Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig
ELO ZQQ FALVAK r * as \ J Bez öte O ELPUSZTULT KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEK (2) A FALU8IRT0K HELYZETE KÉRDÉSES *VÁR % MOCSARAS ' ''TERÜLET vernek 10km A hevesi főesperesség déli fele a XIII. században (Szabó János Győző alapján) itt is a királyi birtokok, pontosabban a királyi vármegyék ispánsági várait (várispánsági szervezet) kiszolgáló szolgálónépi falvak túlsúlyával számolhatunk. (Janus nádorról, mint esetleges birtokosról az előzőekben már szóltunk.) Az írásos adatok csak a XIII. századtól sokasodnak meg. 1245 előtt Dóba birtokosa a Hontpázmány nem volt. Ennek ősei a hagyományok szerint Hont és Pázmán sváb lovagok voltak, akik Géza fejedelem alatt telepedtek meg az országban. Hont és Pázmán Szent István háborúiban is komoly szerepet játszottak, sőt magát Istvánt is ők övezték fel karddal, a lovagi szokásoknak megfelelően. E főúri nemzetség főképp Nyitra, Pozsony és Hont megyékben rendelkezett birtokokkal, de egyes tagjai Biharba és Szabolcsba is eljutottak. Dóba első tulajdonosaként az 1241 táján utód nélkül elhalt Vajk fia Márton bánt említik. Ó végül az általa alapított sági monostornak adományozta itteni javait, illetve a jászberényi határban fekvő Ivat és Hacokot is. A Hont megyei Szűz Máriához címzett sági premontrei monostort Márton bán 1234 táján alapította, és egyéb birtokokkal is ellátta. Ez Dobat, Ivat és Hacokot a török kor kezdetéig bírta, noha a környező nemesek többször is kísérletet tettek azok elfoglalására. Ennek oka talán abban rejlett, hogy az egyházi ingatlanokon folyó, a magyar átlagnál korszerűbb birtokigazgatás és gazdálkodás megnövelte a birtokok értékét. 7 A Kökényesradnót nem Kökényesmonostori ága Fokorút - és a feltehetően határába olvadt Tekerőt - birtokolta a XIV. század elején. Ez a nemzetség állítólag I. Béla alatt Spanyolföldről jött hazánkba, és főképp Nógrád, illetve az erdélyi Doboka megyékben szerzett birtokokat. Kökényes fia János fia Radnót 1322 táján elhalálozván sógorának, Kacsics Simonnak hagyta itteni javait. 8 A XIII. századi birtokosok zöme a következő évszázadra eltűnt. Utódaikként viszont olyan családok jelentek meg, akik maguk, vagy rokonaik révén a mohácsi vészig befolyásolták a táj történetét. A Kökényesradnót nembeli Radnót helyén az 1322-től Fokorún (és Tekerőn) a Kacsics nem tűnt fel. Ennek az úri nemzetségnek az eredete ismeretlen, de egyes családjai az országos politikában sokáig fontos szerepet játszottak. A nemből származó, 1322-ben feltűnő Simon ispán csak pár évtizedig volt itt birtokos. A század közepén unokatestvérének, a szintén Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak vallotta át itteni javait. A Szécsényiek az ország főnemesi családjai közé tartoztak, sőt Bártfai Szabó László - vitatott - véleménye szerint a XVII. században megjelenő gróf Széchényi család is egyik korai águkból származott. Annyi bizonyos, hogy a Szécsényiek a környéken na7 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 79., 103., 239., Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. II. 182-239. 8 Karácsonyi J., i.m. II. 336. 114
