Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
A nagyhorizont az Aprítógépgyár fít. első nagy beruházása volt (Fotó: Sárközi Jánosi dasági környezet, a törvények más cégek esetében is hasonlóak, azonosak voltak. Mégsem sikerült másoknak. A titok tehát a sajátos Aprítós gondolkodásban, lelkületben rejlik." Kármán Antal élményei között elevenítette fel 1993. november 3-ának ma is élő emlékét. Akkor az ÁVÜ szinte naponta sajtótájékoztatón jelentette be a privatizációs pályázatok eredményét, s ezt a Duna TV élő műsorban közvetítette is. Kármán Antal rávette a jászberényi kábeltévés társaságot, hogy a Duna TV adásait is közvetítsék, mert ez nagyon fontos. így a privatizációs döntést a tévéadásból tudták meg. Ekkor azonban még sok feladat előtt állt a cég, hiszen a gazdasági környezet nagyon nehéz volt. Később azonban jobb évek, sikerek következtek. Ismét dr. Knorr Jánost idézzük: - Az állam a tulajdonosi körben kisebbségbe került. Számos esetben megtörtént, hogy valamit ki akartak hajtani, mert Pesten azt előre eldöntötték. Az igazgatótanács ülésein pedig a tulajdonosok egyszerűen leszavazták Kérdő Bálintot, az ÁPV Rt. későbbi igazgatóját, vagy az adott állami képviselőt. Ez többször is előfordult. Itt is a sajátosan aprítós gondolkodásmód működött, hiszen sok esetben az döntött, hogy egy-egy lépés mit hoz a gyárnak. S, ha az kedvezőtlen volt a cég szempontjából, akkor bizony leszavazták az államot. Aztán jött az 1998-as, kiugróan jó gazdasági év. Ekkor a nyereség volumene azt is biztosította, hogy a részvényekre osztalékot fizessenek. Örülhettek a dolgozók, hiszen a részvényvásárlásra költött forintjaik teljesen visszatérültek, egyetlen eredményes év után! Az önkormányzatok is osztalékhoz jutottak. S természetesen a menedzsment tagjai is, hiszen nekik is voltak részvényeik. Csakhogy e kör nem vette ki az osztalékot, hanem az állami részt kivásárolta. Azaz, 1999-ben övék lett a részvények 46 %-a, vagyis a céget „államtalanitották". Az A gyár két jelenlegi vezetője (balról) Beluzsár András vezérigazgató és Kármán Antal, az igazgatóság elnöke, fejlesztési igazgató egy díjkiosztó ünnepségen. Az Aprítógépgyár városszépítő, segítő tevékenységéért 2001-ben Podmaniczky-díjat kapott MRP-szervezet ekkor visszafizette az E-hitelt. Számomra épp az volt izgalmas az aprítós feladatban, hogy az állam fokozatosan kisebbségbe került, s végül eltűnt a tulajdonosok közül. "° 6 A gyár vezetésének nagy érdeme, hogy együtt és itt akartak a későbbi időkben is dolgozni, s nem akarták „lerabolni" a céget, nem akartak néhányan gyorsan milliomossá válni, s a többieket veszni hagyni, hanem a biztos jövőt tervezték. Azóta is sikeresen működik a részvénytársaság, fejlődik, munkát, tisztes megélhetést ad ma is mintegy 900 embernek. A cég állami beavatkozástól mentes gazdálkodási önállósága, a felelősség terhe, a szabadság érzése azonban olyan energiákat szabadított fel, melyek serkentőleg hatnak. Az alkotó szellem kibontakozása új távlatokat nyitott a jászberényi Aprítógépgyár életében. E dolgozattal szeretnék adózni Horváth József és Fehérvári Rudolf emlékének. A két kiváló igazgató még együtt ünnepelt Jászberényben 2001. augusztus 20-án, a gyár 50 éves jubileumi ünnepségén. Együtt örülhettek a sikereknek, s együtt szerepelhettek a jubileum alkalmából kiadott kötetben is. Mindkettőjük számára ezek voltak az utolsó interjúk. Fehérvári Rudolf 2001 szeptemberében, Horváth József 2002 februárjában hunyt el. 216 36 Jubileumi kötet 2001. 211.0.
