hatvan, 1882-ben az Újszász—Rákos útvonalakat, (mely utóbbi lehetővé teszi, hogy Szolnokot immár két útvonalon is el lehet érni a fővárosból), s így hamarosan az addig halott, tespedő, inkább nagy falu, mint város vasúti csomóponttá növi ki magát. Ezek a pályaszakaszok, illetve az 1856ban 200 főt foglalkoztató járműjavító üzembe helyezése Szolnokot a vasút járműveinek egyik javító központjává tette. Segítette e szerepkörének kialakulását a szárazföldi utak radikális rendbetétele is. A város első kövezett útvonalát 1851-ben építették a közúti híd, vagyis a szárazföldi közlekedést szimbolikusan is képviselő Tisza-híd és a már működő vasúti indóház között. 1875-ben lekövezték a Nerfeld palotától a Gólya kocsmáig húzódó utcát, majd az 1857-ben kiépült, a vasútállomásig tartó útszakaszt. Ami azt is jelentette egyben, hogy a város a vasútvonalak segítségével jól megközelíthető volt mind a főváros, mind pedig a környező megyeszékhelyek irányából. Ezek a városon belüli, használhatóvá-járhatóvá tett, jól kiépített utak kapcsolatot teremtettek a teherpályaudvar és a Tisza-híd, illetve a személypályaudvar és a Tisza-híd között. 1879-es jelentésében Sipos Orbán alispán már azt írhatja, hogy: „A város utczáinak egyrésze ki van kövezve: koczkakő burkolatú út van: 1.500 folyóméter, szabálytalan kőburkolatú út 850 méter; kavicsozott kocsiút 1.840, gyalogjárda: 4.152 méter hosszban. Padlójárda a város csaknem minden utcájában 15.200 méter hosszban. " 41 S mindezek mellett ott volt a Tisza, amely már nemcsak fahajók, de gőzhajók útvonala is volt, s amely ugyanakkor az addig szinte teljesen ipari üzemek nélküli város 24. kép. A Kossuth tér a századfordulón (levelezőlap) szaporodó és egyre vízigényesebb telepeit is kiszolgálhatta. Mert a XIX. század második felében egymás után jelentkeztek a már több embert foglalkoztató manufaktúrák, melyek közül Pettenkofen idejében az egyik legjelentősebb, a város életében is meghatározó szerepet játszó Scheftsik-család által 1860-ban alapított nagy teljesítményű, hatemeletes Szent István hengerműmalom és gőzfűrésztelep volt. De ekkortájt létesült a Dohánybeváltó (1864) is. Nem csoda hát, ha egy ilyen hirtelen felfutás, a városiasodás egyre több pozitív jelét mutató települést az 1876. évi XXXIII. t.c. értelmében újonnan szervezett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyévé tette, s produkcióival, - benne a jövőbeli továbbfejlődés zálogát is hordozva - minden riválisa elé helyezte. 1876-tól, vagyis megyeszékhellyé emelkedésétől kezdve a város külső arculata is gyorsan változott. Hatalmas köz- és magánépítkezések indultak meg. 1882-ben lebontották a régi városházát, és megkezdték az új építését, 1882-ben nyolcosztályos gimnáziumot emeltek (ma Verseghy Ferenc Gimnázium), 1893-ban laktanyát, 1894—96-ban Megyei Kórházat, 1893-ban református templomot, 1899-ben zsinagógát építettek. 1878-ban átadják rendeltetésének a vármegyeházát, 1891-ben pedig a Törvényházát. 1894-ben a saját áramfejlesztővel rendelkező Nemzeti Szállót nyitják meg, majd 1896ban a vármegyeháza szomszédságában emelt műemlék jellegű Úri Casinot veheti birtokba a lakosság megyéből Szolnokra beáramló pénzesebb hivatalnok és dzsentri rétege. Akiket 1887-es adatok szerint a város központjában 12-15 üzlethelyiség kereskedői láttak el szükségleti cikkekkel. A Pettenkofen 1860-as években tapasztalt, s papírra, vászonra vetett vásári jeleneteivel, az akkori falusias településképpel ezt az állapotot összevetve (akkor a város első komolyabb bérháza a Törvényháza mellett álló, 1856-ban emelt un. Obermayer-Hubay féle ház - ma Varga Katalin Gimnázium - és az 1860-ban az új városházával átellenben lévő, jelenleg múzeumként funkcionáló műemlék jellegű „Magyar király" szálló és étterem volt csupán említésre méltó épület a belváros területén), kétségtelen, hogy Szolnok egy negyedszázad alatt szinte felismerhetetlenül megváltozott: felnőtt hivatali szerepköréhez. Mert természetesen ezeken a külsőleg mutatkozó változásokon túl a belélet, a lakosság átrétegződése, az új hivatali feladatokat ellátó, 39 SZABÓ István-SZABÓ László 1989.268. 40 REMELLAY Gusztáv 1841 /b. 1-2. 41 SIPOS Orbán (Szerk) 1880.163. 321
