Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Czier Zoltán: Új ősnövények a Vasasi (Mecsek hegység) Alsó-Jurából

CZIER ZOLTÁN ÚJ ŐSNÖVÉNYEK A VASASI (MECSEK HEGYSÉG) ALSÓJURÁBÓL Bevezetés A Mecsek hegység jurakori ősnövénylelőhelyei jórészt a folyamatosan feltárt kőszéntelepekhez kötődnek, így a bányászat révén részben már a XVIII. században ismertek voltak. Három bányászati terület különíthető el: a Pécs vidéki (ide tartozik Vasas is), a komlói és az észak-mecseki. A Mecsekben 14 jura időszaki makroflóra lelőhely ismeretes, ezekből 11 alsójura (Pécs, Pécsbányatelep, Mecsekszabolcs, Somogy, Vasas, Hosszúhetény, Komló, Óbánya, Szászvár, Máza, Nagymányok), 3 pedig középsőjura (Komló, Óbánya, Zobák). A mecseki lelőhelyeken kívül, jura makroflóra Magyarországon mindössze a Bakonyban jelenik meg (Úrkút, Eplény). A bakonyi ősnövények azonban nem kőszénnel, hanem mangánérc előfordulásokkal kapcsolatosak. A Kárpát-medence jura makroflóra lelőhelyeinek több nyelvű elnevezéseit és földrajzi térképét egy előző írásom tartalmazza [Czier 1998a). Megismeréstörténeti írásaiban, Nagy (1969a, 1995) megemlíti, hogy az első levéltári adat a vasasi kőszén felhasználását illetően 1782-ből való, és a bányákat 1944-ig a Dunagőzhajózási Társaság üzemeltette. Jelenleg a Pécsi Hőerőmű RT folytat jelentős felszíni kitermelést. Bár a vasasi flórát neves kutatók tanulmányozták [Stur 1874, Hantken 1878, Andreánszky 1954, Nagy 1961), az általuk leírt anyagnak az évek során sajnos nyoma veszett - ezért a példányok újratanulmányozására nincs lehetőség. Ennek ellenére ezek az írások tudománytörténeti jelentőséggel bírnak. Számos, bennük felsorolt adat, még mindig érvényes és időszerű, idézett szerzők megállapításainak egy része akár tananyagként is helytálló. A századvégi irodalom leírásai és ábrázolásai között mindössze egy új vasasi példányt találunk [Barbacka 1991) - bővebb anyag leírását és ábrázolását tartalmazó paleobotanikai jellegű tanulmány nem készült. Az utóbbi években új és érdekes ősnövényi anyag került begyűjtésre. A fosszíliák lenyomatok formájában, fekete-szürkés, agyagos-aleuritos homokkő-lapok felszínén találhatók. Jelen tanulmány célja a példányok bemutatása és a flórának tájékoztató jellegű összehasonlítása egy másik, hasonló korú kárpát-medencei flórával. Anyag és kor Az ősnövények a vasasi külszíni fejtés meddőhányójáról kerültek begyűjtésre (I. tábla). A lelőhely a Petőfi-akna közelében található (1. ábra). Az anyagot Bodorkós Zsolt szombathelyi magángyűjteményében volt lehetőségem tanulmányozni, aki arról tájékoztatott, hogy a példányokat új munkahelyén, Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeum paleobotanikai gyűjteményében kívánja elhelyezni. A vizsgált példányok három gyűjtésből származnak, ahogy a mellékelt táblázatban szemléltetem (1. táblázat). 1. táblázat. A gyűjtemény fő adatai Table No. 1. Principal data of the collection Begyűjtött minták ( CuUeciad samples) Kőzetek Növényi Leltári Gyűjtötték Időszak darabszáma kövületek számok (Collected (Period) (Number of példányszáma (Inventory by) rock (Number of numbers) samples) plánt fossil specimpns) 3 3 3-5 Bodorkós Zsolt 19881989 2 2 1-2 Bauer Norbert 19901997 25 27 6-30 Bodorkós Zsolt 1998 A vasasi flórát az a kőszénformáció foglalja magában, amelyet Foetterle (1852) Pécs környékéről említ. Az újabb irodalom ezt a litosztratigráfiai egységet Mecseki Kőszén Formáció néven ismeri {Némedi Varga 1995). A formáció teljes szelvényének kora: hettangi - alsó szinemuri [Császár & Haas 1983). Kőzeteinek, növényi maradványainak és makrofaunájának összefoglalását Bóna et al. (1995) írása tartalmazza. A vasasi külfejtés rétegtani oszlopát Szenté & Bókáné Barbacka (2001) cikkében találjuk. Az említett rétegtani oszlop nem mutatja az ősnövények helyzetét. Földi (1967) azonban már régebben megállapította, hogy a vasasi példányok leginkább a kőszénfedő összlet homokkő tagozatából származnak, ahol szenesedett maradványok és lenyomatok egyaránt előfordulnak. Vasason az ősnövényi anyag a lelőhelyek függvényében hettangi, alsó-szinemuri, vagy akár felső-színemuri rétegekből is származhat [Czier 1998a). Mivel a példányok működő bánya meddőhányójáról kerültek elő, korukat valamelyest pontosítani lehet. Erre a célra a következő egyszerű módszert alkalmaztam, amelyet más hasonló lelőhelyek esetében is ajánlok. Évekkel ezelőtt, amikor bányageológusként dolgoztam, megfigyeltem, hogy működő bánya meddőhányójának a felszínhez közeli része nagy valószínűséggel az éppen akkor fejtett rétegösszletből származó kőzeteket tartalmazza. Ha egy ilyen meddőhányó felszínéről, vagy felszínéhez közeli részéből, kis mélységből, 29