Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

(három embert pl. Tatára helyeztek), 45 százaléka pedig otthagyta a várat, vagy magaviselete miatt kizárták. Helyükre az év során 111 (a következő évben további 13) új embert vettek fel. Neve és személyi adatai alapján a katonák 45 százaléka biztosan balkáni eredetű. 99-en új muszlimok, 116-an keresztény délszlávok, 42 muszlimnak pedig a személyi anyagából derül ki, hogy balkáni. 53 katonáról tudható, hogy a félszigetnek melyik tájáról került Szolnokra. Az általános tapasztalatot erősíti, hogy szűk kilenctizedük a nagy katona-kibocsátó északnyugati területről származott: 30-an Boszniából Hercegovinából, 17 en a szerb nyelvterületről, míg a Balkán más tájairól összesen hatan. Egyetlen katonáról tudható biztosan, hogy Kis Ázsiából, Kütahja mellől érkezett. Hatan Magyarországról álltak be: egyről csak annyit tudunk, hogy áttért „madzsar", a másik magyar Vácott született és iszlamizált fivérével együtt, hárman elszenesedett helységekből valók, a hatodik ember szegedi muszlim. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 203 fő, jelen volt 190. Haszan aga (a kapitány) és helyettese, Sirmerd kethüdá, valamint Báli Mehmed írnok alatt 20 rendbe tett tized, a lista összeállítása idején valamennyiben 10 katonával. Az év folyamán 43 álláshely ürült meg, köztük az írnoké, ami azt jelenti, hogy a müsztahfizok jó egyötöde került ki az állományból. Ennek 64 százaléka „igazoltan" távozott (meghalt, fogságba esett, más beosztásba - három ember Tatára - került), a többi önkényesen, egy ember büntetésből távozott. A kiesők helyére az év folyamán 30, a következő évben két embert vettek fel; a foglyokra még vártak, a Tatára helyezetteket később sem pótolták. A jelenlévő állomány legalább 35 százaléka, 67 katona balkáni eredetű. 39 en új muszlimok, 28-nak kisebbrészt a nevéből, nagyobbrészt a személyi anyagából a származási helye is ismert: 86 százalékuk érkezett a félsziget északnyugati területéről. A müsztahfizok közé állt be a Kütahja körzetében fekvő falu szülöttje, egy muszlim családban született újonc pedig Szegedről szegődött Szolnokra. Az aga napi zsoldja 20, helyetteséé 13, az írnoké 12, a tizedeseké 8 (egy esetben 9, egyben 7), a legénységé 7 (22 esetben 6) akcse. Müteferrikák: a listán 10 fő, jelen volt 10. Önálló egység Vuk Szkorsza parancsnoksága alatt (dzsemáat-i müteferrika-i Vuk Iszkorsza), amelyet 9 keresztény balkániból és egy muszlim eredetű emberből állítottak fel. A csapat feladatáról a lista nem árul el semmit, vélhetően a tiszai flotta és a szolnoki kikötő hajóépítő és -javító munkásai voltak. A parancsnok napi zsoldja 8, a többieké 7 akcse. Tüzérek (topcsik): a listán 42 fő, jelen volt 42. Ferhád aga és helyettese, Haszan lljász kethüdá alatt 4 teljesen feltöltött tized. Az év során tízen kerültek ki a csapatból (heten meghaltak, egy közülük vízbe fúlt, egy ember más beosztásba került, egy önkényesen távozott, egyet töröltek a névsorból), valamennyiük helyére új tüzér került. Az állománynak legalább a 69 százaléka balkáni eredetű, ebből 12-en keresztények. Az aga tímár-birtokot élvezett, helyettese napi zsoldja 10, a tizedeseké 8, a legénységé 7 (három esetben 6) akcse. Lovasok (fáriszok): a listán 200 fő, jelen volt 183. Két agaság; az első élén a lista elkészítésének idején Haszan aga állt, aki azonban fogságba esett, helyére az év végén Reszul aga lépett, a másiké eredetileg Kocsi Diváne aga, aki viszont tímár-birtokossá lépett elő, posztját Báli aga foglalta el. Az öt évvel korábbról megmaradt állományt 1557-re feltöltött tizedekbe rendezték (csak két tizedes helye állt üresen), ám a fogyás ebben az évben is folytatódott, a lemorzsolódás a lovasok 34,5 százalékát tüntette el. 19 halott és 12 fogoly háborús veszteség; 18 katona más beosztásba került (15-en tímár-birtokot szereztek); a maradék 16 közül csak egy hagyta ott a várat lemondással, a többi önkényesen kilépett: számuk még mindig magas. Annak ellenére, hogy egy év alatt 52 új embert vettek fel, év végén 17 helynek nem volt gazdája; a következő évben ebből 7 helyet betöltöttek, a többiekre, akik fogságban voltak, vártak. A lovasok között egyetlen olyan újonc sem akadt, akinek a személyi adatait a listára jegyezték, így csak a nevek alapján számolható össze az, hogy a jelenlévő állomány legalább 27 százaléka balkáni eredetű; a csapatban három keresztény, feltehetően kalauz is helyet kapott. Az első agaság hatodik tizedének egyik katonája, Haszan áttért magyar. Az első aga zsoldja napi 15, a másodiké 10 (alacsony zsoldok), a tizedeseké 10 (három esetben 9), a legénységé 9 (23 esetben 8) akcse. Azabok: a listán 70 fő, jelen volt 60. Az azabok 1552-ben másfélszáz fősre tervezett, a valóságban 24 fősre zsugorodott csapata az eltelt öt év alatt komoly utánpótlást kapott, csaknem háromszorosára töltötték fel. Az állományt a lista elkészülte idején Ali aga vezényelte, aki azonban tímár-birtokossá lépett elő, helyét az év vége táján Rásid aga kapta meg. Két helyettese volt, Báli Hamza és Ali Hamza kethüdák, akik egyben a négy dzsemáat (=- rijászet) első kettőjének a parancsnokai, rejszei voltak. Az első rijászetbe 3, a többi háromba 2-2, az egész csapatba 9 tizedet osztottak. A tizedek létszáma változó, tíz és három fős is akad köztük. Az azabok elvándorlása még nem maradt abba. Az év folyamán húsz hely állt üresen, illetve üresedett meg (ez a listára vettek 29 százalékát jelenti), s ezekre az év folyamán csak tíz, a következő évben két új embert vettek fel. Tizenkét emberről ismert, hogy miért vált ki az őrségből: öt „igazolttal" (három halottal és két áthelyezettel) hét önkényes kilépő áll szemben. A jelenlévő állomány legalább 43 százaléka balkáni: húszan új muszlimok, hat embernek pedig a személyi anyaga vall erről, ők valamennyien a félsziget északnyugati részéről származtak. Az írnok egy iszlamizált magyart is a listára vezetett, aki áttérése előtt Vácott lakott (szintén áttért öccse is várkatona volt). Az aga napi zsoldja 12, a két kethüdáé 12 és 10, a harmadik és negyedik rejszé 10, a tizedeseké 7 (kettőé 6), a legénységé 6 (hat emberé 5) akcse. Martalócok: a listán 96 fő, jelen volt 92. Timur aga alatt 10, csaknem teljesen feltöltött tized. A csapatnemet már 1553-ra nagyjából rendbe szedték, azóta csak néhány fővel emelték a létszámát, és a századnyi katonát tíz tizedbe osztották. A mozgás az év folyamán sem volt erős, minössze 13 katona (13,5 százalék) került ki az állományból, akikből kilencet ebben az évben, kettőt a következőben pótoltak (azok a helyek maradtak üresen, amelyeknek a gazdái valószínűleg már a névsor elkészítésekor sem voltak jelen). Az agától eltekintve mindenki keresztény balkáni. Az újonnan felvettek közül nyolc katona neve mellé kerültek személyi adatok: öten szerbiai, hárman magyarországi szerbek voltak, ez utóbbiakból kettő Temesvár körzetéből, a harmadik a Szolnok alá tartozó, elszerbesedett Kengyelről szegődött katonának. Az aga napi zsoldja 10, a tizedeseké 6 (egyé 8, egyé 5), a legénységé 5 (kilenc emberé 4) akcse. 136