Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Pusztai Gabriella: Egy magyar orvos Afrika szívében (Dr. Scheitz László belga kongói működése)

ségekró'l. Kísérletei során (Vincze András vegyésszel) egy jódtartalmú kontrasztanyagot akart előállítani, mely a röntgenfelvételeken az ereket jobban láthatóvá tette, röntgenárnyékot adott. 1934-ben az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) sebész főorvosaként végzett operációkat. Munkaköre nem elégítette ki elképzeléseit, ráadásul Hültl Hümér két alkalommal is megakadályozta a tehetséges, fiatal kolléga előrelépését. Szakmai tapasztalatainak bővítésére szintén nem adta meg a lehetőséget a féltékeny rokon, aki „nem engedett semmi új műtétet elkezdeni, csak azt, amit ő is tudott. Neki pedig már nem volt kedve újat betanulni."

3 Scheitz doktor feladva a harcot gyorsan döntött: a „hónapos szoba és napi 2 korsó sör" helyett a „nagy lehetőséget" választotta. Az 1930-as évek közepén megnősült, majd feleségével Schulmann Klárával elindult a távoli Afrika felé. 1936-tól haláláig közel húsz évet élt és gyógyított Belga Kongó gyarmaton. A belga korona ékköve: Kongó

4 Nyugat- és Közép-Egyenlítői Afrikát bizonyíthatóan a neolitikum óta emberek lakták. A gyarmatosítás előtti időkben több állam körvonala rajzolódott ki a későbbi Kongó térképén. Népei - a nyugati bantu törzsek

6 - két csoportra váltak szét: Északon, a Kongó középső folyásánál szétszórtan kisebb törzsek éltek, míg délen, a Kongó, Kasai, Sankuru, Kwango és Kwanza folyók felső folyásának vidékén többnyire törzsi szövetségek jöttek létre, melyek nyugaton a Kongó Birodalom köré, keleten a „Muata Jambo királyság" (Lunda államok) köré csoportosultak. A partvidéken már a 15. sz. végén megjelentek a portugálok. Diego Cáo 1485-ben felfedezte a Kongó folyó torkolatát, de a belső területek felderítésétől sokáig visszatartották a fehéreket az őserdők és a trópusi betegségek. Hosszú időn át csak misszionáriusok és rabszolgakereskedők érkeztek erre a vidékre. Az 1600-as évek tartós belső háborúi után a 18. században Kongó népei egyesültek, és a század végére a központi hatalom megerősödött. A partvidék országaiban, mint Angola portugál gyarmaton, ugyanakkor felvirágzott a rabszolgakereskedelem. Az európai hatalmak csupán az 1800-as évek elején léptek fel határozottan az „emberi áru" adás-vétele ellen.

6 Közép-Afrika felfedezését, tudományos kutatásának lehetőségét a 19. sz. második fele hozta meg. Jelentős eredményt ért el e téren Dávid Livingstone valamint Henry Morton Stanley, aki 1874-től folytatta a híres felfedezőtárs útját. Eljutott a Lualabához és végigkövetve a folyót kiderítette, hogy azonos a Kongóval. Tudósítása az ásványkincsekben gazdag vidékről felkeltette a gyarmatosítók figyelmét. dr. Scheitz László Belgiumban az 1830-as események, az ország függetlenségének kikiáltása után egyre határozottabban merült fel az igény ipari termékeik értékesítésére egy saját gyarmati területen. 1874-től került érdeklődésük középpontjába Közép-Afrika. II. Leopold király Nemzetközi Geográfiai Kongresszust hívott össze, hogy állomáshálózatot hozzanak létre Közép-Afrika földrajzi szempontú tudományos vizsgálatára, a rabszolgaság elleni harcra, valamint a bennszülött lakosság nyugalmának biztosítására. Továbbá minden állomáson egészségügyi szolgálat fenntartását tervezték. A gyarmatosítás előkészítése a helyszínen éppúgy folyamatban volt, mint Belgiumban. Stanley bonyolította le az egyezségek megkötését a törzsekkei a fennhatóságuk alatt álló területek átadásáról. A fáradhatatlan „tárgyalások" következtében 1884-re a későbbi Kongó gyarmat szinte teljes egészében a belga király személyes tulajdonává vált. A berlini kongresszuson 1885-ben a területet Kongó Szabadállam néven elismerték a király magánbirtokaként. A rabszolgakereskedelmet a századfordulóig teljesen felszámolták, s egyre több missziót hoztak létre az európai kultúra közvetítésére, s befolyásuk növelésére. Az uralkodó az országot abszolutisztikus módon kormányozta, s a bennszülöttek „kirablása" (adók, közmunka stb.) felháborító méreteket öltött. A legkisebb ellenállást is gyilkosságokkal torolták meg. Leopold uralma alatt egyes becslések szerint mintegy 25 millióról 10re csökkent Kongó lakossága

7

, miközben ő és a társaságok milliókat kerestek. A király túl későn vezetett be reformokat, ezért a parlament az annektálás mellett döntött, vagyis belga gyarmattá nyilvánította az anyaországnál nyolcvanszor nagyobb területet (1908). Belga Kongó nyersgumi és elefántcsont tartalékainak kimerülésével szükségessé vált a gazdaság átalakítása. Fokozatosan előtérbe került az ültetvényes gazdálkodás és a bennszülöttek mezőgazdasági tevékenységének támogatása. A bányaipar (réz, gyémánt, arany, urán stb. kitermelése) mellett a növénytermesztésben a gyapot, a pálmatermékek súlya nőtt. Tőkés társaságok és számos kisebb kereskedelmi, ipari vállalat jelent meg. Egyértelműen a konjunktúra éveit élte a belga gyarmat. A parasztok helyzete ellenben csak lassan javult. A súlyos adók, a kényszermunka, termékeik alacsony ára nyomorúságos életet biztosított számukra. Éhezés, betegségek, járványok (álomkór, vérhas) tizedelték a falvakat, ahol orvosi ellátás szinte egyáltalán nem létezett. Valamivel jobb körülmények között éltek a városokban, ipari központokban, azonkívül a bányák, ültetvények, egyéb vállalkozások telepein. Az 1929-ben induló gazdasági válságot elszegényedés, éhezés és újabb járványok követték. Több ezer wahutu halt meg vérhasban, majd himlőjárvány tört ki. 1934-ben a tífuszjárvány egész Urundit

8 fenyegette. Hültl Hümér (1868-1940): 1910-től az István Kórház majd a Rókus Kórház főorvosa, később egyetemi tanár, az Országos Orvosszövetség elnöke. A modern sebészet számos eszközét vezette be nálunk: maszk, gumikesztyű, a bőr jódozása; gyomorbél-varrógépét az egész világon használják. A kollégák a szike Paganinijeként emlékeznek rá. Scheitz László levele családjához, Kayeye, 1954. máj. 20. Neve: 1884-1908 Kongó Szabadállam, 1908-1960 Belga Kongó, 1960-1971 Kongói Köztársaság, 1971-től Zairéi Köztársaság, 1997-től Kongói Demokratikus Köztársaság. balubák, balundák, bakongók, bakubák stb. 1815-ben a párizsi békeszerződés kötelezte Portugáliát a rabszolgakereskedelem beszüntetésére az Egyenlítőtől északra. Portugália csak 1836-tól tiltotta be gyarmatain ezt a tevékenységet, mert cserébe Angliától 200.000 fontsterlinget kapott. De a rabszolgaság intézménye elsősorban Kongó belső területein az 1870-es évekig fennmaradt. A különböző források 5-15 millió közé teszik Kongó lakosságának csökkenését ebben az időszakban. A versailles-i béke Ruanda-Urundit belga fennhatóság alá helyezte. 220