Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Pusztai Gabriella: Egy magyar orvos Afrika szívében (Dr. Scheitz László belga kongói működése)

segítette letelepedését. Katanga, Kon­gó leggazdagabb provinciájaként von­zotta az európaiakat, hiszen Elisabeth­ville (ma Lubumbashi), Jadotville, Albertville, Kolwezi városok rohamosan fejlődtek. Bár a vidéki Kongó itt is elszomorító kontrasztot jelentett, ahol a tisztviselők „rombadűlő sárházakban" laktak, s a „klozet-szisztéma" ismeret­len volt. A kayeyei és az egész országot be­hálózó missziók kétségtelenül nagy sze­repet játszottak az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában. Tevékeny­ségük elsősorban vidéken vált nélkü­lözhetetlenné. Kayeyei kórházuk modern berendezésével, orvosi technikájával kellemes meglepetésként hatott Scheitz doktorra. Szomorú volt ellenben az a tény, hogy villany és vezetékes víz hiányában semmit sem tudott használni. A WC-ket lezárták, ezért a betegek a kórház körül végezték dolgukat, „van egy remek árnyékmentes vadonat­modern műtőlámpa,... de nincs villany. Van egy gyönyörű, hét nyelvet beszélő legújabb kiadású műtőasztal... de nincs műtő. m A valódi működés helyreállítása a magyar doktorra várt. 3S Mindennapos küzdelembe kezdett a hivatalok útvesztőiben vízszállító autóért, kútfúrásért, s egyéb szükséges dolgokért. Tőlük két kilométerre leprakórház működött, ahol új gyógyszerek alkalmazásával kiváló eredményeket ért el a betegeken: „ f év alatt 40et már haza is lehetett bocsájtani gyógyultan, s a többinél is csak idő kérdése már a gyógyulás, hát istent látnak Laciban' m - írta Scheitz László felesége. Távozása után nem kapott új orvost a misszió, s kórháza elnéptelenedett, pusztult. 1955 szeptemberétől nem messze Kayeyetől Luenában kapott állást az Union Mimiére szénbányavállalatnál, mint a kórház sebésze s igazgatója. A földszintes pavilonokból álló intézmény színvonala magasan fölötte állt az eddig látottaknak. A műtőben, az európai rendelőben „elektromos hőszabályozó készülék"-et szereltek föl. Illemhelyek, zuhanyok, kád, villany fogadta a fehér és bennszülött ápoltakat, jól berendezett konyha, mosoda mosógéppel az alkalmazot­takat. Az intézmény mindig zsúfolt volt. Scheitz László humanitását mutatja, hogy érzéstelenítéssel, altatással végezte a fájdalmas beavatkozásokat a bennszülötteknél, ami elődeinél ritkaságszámba ment. Nem rokonszenvezett a megannyi belga főorvos egészségügyről alkotott véleményével sem: hogy a kór­házat, a rendelést a néger ápolókra, szülésznőkre kell hagyni, s elég a gyógyítás helyett felügyeletet gyakorolni. „A beteg nem fontos, fon­tos az orvos és az ápolónők nyugalma.' G1 Gyógyító munkája és hosszú szolgálati ideje elismeréséül 1957-ben a Királyi Oroszlánrend Lovagkeresztjével tüntette ki a belga király. J^mrCTR^^i Jh Jadotville Elisabethville az 1950es évek végén 1959 februárjában a katangai Elisabethville ben telepedett le. Nyugdíjasként magánrendelőt nyitott, s közben kórházi sebészi, plasztikai sebészi feladatokat végzett. Néhány hónap alatt népszerű lett a városban, de praxisának kiépítését akadályozta, hogy a politikai helyzet ekkorra már zavarossá, kedvezőtlenné vált. Az or­szág függetlensége egyre közelibbnek tűnt. A nem belga európaiak, akik az első pillanattól fogva ki voltak szolgál­tatva a belga gyarmatpolitika és a gyar­mati kormányzás kényének-kedvének, bizonyos lenézésnek, elnyomásnak ­köztük ő is -, nyugodtabban várták a fordulatot. Scheitz doktor elismerte ugyan a kongói gyarmatosítók pozitív szerepét az egészségügy terén, a kongói nép­szaporulat növekedésében (kórházak, csecsemőrendelés, tejközpontok segít­ségével), de megütközött számos orvo­suk „hallatlan tudatlanságáén 38 . Föl­háborodva mesélte azt a Jadotville-i esetet, amikor ki kellett jönnie belga kollégája műtőjéből, mert nem tudta végignézni, amint hozzáértés nélkül végeztek el egy csontvarrat operációt. Kritikáját az élet más területein is megfogalmazta. Többek között írt a gyarmati gazdál­kodásról: „Kongóban nagy baj az, hogy a nagy kapitalista vállalatok, főként a bányák nem engedték a kis ültetvényesek letelepedését. Féltek, hogy a földjén véletlenül gyémántot vagy rezet talál, s az nem az övék lesz. Most kezdik támogatni a földművelést, mert az ipari munkásságnak nincsen mit ennie. Bennszülött kolhozokat alakítanak, hol kukorica, amerikai (földi) mogyoró-, rizs- és manióka- termesz­téssel foglalkoznak. ...Most kezdik ösztönözni a haltenyésztést is, na meg az állattenyésztést. Mivel mindez állami alapon megy, agyon van adminisztrálva, s nagyon döcög. m Leveleiben hírt adott az 1959 októberétől induló politikai ese­ményekről, lázadásokról, utcai harcokról. Az egész világot foglalkoz­tatta a Kasaiban élő luluák balubák ellentéte, a Stanleyville-i párt­csatározások, a véres összecsapás Ruanda-Urundiban. Katanga a belső villongásoktól egyelőre biztonságban volt, mert ha „itt bányákat, villanytelepeket, gyárakat kezdenek rombolni akkor baj lesz, mert nem lesz mit enni. Ezt nagyon jól tudják a munkások is, s maguk vigyáznak mindenre. ' 40 Kongó szétesésének lehetősége vi­szont felerősítette a tartomány jövőjével kapcsolatos bizonytalan­ságot. Az emberek Katanga önállóságáról vagy az Észak Rhodesiai Föderációhoz csatolásáról suttogtak, de fehérellenes hangulat nem alakult ki. Scheitz Lászlónak nemcsak a belga gyarmatosítással, de a küszöbönálló függetlenséggel kapcsolatban sem voltak illúziói. Tudta, hogy a neokolonialista törekvések sikere csak rövid idő kérdése. Tar­tott attól, hogy a belgák kivonulása után tapasztalt politikai vezetők híján anarchiába süllyed az ország, elhatalmasodik a korrupció, s 34 35 Scheitz László és felesége levele Scheitz édesanyjának, Kayeye, 1953. febr. 36 19. 37 1953-ban 9414 új beteg jelentkezett a kórházban, 1226-t kellett befektetni, 38 50 haláleset fordult elő és 52 műtétet végzett, 342 szülést vezetett le. Scheitz 39 László levele családjának 1954. febr. 21. Kayeye. 40 Scheitz Lászlóné levele családjának, Luena, 1956. jan. 3. Scheitz László levele édesanyjához, Luena, 1957. júl. 2. Scheitz László levele édesanyjának, Brüsszel, 1948. febr. 29. Scheitz László levele családjának, Kayeye, 1954. aug. 3. Scheitz László levele családjának, Elisabethville, 1959. nov. 1! 226

Next

/
Oldalképek
Tartalom