Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Füvessy Anikó: Egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhely
/. Kápakanál viaskodó állatokkal (BozsógyOjtemény, Kecskemét) 2. Virágdíszes kápakanál 1786-ból (BozsógyOjtemény, Kecskemét) 3. A nyereg datált kápakanala (Bozsó-gyűjtemény, Kecskemét) nyagot használtak. A ló hátára simuló nyeregszárnyak puhafából készültek, ezen ékrovás, beütött mintasor adta a fő díszítményt, mellettük több, főleg korai készítésű példányon vésett ornamentika is található. A kapákhoz keményfát használtak, melyhez kétágra váló faanyag volt alkalmas. A kapák és kápafejek külső- és belső oldalán vésett, majd domború faragások adták a kiemelt ornamentikát, melyet beütött mintasorok tettek változatosabbá. A díszfaragással ellátott fanyergeket közel egy évtizede kutatom. A vizsgálatba vont nyergek jellegzetes díszítményeiről fotók, majd rajzok is készültek. A kutatás során egy olyan műhely vagy műhelykör rajzolódott ki, melynek faragóstílusa és a díszítmények témaköre más nyergekétől szembeszökően eltért. Az ebbe a típusba sorolható nyerkat is. Azonos vonás volt a készítési idő és a készíttető monogramjának gyakoribb feltüntetése is. Fanyergeink ritka kivételtől eltekintve nem viselik magukon a készítés idejét. Felmérésem szerint mindössze nyolc nyergen szerepel a készítés ideje, s ebből hét a kiskunhalasi típusba tartozik. A legkorábbi darab 1786-ban készült, s a kecskeméti Bozsó-gyűjtemény kiemelkedő darabja. Ezt az első darabot aztán 1849-ig további hat követi, mely egy XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század közepéig működő nyereggyártó-műhelyre, s ebben két, esetlen három nyergesre utal. A datált darabok szinte mindegyike birodalmi- vagy országcímerrel díszített, de virágdíszes kiegészítő ornamentikájuk segítségével más nyergeket is ehhez a műhelykörhöz köthetünk. //-fHTm ^^ i \ /\A\ < •& ?-il ''• f, '^..,1/L-; / a 4. Birodalmi címeres kápa fej (Hadtörténeti Múzeum) 5. Monogram az 1809es nyeregről (Hadtörténeti Múzeum) 6. Első kápa fej tipikus beütött rozettája (Móra Ferenc Múzeum) gek díszítménye a történeti stílusokhoz sokkal közelebb állt, mint pl. a bizonyíthatóan tiszafüredieké. Faragásuk minőségi munka volt. A tárgyak az ország múzeumaiban szórtan jelentek meg, s gyér gyűjtési adataik egy kiskunsági központra utaltak. A Kiskunság környékén a céhkataszterben több nyereggyártó központ is szerepelt. Az azonosításban a szegedi múzeum egyik ilyen díszítményű nyerge nyújtott segítséget, melynek alján a készítőhely, Kiskunhalas szerepelt. 9 A nyergeken alkalmazott főbb ornamentika igen erős rokonságot mutatott, sok esetben azonos ütővassal alakították ki a beütött mintasoroA Kiskunhalashoz köthető nyergek egy 1830-as darab kivételével szerkezetileg is igen hasonlóak. Ezen a darabon első kápakanalat a készítő nem alakított ki, vélhetően megrendelőjének kérésére, míg minden korábbi vagy későbbi példányon mindkét kápakanál megtalálható. A nyergek lapos, széles kápával készültek, kapájuk dőlésszöge nem meredek. A kapák külső ívén általában domború levélsor található. Az ütővasak azonos mintázata, a velük kialakított díszítmeny, a laposabb, széles kapák, kápakanalak s ez utóbbiak birodalmivagy országcímeres, illetve összetett virágdíszítménye mind a közös jellemzők közé tartozik. 274 9 Móra Ferenc Múzeum 52.118.1.
