Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Benedek Csaba: Idegenek a faluban

jából tükrözi is a nemzetiségi viszonyokat. A 37 román ortodox hitű, míg a 277 magyar lélek két kivétellel református. Az egyik ezek közül idegen, a községbe nősült csíki székely, míg a másik egy helybeli asszony, aki Jehova tanúja. Más nemzetiség, (cigány, zsidó, stb.) nem él a faluban, mint ahogy más vallás vagy kisegyház sem található Valkón. Korábban voltak ugyan nagy számban „hívők" (baptisták), imaházuk ma is áll a községben, mára azonban teljesen eltűntek (elvándoroltak illetve kihaltak). Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a falu értelmiségét sem, hiszen a református lelkész és a tiszteletes asszony is idegenek a faluban. Mindketten kalotaszegiek ugyan, a pap sárvásári, míg a felesége kőrösfői származású, ők azonban „valkaiaknak" vallják magukat, s a faluközösség sem tekinti őket jövevényeknek. Két tanító él a községben, akik közül az egyik már nyugdíjas, a másik a helyi iskolában tanít, ők azonban mindketten helybeli születésűek. Orvos nincs a településen, csak kéthetente jár ki Magyarvalkóra, a jegyzőség pedig Kiskalotán (Kelecet) van. Az idegenek megítélése a múltban Nagy Jenő még ezt írja a 30-as években, Kalotaszegen végzett gyűjtései alapján

45

: „Bármilyen mozgékony és vállalkozó szellemű is a kalotaszegi ember, földjéhez mindig hű marad és ragaszkodik hozzá. Nem keveredik. Annyira nem, hogy a legritkább esetben nősül csak be a kalotaszegi legény vagy megy férjhez a kalotaszegi leány a szomszéd községbe. '

46 Ennek nyomát ma Valkón az emlékezetben nem találni meg sehol. Nincs olyan ember, aki vissza tudna arra az időre gondolni, amikor ne fogadták volna szívesen a községbe érkező idegeneket, vagy szüleik, nagyszüleik meséltek volna nekik bármiféle kirekesztésről, megkülönböztetésről. A templomi ülésrendet illetően a múltról igen keveset tudunk. A református templom patrónusa, a Valkai család az 1700-as évek közepén kihalt.

47 A temetkezési szokások szigorúsága korábban nem engedte meg, hogy idegeneket a helybeliek nyughelyeire temessék. A közeli „Kalotaszentkirályon (v. Kolozs m.j a temetőben külön elkerített hely szolgált a csep/eszek, vagyis a jöttmentek e/temetésére még a múlt század {XIX.} utolsó negyedében.'*

8 Magyarvalkón a baptisták esetében fordult elő korábban kizárólag, hogy a temetőkertben nem kaphattak helyet. Az ő esetükben történt meg, hogy a temető falán kívülre kerültek, míg az öngyilkosok és jövevények esetében a lakosság szerint ez soha sem történt meg.

49 A vallási „szédelgők"

50 azonban abban az esetben, ha házastársuk már a temetőn belül nyugszik, a közösség kérésére mindig a szokásoknak megfelelően a párjuk mellé kerülnek, némi megszorítással. (A református templom harangjai nem szólalnak meg, nem a templomból, hanem az udvarból temetik őket, nem engedik meg, hogy hite szerinti prédikátor szolgáljon a temetésen, s a családnak arra az időre, míg a személy nem hordozta egyháza terheit, visszamenőleg ki kell fizetnie az egyházfenntartói járulékot. Ezt azonban eddig kivétel nélkül meg is tették.) 45 A gyűjtés nagy részét a szerző feltehetőleg Magyarvalkón végezte. Erre utal, hogy a képek nagy része itt készült, illetve a legtöbb írás erről a faluról szól a könyvben. Nagy Jenő 1984. 46 Uo. 14. 8. kép. Fiatalok a református templom előtt A II. bécsi döntés (1940) teljesen megváltoztatta a település addigi életét. Déli fekvése miatt a Magyarországhoz kerülő Észak-Erdély visszacsatolásakor sem kerülhetett az anyaországhoz a többi kalotaszegi faluval ellentétben. Mivel a határvonal a település földjeinek egy részét elvágta a községtől, ez idő alatt a falu lakói útlevéllel jártak földjeiket művelni a határ másik oldalára. Sokan azonban átszökve a határon beléptek a magyar hadseregbe, s legtöbbjük a második világháború elvesztése után Magyarországon talált menedéket. Az újbóli Romániához csatolással megkezdődött a község hanyatlása. A második világháború befejeztével új gazdasági egységeket alakítottak a román hatóságok. Ezek az úgynevezett községek több (5-6-7 vagy még több) kisebb településből állnak, s Magyarországon a járásra emlékeztetnek leginkább. Ennek során a jegyzőséget áthe10. kép. Baromudvaros telek a Nagyszugolyban lyezték Kiskalotára, és Magyarvalkó egykori határára a kommunizmus ideje alatt új, román falvakat telepítettek. Valkót így hivatalosan leszakították a kalotaszegi magyar falvaktól, mely kisebbségi sorsot eredményezett az elöljáróságban. A háború, elvándorlás felborította a nemek arányát a településen, és a munkalehetőségek korlátozott száma miatt, az iparosítás következményeként többen a közeli városokban leltek kereseti lehetőséget, elsősorban Bánffyhunyadon. 47 Kelemen Lajos 1944. 266. 48 Balassa Iván 1989. 22. 49 A legutolsó öngyilkosság 50 éve történt Magyarvalkón s akkor is a temetőben hantolták el az elhunytat. 50 A református lelkész szavajárása. 293