Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Selmeczi László: A „Jászkürt"

figurák töltik ki: egy kiterjesztett szárnyú, heraldikus jellegű sas, illetve egy hosszú, csavart farkú, két kezével botot szorongató kentaur. A szimmetrikusan elrendezett ismétlődő alakok a következők: egy lábát felemelő guggoló meztelen férfi (az antik eredetű „tövishúzó" figurája), egy páva, csőrében levéllel (?) és egy visszaforduló, egyik mellső lábát felemelő oroszlán, amint felül visszacsavarodó bojtos farkába harap.

36 A kürtpalást a konstantinápolyi Hippodromban (lóversenypályán és cirkuszban) lezajló jelenetek ciklusából mutat be egyes részleteket, négy sorra osztva, keverve azt egyéb, ilyen ciklusokban általában nem ábrázolt, szimbolikus jellegű részekkel. 1. sor: Pikkelyes falú, oromdíszes ház, keresztekkel díszített pillérekkel s régi szokás szerint oldalról ábrázolt, keresztes csúcsú ajtóval, amelyen egy kantározott ló vágtat ki.

37 A ló előtt lovas, szőrén üli meg a lovat, bal kezében cintányér(?), jobbjában verőbotot tart.

38 Előtte két hozzá hasonló gyalogos. Ezeket egy gyalogos íjász előzi, aki a megugró, hátrafelé tekintő szarvast veszi célba. A szarvas hátán sólyomféle, alsó agancsán pedig meghurkolt levélpár tölti ki a szabadon maradt teret (a szarvas alakja került a középtengelybe). Az első sor befejező jelenetében egy gyalogos dárdás támad rá egy visszafelé néző oroszlánra.

39 Mind a lovas, mind a gyalogosok testhez tapadó ujjast és térdig érő redőzött szoknyát viselnek. A futást, támadást a mester kezdetlegesen faragta, olyanok a cintányérosok és a vadászok, mintha térdepelnének. A ló és a lovas együtt akkora, mint a térdelve futó gyalogosok, ezt a szalag szélessége követelte meg. 2. sor: A középtengelyben, az első sor szarvasábrázolása alatt, két küzdő, egyik dárdával támad cintányéros ellenfelére, aki bottal fejbevágja. Tőlük jobbra egy-egy páva (vagy kakas), hasonlatos a medalionokban levőkhöz. Ezektől kétoldalt két-két küzdő kentaur, egyik a másik haját tépi s ketten fognak egy botot, farkuk végét levélformára faragta a mester. E sorral egy magasságban kezdődik a rövidebb tengely tenyérmintája, erről külön lesz szó. 3. sor: Középen kiterjesztett szárnyú sas, tőle kétoldalt egy-egy nekirugaszkodó szárnyas griff. 4. sor: Tengelyben egy hosszúszoknyás, hosszú ujjasba öltözött, hosszú fejdíszű alak áll,

40 tőle jobbra és balra cirkuszi jelenetek. Balján hárfajáték hangjára egy szembenálló erőművész fején levő rúdon két gyermek egyensúlyozó művészetét mutatja be. Egyik már fent van a derékszögben megtörő bot tetején, a másik az erőművész válláról éppen felmenőben van, segíti őt egy férfi, aki mögött egy másik két botot tart a kezében. A hárfás széken ül. A főalak jobbján négy férfit látunk, az első kürtöl, kettő valamiféle bottal és labdával bűvészkedik, míg a negyedik tőlük elfordul. E sor többi részét barokk kori ezüstveret felerősítésekor kivésték. Az ezüstveret felett egy indákkal körülvett feltartott tenyér van, az indákat átfonják további független indák, illetve olyanok, amelyek a keretindából hajolnak ki. A tenyér körüli inda az alatta levő sorban egy szívfonatnak nevezhető csomóból nő ki, amelynek a két alsó szárvégződése egy-egy növényi indába torkollik, az egyik oldalon szőlőfürttel. A jászkürt kutatói a XIX. század vége óta egyetértenek abban, hogy a kürtpalást faragványai a konstantinápolyi Hippodromban lejátszódó lóversenyek közötti közjátékok ciklusából mutatnak be egyes részleteket,

41 valamint abban is, hogy a kürtpaláston ábrázolt indákkal körülvett feltartott tenyér és az alatta elhelyezkedő szívfonat, illetve a griffekkel övezett heraldikus sas nem illeszkedik az ábrázolt jelenetsorba, s vélhetően a funkciója is más volt, mint a cirkuszi mutatványok ábrázolásainak.

42 Hampel meggyőzően bizonyította a feltartott jobb tenyér szimbolikus bajelhárító szerepét. Hangsúlyozta: „A zárt ujjú tenyér emelése ősidők óta a szemverés elleni védekezés gesztusa."

43 Ugyanő a tenyér alatt elhelyezkedő szívf onatot is „bűvös babonának" tekintette. Mint írta: „A sajátszerű csomó sokkal köze36 A kürt szájánál lévő sáv értelmezésében Hampel óta egyetértés mutatkozik, kivéve a medalionban lévő madár ábrázolásokat. Ezeket a figurákat Hampel még kakasoknak tartotta. Hampel J. 1903.116., 121 -122. László Gyulának, feltehetően amiatt, mert a bizánci ábrázolások között nem találunk kakasokat, már kétségei támadtak, ő ezt a figurát „kakas vagy talán páva"-ként határozta meg. László Gy. 1973.11 -12. Legutóbb Kiss E. a medaillonokban lévő madarakat egyértelműen páva ábrázolásként értelmezte. Kiss E. 2000b 67. 37 Hampel J. 1903.132. a kürtön ábrázolt épületet a bizánci császár magán vagy nyilvános hippodromával azonosította. Hasonlóan vélekedett László Gy. is. László Gy. 1953.13.; 1973.12. Kiss Etele a mindkét oldalán kereszttel jelölt épületet a forrásokban carceres néven említett indító építménnyel azonosította. Kiss E. 2000b 68. 38 A lovas és gyalogosok kezében lévő korongokat (kürtpalást: első, második és negyedik sor) Hampel nem azonos módon értelmezi. Az első sorban a lovas felemelt bal kezében „gömbidomot tart, melyben kis lyuk van", az előttük levő, hasonló pózban ábrázolt két gyalogos közül „a lovashoz közelebb lévő alak (egy pálca csúcsára) négy lyukkal gömböt helyez, társa pedig, aki megelőzi, korongot tart, melyet vonalas átlók négy szakaszra osztanak, mindegyik szakaszban apró pont látszik". A második sorban csupán egy férfialak, ugyancsak a „baljával magasra emel valami korongfélét, melynek közepén és egyenletes távolságban egymástól a kör közelében négy pont áll". A negyedik sorban Hampel egy „golyófélé"-t és egy másik kerek tárgyat ír le, „melynek széleit ferdén futó párhuzamosokkal jellemezte a művész". Hampel J. 1903. 119., 121., 124. László Gyula leírásában az első és a második sorban cintányérokról olvashatunk, a negyedik sorban pedig valamiféle labdáról. László Gy. 1973. 11-12. Kiss Etele legújabb leírása szerint az első sor gyalogosai „labdával vagy koronggal zsonglőrködnek", a lovas kezében labda van. A második sorban egy „labdás zsonglőr" látható. A negyedik sorban egy hármas csoportból „a középső alak jobbján levő egy labdát is tart, a balján levő pedig egy kürtöt fúj. A kürtös oldalán a bothoz tartozó labda támaszték nélküli". Kiss E. 2000b 67-68. A három vélemény közül a „labdák" formájára vonatkozóan Hampel leírását kell elfogadnunk, egyszerűen azért, mert ő látta a kürtöt a legépebb állapotában. Köztudott, hogy a jászkürtöt a II. világháború idején elásták, s az a talajban erőteljesen átvizesedett. Félő volt, hogy kiszáradása során teljesen megsemmisül. Hosszú, széles repedések keletkeztek rajta, illetőleg a már meglevők tovább repedtek. Felülete erősen porlékonnyá vált. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1953-ban restaurálták és óvták meg a további pusztulástól. László Gy. 1973.10. 39 Kiss Etele valami oknál fogva az oroszlánt „medveszerű" állatnak nézi. Ezzel a véleményével egyedül áll az eddigi kutatók között. Kiss E. 2000b 67. 40 A hosszú ujjasba öltözött, hosszú fejdíszű, álló alakot Hampel a következőképpen írta le: „A sor közepét a külső hajláson jobbfelé helyezett sima arczú alak foglalja el. Felső testét mellén felhasított szoros mellény vagy zubbonyféle borítja, melyből hosszú és bő ujjak csüngnek mintegy a térde tájáig, ez ujjakat harántosan futó zigzegdísz ékíti; derekán dudoros öv, altestét bokáig érő sűrű redőkben lehulló köntös borítja. Feje hátuljáról jobb vállára, majdnem egyenletes szélességben hosszú kendőféle csüng alá." Hampel J. 1903. 131. László Gyula 1973.12. teljes mértékben azonosult Hampel álláspontjával. Kérdés, vajon mi vezethette Kiss Etelét, amidőn ezt az alakot „táncosnődként értelmezte. Kiss E. 2000b 68. Bár nézetével a hazai kutatók között sem áll egyedül, hiszen Pulszky Ferenc Magyarország archaeológiája című munkájában, 1897-ben, maga is „hosszú ruháspalástos nő"-ként határozta meg ezt a faragványt. Pulszky F. 1897. II. 131—134. 41 Kiss E. 2000b 68. A szerző összefoglalván a Lehel-kürt művészettörténeti kutatásának eddigi eredményeit, leszögezte, hogy magyar részről tudományos szempontból az első megállapításokat Pulszky Ferenc tette, s a kürtpaláston lévő ábrázolásokat cirkuszi jelenetekként határozta meg. Hampel Pulszkyt követte a jelenetek értelmezésénél, s részletesen tárgyalta az egyes jeleneteket párhuzamaikkal együtt. 42 Hampel J. 1903.132-137., Kiss E. 2000b 68-69. 43 Hampel J. 1903.134-136. 101