Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Varga Ferenc: Íjkészítés Mongóliában
Az íjhúrt selyemszálból készítik. A piacon 3-4-es damillal egy erre alkalmas géppel körbetekerik a szálakat. Naadam 29 kor a férfiak 75 méterre, a nők 60 méterre, a fiúgyermekek 8 éves kortól 16 méterre, a leánygyermekek, ugyancsak 8 éves kortól, pedig 13 méterre lőnek. Az ínszalagot az állat lábszárcsontja mellől vesszük ki. Sós vízbe kell beáztatni azokat, majd miután megszáradtak, szálakra kell szedni. Fakalapáccsal, valamire rátéve, finoman ütögetve szálaira esik szét az ínrost. A burját íj: xawcaaxai Mielőtt szót ejtenék a burjátok egyszerű íjáról meg kell, hogy említsem, mennyire nehezen kutatható témáról van szó. Mindez azért van, mert mára már csak nagyon kevés íjász használja a xawcaaxai-X, igazán jó íjat készítő ember pedig alig van. A burjátok által használt íj szinte teljesen különbözik a mongolokétól. Alakját tekintve egyszerű íj. Anyagát tekintve: vörösfenyő. 30 A fatestre nem kerül szaru, nincsenek rugalmas karok, merev karok, az egész íj egy fából készül. Formája nem a mongol íjnál megszokott kétszer hajlított, hanem egy egyszerű egyszer hajlított alak, enyhe görbülettel az íjvégek tájékán, mintegy érzékeltetve, hogy ott vannak 29 Háromnapos ünnep július elején. Három versenyszám van: lóverseny, birkózás, íjászat. E verseny régiségét mutatja a XIII. század elejéből (1224-1225?) származó, ú.n. „Cingis kövének" felirata: „Cingis kán a szártúlok népét miután legyőzte tábort ütött, majd a mongol népeknek urai Buqa Sociqai-ná\ összegyűltek, ahol Yisüngge335 öl távolságra lőtt el." (Fordítás: Varga Ferenc) 30 Junduidagwa, Ae/tf//megyei, ZWa/járásban élő burját íjkészítő szerint: „Azért, mert az erős, kemény és nem törik el. - A vörösfenyőről Ja/nAaa az ellenkezőjét állította. Szerinte könnyen eltörhet. Összehasonlítva a két íjkészítő közlését, azért tapasztalhatunk ekkora különbséget, mert a visszacsapó íj készítésére 128 az íjkarok végei, az összetett visszacsapó íjaknál a merev karok, amikbe bele kell akasztani a húrt. Az íjkarok kissé ellapítottak, középtájon, a markolat részén pedig gömbölyű. A xawcaaxai íjvégeit egészen egyszerűen úgy alakítják ki, hogy a húr beakasztására szolgáló hornyot kivágja az íjkészítő az íj anyagából. A burjátok ezen íja jóval fejletlenebb szinten áll, mint a mongol. Az íjak fejlődési szakaszait figyelembe véve az újkőkor idejéből ránkmaradt sziklarajzokon láthatunk hasonló alakú íjakat. 31 így nem kis túlzással élő kövületnek nevezhetjük ezt az íjtípust, amely ékes bizonyítékát szolgáltatja a régészet és történelemtudomány által már ismertté vált belső-ázsiai jellegű íjnak. Ahogy a mongol íj, úgy a burját xawcaaxai is fejlődött és változott az idők folyamán, és a külső oldalára ínszalagok kerültek - ami az egyetlen kapcsolatot jelenti a mongol íjjal. Ezen kívül szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra. Ezzel, hogy ínszalagok kerültek az íj testére gyakorlatilag azt a folyamatot látjuk megelevenedni, ami a belső-ázsiai visszacsapó íjak fejlődésében volt látható, mintegy 3000-4000 évvel ezelőtt. A xawcaaxai minden kétséget kizáróan azért tudott így megmaradni, mert a hagyományos erdei életben használatos íjas csapdák (saa/i) íját is ez az íjfajta tette ki. Ezzel nem veszett el gyártásának technikája sem. A xawcaaxai sió egyszerű készítésű íjat vagy játékíjat jelent. Egyes magyarázatok szerint pedig eleggüinum (klassz, mon. e/igen ügei numui? 1 ), vagyis szaruerősítés nélküli íj. Hozzá hasonló különleges, régies íjforma az úgynevezett: ertegcin, ami olyan íjat jelent, melynek húrja nem támaszkodik fel az íjváll fölött. Nevében láthatjuk a mongol mayagiinnum (mongol jellegű íj) íjalakulatára való utalást. Sem a mongolokat megelőző, íjat használó lovasnomád népek között, sem a mongoloknál nem volt megtalálható a tewx és a xaiguuP. (Mindez alól kivétel a mandzsu. - V. F.) Ezek hiányában nem is tudott feltámaszkodni a húr e szerkezeti részeken. Régészeti leletekből tudni lehet, hogy a mongolok között a mandzsuk hódítása előtti időszakban nem volt ismert a túlfeszített íjalakulat. Ezen megállapítás abból táplálkozik, hogy sem a fennmaradt feljegyzésekből nem ismert, sem pedig a régészeti leletek között nem találkozhatunk a már fentebb említett szerkezeti részekkel. 34 Nem véletlen az sem, hogy az ertegcin szóban megtalálható az ert szó is, ami régit, korait jelent a mongol nyelvben. Ezzel is utalva régies jellegére. Nem lebecsülendő az a szaktudás, ami egy burját xawcaaxai elkészítéséhez szükséges, ám mégis az íj egyszerűségével, könnyen elkészíthetőségével, könnyű kezelhetőségével inkább alkalmas játékszernek, vagy sporteszköznek, mint komoly fegyvernek. Hatótávolsága és átütőereje sem képes kiemelkedő teljesítményre. Az egyetlen fatestre ragasztott dolog a már említett állati ínszalag. Húzóerővel szembeni tulajdonságai miatt az állati ínszalag ezen íj fejlődésében is helyet kapott, ám a belső oldaláról elmaradt a szaru. A burjátok erdei életformájából adódik, hogy más íj alakult ki, mint a pusztai élethez szokott mongoloknál. A burját íj kis hatótávolságú, kis atütóerejű, a mongol jóval nagyobb hatótávolságú és jóval nagyobb átütőerejű fegyver. Mindez nem csak az életforma, hanem a valóban nem alkalmas a vörösfenyő fája, ám a burjátok egyszerű íjának készítésére a legmegfelelőbb. 31 A.P. Okladnyikov, AJ. Martinov. Szibériai sziklarajzok, Corvina kiadó, Budapest, 1983. 32 Bolowsroliin Yamnii Mongol Bicig Surgaltiin Aguulga Argajüin Töw: Mongol bicgiin towő toli, Ulaanbaatar, 1992. 329. 33 Erdélyi István: Bajkártól a Balatonig, Budapest 1997. 9-29. 34 U. Kőhalmi Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben, Akadémia kiadó, Budapest 1972.152.
