Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig

Tárkony Sarolttá? 0 £tász • Tarján V ^•Keszó"> Heves megye déli fele a XI. században (Györffy György alapján) alapított egri püspökség része lett, ezen belül a besenyszögi határ a hevesi főesperességhez került. A Zagyva túlpartján a szolnoki részek viszont már a váci egyházmegye szolnoki főesperességéhez tartoztak.

3 A környék magyarsága a betelepülést követően jórészt nagyszámú, de kis népességű, sokáig vándorló szállásokon élt. Ezekből utóbb kisebb számú, de nagyobb lakosságú, állandó falvak alakultak ki. A besenyszögi határban idővel több falut is említettek. Az egyik a Besenyszög-Telekháton lehetett. Itt X-XVI. századi cserepek ismertek, míg a Lenin Tsz. központjában IV. István bronzpénze került elő. 1893-ban Besenyszög határában találták meg Janus nádor XII. századi arany pecsétgyűrűjét is, talán a szentiváni részeken. Selmeczi László szerint Szentiván egyik birtoka lehetett Janusnak, aki Könyves Kálmán korában élhetett. Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy a gyűrű véletlenül veszett el, és tulajdonosának semmi köze sincs e területhez.

4 A tatárjárás 1241/42-ben a táj népességét is megapasztotta, és méginkább elősegítette a lakosság tömörülését. Az elpusztult faluhelyeket utóbb „telek" szóval jelölték. A XIV. században már írott források, oklevelek alapján is megrajzolható a vidék településhálózata. A Tisza mellett északon Dóba, míg délen Fokorú helyezkedett el. Dóba határosaként, északnyugat felé említik Homort (Chwmur) és Szeget. A besenyszögi határ középkori képére pillanatnyilag egyetlen, Szabó János Győzőnek - talán még az 1950-es évekbeli szolnoki működése alapján készített - térképe ismert. Eszerint Tenke a mai belterülettől délnyugatra, Szentiván pedig Zagyvarékassal csaknem átellenben fekhetett, a régi Zagyva (a mai holtág) mellett. Szentivántól délkeletre, a Zagyva mellett Bezetelek települt.

5 Az egyes települések területére leginkább egy 1399 es oklevélből következtethetünk. Az akkor tartott határjárás a környező Szécsényi birtokok, közte Szentiván, Bese, Szabolcs, Alcsi és Kölkes határait írta le. Szentivány és Szabolcs között északról az első határjel a Laposhalom volt, majd nyugatnak a Tenkehát következett. Eztán tovább nyugatnak egy vadkörtefaerdőt említettek a Zagyva mellett. Innen a közös határ északnak a vadkörteerdőkkel szegélyezett Zagyva volt a jó egy mérföldre (1 mérföld 6,6 km) lévő Marcalszegig, ahol Szabolcs és Alsószentgyörgy (ma Jászalsószentgyörgy) határai különültek el. Eztán keletnek a Rékasra tartó útnál volt Szabolcs, Alsószentgyörgy és Ladány hármas határpontja. Innen a Monostó halastón, majd a Zsombékos réten át Szabolcs és Ladány határa keletnek tartott, egészen a Kölkes helység melletti hármas határig. (Itt végződtek Szabolcs határai.) Tovább keletnek nagy távra a Miller folyóvíznél Ladányt és Kölkest különítették el, és Ladány határai végződtek. Eztán Kölkes és Himesegyháza határa jó egy mérföldön át a Miller 3 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 4 Selmeczi László: Janus nádor gyűrűje. Szolnok Megyei Néplap, 1967. okt. 1. 5 Szabó János Győző': Adatok a patai főesperesség korai történetéhez. In.: Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk.: Havassy Péter - Kecskés Péter. Gyöngyös, 1984. 22., 58. 112