Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Benedek Gyula: A Jászság 1705. évi katonai összeírása

Csonka György Juhász István Balogh Mihály Korcsmárosok (oenopolae) Szombathi György Berényi Mihály Horváth Márton Simon András Borbély (Borbél) János Szabó János Szó'ló'hegy-bírák és csőszök (promontory judices et pastores) Budai Pál Mikó Péter Sass Mátyás Váczi György Molnárok (molitores) Molnár János Molnár János Molnár Mihály Gáspár János A (jászok) kebelébe felvettek (indigenae) Batta Albert Árva János Kazi Mihály Gabis Gergely A katonai szolgálat néhány jellemzője az egész Jászságra vonatkozóan Miután terjedelmi korlátok miatt nem volt célszerű a Jászság minden településének az összeírását a jászberényihez hasonlóan közölni, ezért statisztikai táblázataink segítségével igyekszünk megvilágítani a jászok történelmi vállalkozásának a méreteit, a katonáik fegyvernemi megoszlását, katonák társadalmi státusát, az áldozatvállalásukat. Nem utolsó sorban emléket kívántunk állítani azoknak, akik a háborúban meghaltak, megsebesültek vagy fogságba kerültek. A számok igazolják azt, hogy a jászok országos kitekintésben is erőn felüli vállalást tettek a szabadságjogaik visszanyerésére, valamint a saját közigazgatás elérése reményében. Ennek érdekében az országnak szinte az egész területén harcoltak, a hadszíntereken folyamatosan jelen voltak.

15 A jászsági katonák elsősorban a kiváltságos, szabadmenetelű jobbágyok soraiból kerültek ki, de a zsellérek is szép számban harcoltak. A katonai szolgálat elől elszököttek száma elenyésző. A társadalmi háttérből kifolyólag

16 a lovasság és a gyalogság sorait gyarapították, fövezérség-közvetlen egységként. A tüzérség, a gránátosok valamint a várkatonaság soraiban nem találkoztunk jászokkal. Érdekes képet mutat a katonai szolgálat alól felmentettek társadalmi státusa, amely minden településen ugyanolyan alapon történt, mint ahogy az kitűnik a jászberényi felsorolásból. Vagyis azok nem teljesítettek katonai szolgálatot, akiknek a munkája a közigazgatás, valamint a közösségi életvitel folyamatosságát biztosította. A személyi veszteségek számbavételével a forrás nem biztosította - csak esetenként - a hősi halottak, a sebesültek (rokkantak), valamint a fogságba esettek nevesítését. így a hősi halottak emlékének a megörökítése nem történhetett meg a katonai erényeik súlyának a mértéke szerint. 15 Itt a többi jász település (Alsószentgyörgy, Mihálytelek, Jákóhalma, Dósa, Árokszállás, Fényszaru, Felső- vagy Gálszentgyörgy, Ladány, Kísér és Apáti) hasonló összeírását hagytuk ki. 15 16 A hadszínteret egy alkalommal hagyták el 1709. augusztus 20-án, amikor is az isaszegi táborból engedély nélkül hazavonultak arra a hírre, hogy a rácok felverték Jászberényt. A veszély elmúltával azonban visszatértek Isaszegre, és a szabadságharc végéig táborban maradtak Nem utolsó sorban a történelmi hagyományok miatt. 172