Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Czier Zoltán: Új ősnövények a Vasasi (Mecsek hegység) Alsó-Jurából

15, fig. 2, pl. 24, fig. 1, pl. 25, figs. 1-4, pl. 26, figs. 1, 2, pl. 27, figs. 1-4, pl. 28, pl. 29, figs. 1-3, pl. 30, pl. 35, figs. 1 -3, pl. 47, figs. 1,2, text-figs. 9/2,13/1 -3,18/1,23/A, tab. 3 Anyag. 20 példány (L sz. 6,9,10,11,12,13,14,16,18,19,20, 21,22,23,24,25,27,28,29,30). Leírás. Tenyeresen szeldelt, nagy méretű lomblevél vagy lomblevelek maradványai. A levél eredetileg akár az 1 m hosszúságot és szélességet is elérhette. A karéjok egymáshoz viszonyítva 30° körüli szögben illeszkednek. Alapi szélességük 35 mm. Legnagyobb szélességük, a középső harmadukon, 88,5 mm. Alakjuk szálas-lándzsás, széleik fűrészesek, csúcsuk hosszasan kihegyzett. A fogmagasság határértékei 0,9 mm-3,5 mm, a fogszélességé 2,4 mm-15,7 mm. A főér (elsődleges ér) egyenes, a csúcs felé fokozatosan elkeskenyedő. Alapi szélessége 2,5 mm körüli. Az oldalerek (másodlagos erek) szembenállástól váltakozásig terjedő, 60°-84° közötti illeszkedést mutatnak. Legnagyobb részükön egyenesek, disztálisan enyhén íveltek. A fogak tájékán görbületük mértéke jelentősen fokozódik. Egyszerűek, a fogak csúcsában végződnek. Az oldalereket számos, ezekre merőleges vagy majdnem merőleges, harmadrendű ér köti össze. így egy jellegzetes, recés téglalap-mintázat jön létre - a lapok hosszabbik oldalát a harmadlagos erek alkotják. A lapok hosszúsága 2,1 mm-15,8 mm, szélessége 0,9 mm-7,4 mm határértékek között van. A csúcs irányába a récék méretei fokozatosan csökkennek. A szeletek illeszkedési vonala és a levélalap által határolt területen, a récék szabálytalan alakúak, sokszor ötszögletűek. A récéken belül negyed- és ötödrendű erecskék nagyon finom hálózatot alkotnak. Ezek az apró szemek a legtöbb esetben szabálytalan négy- vagy ötszög alakúak, ritkábban hatszög alakúak is lehetnek. Megjegyzések. Jelen tanulmányban leírt taxonok közül, mecseki viszonylatban a Clathropterís meniscioides a legelterjedtebb. A faj Pécsről [Krasser 1921), Pécsbányatelepről, Komlóról, Szászvárról, Somogyról [Nagy 1961), Vasasról [Nagy 1967, Barbacka 1991), Hosszúhetényről [Nagy 1969b) ismeretes. A Királyerdőben szintén ez a legelterjedtebb faj - ott egyben ez a leggyakoribb megjelenésű is. A Kárpát-medence romániai részén a Clathropterís meniscioides a vele azonos nevű biozóna névadó eleme [Czier 1999, 2000a). GYMN0SPERMAT0PHYTA PTERIDOSPERMOPSIDA PTERIDOSPERMALES Pachypteris Brongniart 1829 em. Harris 1964 Pachypterisrhomboidalis (Ettingshausen 1852 em. Gothan 1914) Nathorst 1880 (Táblák: XII-2, XIII-1,2, XIV-2) Altalános hivatkozások: 1852 Thinnfeldia rhomboidalis Ettings. Ettingshausen, p. 2, pl. 1, figs. 4-7 1914 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Gothan, p. 30, pl. 20, figs. 2-3 1880 Pachypteris (Thinnfeldia) rhomboidalis. Nathorst, p. 80 1943 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingsh. Frenguelli, p. 236, fig. 1 1964/'. rhomboidalis. Harris, p. 124 1968 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Weber, p. 53, pl. 9, figs. 84-86, 88-90, pl. 10, figs. 94-97 1971 Pachypteris rhomboidalis (Ettingshausen) Nathorst. Doludenko, p. 103, pl. 12, figs. 1-6 1992 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Kirchner et Müller, p. 64 Kárpát-medencei hivatkozások: 1878 Thinnfeldia rhomboidalis Ett. Hantken, p. 65 1912 Thinnfeldia rhomboidalis Ett. Schréter, p. 130 1915 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Papp, p. 599 1951 Th. rhomboidalis. Barbu, p. 127 1956 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Nagy, p. 111 1961 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Nagy, p. 624, pl. 16, fig-1 1965 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Jongmans et Dijkstra, p. 3470 1982 P. rhomboidalis (Ettingshausen) Nathorst. Boersma & Broekmeyer, p. 32 1985 Thinnfeldia rhomboidalis Ettingshausen. Préda etal., p. 74, tab. 1 1990 Thinnfeldia speciosa Ett. Givulescu & Czier, p. 11, tab. 1 1991 Thinnfeldia rhomboidalis Ett. Barbacka, p. 92, text-fig. 2 1998b Pachypteris rhomboidalis (Ettingshausen) Nathorst. Czier, p. 23 Anyag. 4 példány (L. sz. 4, 5, 6, 26). Leírás. Levélszárnyak töredékes részei. A töredékek hosszúsága 47 mm-82 mm, szélessége 26 mm-76 mm közötti. Egyenes vagy enyhén hajlott gerincük felszíne barázdált, szélei finoman borda zottak. A gerinc szélessége 2,1 mm-3,4 mm, hosszúsága 40,5 mm-79,5 mm. A levélkék váltakozók vagy majdnem szembenállók. Szálas-lándzsás, ovális, vagy rombusz alakúak. Széleik egészek, csúcsuk többnyire hosszasan kihegyzett, ritkábban lekerekített. Hosszúságuk 14,5 mm-48 mm. Legnagyobb szélességük, a levélgerinchez közeli felükön 7,0 mm-15,5 mm. A szélek a levél alapjának irányába erőteljesen íveltek. A csúcs felé néző szél görbülete nagyobb mint a lefutó, alap felé néző szél görbülete. A levélke alapja aszimmetrikusan összehúzódott. Az alap felé néző szél a levélke alapjához közel, még a lefutó rész előtt, behúzódó is lehet. Ilyenkor a levélke alapja olyannyira összehúzódott, hogy az illeszkedés helye majdhogynem önálló levélnyélnek tekinthető. Az erezet egy erős főérből és számos mellékérből áll. A főér egyenes vagy a levéllemez hajlását követi. Alapi szélessége 0,4 mm-2,2 mm, illeszkedési szöge 20°-65°. Minden esetben jól nyomon követhető a levélke közepéig, sokszor azonban tovább, majdnem a levélke csúcsáig is. A mellékerek a főérből és a levélszárnygerincből sugarasan indulnak ki. Az oldalerek 20°-55° szögben illeszkednek, a szélek irányába ívelten folytatódnak. Egyszerűek, vagy egyszer-kétszer dichotómikusan elágazódnak, majd a széleken végződnek. Az érsűrűség a levélkék szélein 8-10 ér/cm. Megjegyzések. Bár a Pachypteris rhomboidalis Vasasról mindeddig nem került leírásra, jelenlétét a mecseki alsó jurában már előző adatok is bizonyítják. Ennek az igen nagy variációkészségű, a Mecsekben általánosan elterjedt magvaspáfránynak Pécsről, Pécsbányatelepről, Komlóról, Szászvárról gyűjtött példányai Nagy (1956,1961) műveiben Thinnfeldia rhomboidalis név alatt szerepelnek. Komlóról gyűjtött példányait Barbacka (1991) szintén így határozta meg. Doludenko (1971) azonban kimutatta, hogy a Thinnfeldia elnevezés nem egyéb, mint a Pachypteris egy újabb szinonimája. Kirchner & Müller (1992) vitatják a két nemzetség azonosságát, azonban nem cáfolják egyértelműen. Ameddig a probléma nyitott, véleményem szerint az a helyes eljárás, ha a fajt prioritás alapján a Pachypteris nemzetségbe soroljuk. Ezen az alapon azokat a kárpát-medencei példá31