H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Néhány gondolat az újkori francia védelmi politika dokumentumainak, forrásgyűjteményének kiadásáról
BÁBEL, RAINEB NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÚJKOR! FRANCIA VÉDELMI POLITIKA DOKUMENTUMAINAK, FORRÁSGYŰJTEMÉNYÉNEK KIADÁSÁRÓL 1 Ennek az írásnak az a célja, hogy vita tárgyává tegyen néhány lehetőséget egy olyan forrásgyűjtemény kiadásának koncepciójával kapcsolatosan, melynek tárgya a „védelmi politika" I. A „védelem": a nemzetközi kapcsolatok történetének problémája az újkorban 2 Bárki, aki behatóan foglalkozik Franciaország és a Császárság 3 , valamint Itália XVI. és XVII. századi kapcsolataival, előbb vagy utóbb szemben találja magát azzal a „védelmi" politikával, amelyet a francia királyok folytattak azzal a céllal, hogy bizonyos területek felett megszerezzék vagy fenntartsák befolyásukat, illetve, hogy a német hercegeket vagy az önkormányzatokat megnyerjék politikájuk számára. Az első látásra úgy tűnik, hogy egyszerű tényről van szó: egy hatalom palástolni akarja azt a törekvését, hogy egy bizonyos területet a befolyása alá akar vonni, hogy a saját területéhez csatolja az állítva, hogy védelmezi, pártfogolja. Azonban közelebbről megvizsgálva a dolgot a helyzet bonyolultabb: a védelem politikája gyakran a védelmező és a megvédett közötti megegyezésen alapul, és szükség esetén ez kötelezi a védelmezőt a cselekvésre még akkor is, ha erre az időpont nem alkalmas. Ez olyan kapcsolatot jelent, amely a védelmező számára megad olyan jogokat, amelyek bizonyos esetben elvezethetnek a fennhatóság gyakorlásának tiszta és egyszerű formájáig, amiből azonban ez nem következik szükségszerűen. Mindez összekapcsolódik azzal a ténnyel, hogy a „kereszténység védelmezőjének" szerepét (ami gyakorlatilag az európai ügyek döntőbírói szerepét is jelentette) gyakran követelte magának Franciaország, mint egy olyan megbízatást, ami jár a Legkeresztényebb Királynak, és ami megfelel koronája 1 Prof. Dr. BÁBEL, Rainer a párizsi Német Történelmi Intézet egyik vezető munkatársa, az újkori részleg vezetője. Szűkebb kutatási területe a francia-német újkori kapcsolatok alakulása. Az Intézetben 1994-ben tartott előadását rövidített formában adjuk közre. Az előadás közlését az indokolja, hogy Múzeumunk is hozzákezdett a megyét érintő forráskiadványok megjelentetéséhez. Ehhez a szerző gondolatai, módszertani megjegyzései hasznos tanáccsal szolgálhatnak. - A Szerkesztők. 2 Az újkor, a modern kor a francia felfogás szerint 1453-tól (Konstantinápoly elestétől) 1789-ig (a francia polgári forradalomig) tartó időszak. dicsőségének és fényének. A történész tehát találkozhat „pártfogói" típusú kapcsolatokkal, amelyeket kétféleképpen kell tekinteni: vagy mint az ország területi megerősödését szolgáló politika igazolását, vagy mint a nemzetközi ügyekbe való beavatkozás politikájának igazolását. Ez az igazolás azonban mindig összekapcsolódik a Legkeresztényibb Király szerepére és feladatára vonatkozó különleges eszmével. Mai nyelven fogalmazva azt mondhatnánk, hogy itt a politikai tett ideológiai igazolásáról volt szó. Gaston ZELLER volt az első, aki a védelmi politika kérdését mélyebben vizsgálta abban a monumentális tanulmányában, ami 1926ban jelent meg, és aminek tárgya Metz városának Franciaországhoz csatolása. A szerző nyomon követi a francia jelenlét fejlődését Metz császári városban. E jelenlét fejlődése 1552-ben kezdődött II. Henrik 4 király hadjáratával, amelyet a Maurice de Saxe 5 herceg körül csoportosuló német fejedelmek érdekében és V. Károly 6 ellen vezetett. Metz, valamint Verdun és Tóul császári városok elfoglalását úgy mutatta be, mint egy „védelmi tettet": Franciaország királya megvédte ezeket a városokat attól, hogy a „zsarnok" császár elfoglalja őket arra törekedve, hogy megszüntesse a német szabadságot. Ezzel a francia uralkodó hozzájárult ahhoz, hogy sikerüljön megvédeni és fenntartani a fenyegetett törvényes rendet. Apránként kristályosodott ki a „védelem" fogalma és áthasonult egy majdnem teljes fennhatósággá, amit azután 1648-ban, a vestfáliai békeszerződésben felváltott az a tény, hogy a Császárság tényleges fennhatóságának vége lett. ZELLER feltételezte, hogy kapcsolat volt Metz, Verdun és Tóul városokkal kialakított védelmi viszony és a középkori királyi oltalom intézménye között. Oltalom-leveleket adhattak városoknak, földesuraknak, céheknek stb., akik nem voltak a francia király alattvalói, és akik bizonyos összeg ellenében élvezhették a különleges királyi felügyeletet és védelmet. Ez történt a három város, Metz, Tóul és Verdun esetében is, amelyek a középkor folyamán többször is kap3 A Német-Római Császárságról van szó, amely 962 és 1806 között állt fenn. 4 II, (Valois) HENRIK (Saint-Germain-en-Laye, 1519 - Párizs, 1559) francia király 1547-1559 között. 5 SAXE, Maurice de (Freiberg, 1521 - Sievershausen, 1553) herceg, majd választófejedelem. 6 V. KÁROLY (Habsburg) (Gént, 1500. február 24. - San Yuste kolostor (Estrémondure), 1558. szeptember 21.) spanyol király 1516-1555 között, 1519-től német-római császár. 362
