Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
9. kép. Eugen Jettel: Falusi részlet 10. kép. Heinrich Láng: Lefogás 1 1. kép. Tina Blau: Falu vége Tudjuk, hogy a „limonádéízűnek" csúfolt, ámde a korábbiakhoz képest mégis újítónak számító bécsi akadémiai professzor, F. Georg Waldmülleren nevelkedett katonatiszt, Pettenkofen nem egyedül fordított hátat a mester meghatározta bécsi környezetnek, s próbálkozott „újító" tendenciák bevezetésével, hanem - „...a 60-as évek elején más három bécsi művész — mint mondják - arra szövetkeztek, hogy az akkor divatos, sablonos festési irányt megváltoztassák. ..nem voltak forradalmárok, de önálló egyéni felfogás, érzés, tehetség fejeződött ki műveikben. E három művész August von Pettenkofen, Leopold CarI Müller és Gualbert Raff alt volt, fia annak azignatz Raff altnak, aki bár kocsmáros volt, ám szintén hódolt a művészetnek és magyar témájú képeinek tanúsága szerint nemcsak tartózkodott Magyarországon, de valószínűleg Szolnokon is járt még jóval 1857-ben bekövetkezett halála előtt.'* 6 Fiáról, a három „újító" közé tartozó Gualbert Raffaltról is tudjuk, hogy 1863-ban Pettenkofen barátjaként jött Szolnokra, jóllehet nem ez volt az első magyarországi kirándulása. Hiszen már 1851—1855 között, bécsi akadémista korában is a nyári szünetekben több ízben tartózkodott az akkor még egységes Habsburg Monarchia magyarországi területén. Később pedig a műkereskedők is biztatták erre, mert a műfaj, amit magas szinten művelt: az életképek és zsáner jelenetek akkoriban nagy kelendőségnek örvendtek. A magyar festői motívumoknak azidőtájt nagy híre volt a bécsi művészek körében, s többek között ezért is került hozzánk. De megfordult hasonló témákért Dalmáciában és Montenegróban is. Műveinek javarésze mégis magyar tárgyú. Mesterének, Pettenkofennek úgyszólván minden motívumával találkozunk nála, vásárt, tanyát, cigányt, gémes kutat éppúgy festett, mint nagynevű barátja, s kettőjük munkáit gyakran össze is tévesztették. A triász harmadik tagja, Leopold CarI Müller is akadémistaként - Pettenkoffentől függetlenül - jött először Szolnokra 1853-ban. Ekkor azonban már nem volt számára ismeretlen a magyar miliő, hiszen akadémiai tanára CarI Blaas vezetése alatt részt vett a fóti templom freskóinak festésében is. (A fóti templomban... „a főoltárral egybefüggően jelennek meg az apszis falán lévő freskók, melyek Jézus életének jeleneteit örökítik meg...valamennyi Kari Blaas bécsi festő munkája, amelyeket CarI Müller drezdai mesterrel együtt készített 1853-ban. 7 V 1860-ban újból járt Szolnokon, de felkereste Győrt, Hevest, Debrecent is. Rózsaffy szerint 1862-ben is járt a Tiszaparti városban. 18 Pettenkofen köréhez tartozott a szintén dragonyos tiszt, Ottó von Thoren, aki ugyancsak az 1848-49-es szabadságharc idején járt először Szolnokon. Végképpen elkötelezve magát a festészet mellett, hírnevét és igazi sikereit állatképeivel érte el. De kedvelt témája volt a puszta, a magyar falusi élet munkás jelenetei és szórakozási alkalmai, s hogy állandóan friss élményanyaghoz jusson, párizsi tartózkodását váltogatta a magyarországiakkal. Szolnokon az 1860-as évek elején járt több alkalommal. A bécsi művészek közül ugyancsak Pettenkofen baráti köréhez tartozott még Eugen Jettel is, akinek ez ideig egyetlen magyarországi látogatása bizonyított. „..Párizsból a CarI Sedelmeyer bécsi műkereskedő révén Pettenkoffennel 1868-ban összeismerkedett és hozzá emberileg is közelálló Eugen Jettel — feltehetően a mesterének is tekintett idősb barátja hatására — egy alkalommal kimutathatóan Magyarországon, nevezetesen Szegeden tartózkodott".™ Szolnokot azonban nemcsak a bécsi művészek keresték fel. Rövid 12. kép. Anton Strassgschwandtner: Meglepetés a pusztán 16 RÓZSAFFY Dezső dr 1913.9-10. p. 17 PUSZTAI László 1984.4. 18 EGRI Mária 1977/a. 22. p. 19 AURENHAMMER, Hans 1975.16,20.
