Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gulyás Éva-Szabó László: Az emberi élet fordulóinak szokásai a Jászságban

1111; 7 ; //. kép. Szilvafán hintázó gyermek (Szolnok, 12. kép. Színes krétával rajzolni készülő gyermek 10. kép. Emelődaruk (Jászkisér, Csete Balázs rajza, 1357} Alcsisziget, 2004, Szabó L felvétele) (Szolnok, Alcsisziget, 2004, Szabó L felvétele) A fiúk kedvenc játéka - iskoláskorban, majd kislegénykorban is a bigézés, tekézés, csüdözés és más sportjátékok. A leányok gyakran játszanak énekes, táncos körjátékokat, színjátékszerű leányjátékokat. Ebbe időnként a fiúk is bekapcsolódnak. Mindkettőből idézünk egyet-egyet azzal a megjegyzéssel, hogy ezek igen gazdag változatokban és sokadmagukkal éltek egykor, sőt esetenként még ma is. Leányok játéka Jászszentandráson a „Jön a róka": „Kézfogással kört alakítanak úgy, hogy a kezek feszüljenek. Mindenki elengedi egymás kezét. Ha kevesen vannak, s a kör kicsiny, egyet hátralépnek. Egy személy a körön kívülre áll, kezében zsebkendőt fog. Mindannyian énekelni kezdenek, csak a körön kívülálló nem. Ő viszont nyolcadokra lépkedve elindul, s az egyik lány mögé észrevétlenül leejti a kendőt. Senkinek sem szabadot szemmel követni, figyelni. Ha nem veszi észre az álló játékos, hogy a kendő már a háta mögött hever, s a kívül álló egy kört meg tud tenni, akkor polozsa lesz. Igy kiáltják: polos tojás! Ha viszont megneszeli, gyorsan felkapja, és a járó játékos után ered, s igyekszik a kendővel megérinteni. Ha sikerül, a megérintett lesz a polozsa vagy polos tojás, ha nem, akkor ő lesz, és helyet cserélnek. Egy kört szabad csak futni. Ha a kergetett áttör a körön, hogy utat nyerjen, akkor kenyeret szeg, s azért lesz polos tojás belőle. A polos tojás a kör közepére megy és leguggol. Kívül folyik a játék. Ha nem váltják fel idejében, hatszor-nyolcszor is elmenekül a kívülálló a kergetöje elől, akkor a körben állók így kiabálnak: »De büdös ez a polos tojás!« A játék éneke, amelyre kendővela kezében lépked a kívül álló: Gyün a róka, ne nézz hátra, Tüzet viszen a markába. Menne fordulj, szípen ájj, Mer' a korbács közeljár. "

n A fiúk kedvelt játéka volt a méta. Jászjákóhalmán így játszották: „Szükséges volt hozzá egy jó kemény rongylabda, és minden játékosnak egy nyolcvan centiméter hosszúságú erős bot. 6-8 fiú játszotta füves, téres helyen. Két hosszú vonalat húztak meg a földön, negyven lépésre egymástól. Egyiknél felállt az indító egymaga, a másik mögött szétszórtan elhelyezkedett a többi játékos. A labdát az indító a bottal a többiek közé ütötte, akik igyekeztek visszaütni a vonalon túlra. Ha nem sikerült, az indító maradt a helyén. Ha visszaütötték, akkor az indítónak ismét vissza kellett ütni a levegőben, s így oda-vissza ütögetve folyt a játék. Akinél a labda leesett, még nem veszítette el indítói jogát, mert ötször véthetett. Akkor kellett helyet cserélni éppen azzal, aki utoljára kiütötte. Igyekeztek csavarni a labdát, úgy ütni, hogy lehetőleg visszaadhatatlan legyen. "

H A méta mellett megemlítünk egy másik sportjátékot is Jászjákóhalmáról. Ezt a játékot már a XVIII. században is - nem ezen a néven említve ugyan — veszélyes volta miatt tiltotta a hatóság, láthatóan hasztalanul. A játékot kutyasutulásnak nevezik, és Jásztelken is ismerték e néven. Leástak egy kocsitengelyt egy méter mélyen, környékét jól lebunkózták, majd rátettek egy kocsikereket, arra pedig kötéllel rákötöztek egy hosszú létrát. A létra két végére két nagyjából azonos súlyú fiú ült, a többiek pedig, mint a vásári sergőt, hajtották körbe, mindig gyorsulva. Fűzfasípot fújó gyermek (Jászdózsa, Szabó L felvétele, DMNF:2751) 14. kép. Fáró mászó, madarászni készülő fiúgyermek (Jászdózsa, 1971, Szabói felvétele, DMNF:2715) 13 Molnár István gyűjtéséből. Jászszentandrás, 1979. 14 Váradi Zoltán gyűjtéséből, 1978. 253