H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szurmay Ernó': Szolnoki közművelődés a város felszabadulásától a fordulat évéig

^S^tgafe* Varga* Ma Sxo\t\oW fAax^a.r utca. iS os visfcxakülctésűWre nem vallaltcot

unW» 5. kép. A szolnoki keristák kéziratos „folyóirata" rálták, címlapján pedig Patay Mihály metszete volt látható a Szolnokra jellemző, Hevesi Kornél által is megverselt három templommal. A polgármesteri hivatal a Vándortűz kiadásához és a május 15-18-i kultúrnapok költségeihez 8000 Ft-tal járult hozzá.

9 Jóllehet mindössze három számot ért meg az 1948. március 1-je és április 1-je között megjelent Életünk c. irodalmi, társadalmi, művészeti folyóirat, ezért közvélemény-formáló hatásáról inkább csak a fiatalok között beszélhetünk, mégis szükségét érezzük bővebben szólni róla nemcsak azért, mivel a tárgyalt korszak egyetlen helyi időszaki lapja volt. (havi kétszeri megjelenéssel), hanem azért is, mert fiatalok írták és szerkesztették, s eszmei irányultságában a nemzeti függetlenség és a Dunamedence népeinek egymásrautaltsága, az ország szellemi újjáépítésében való részvétel szándéka s nem utolsó sorban a Közép-Tiszavidék történelmi szociológiai, néprajzi, kultúrpolitikai felmérése és megismertetése dominált. E gondolatokat fogalmazta meg a folyóirat első számának „Szándék és kötelesség" című vezércikke is. A folyóirat felelős szerkesztője Szolnokon a korán elhunyt Pintér László volt, de Budapesten is dolgozott egy szerkesztőtárs Schönbrunn László személyében. A szerkesztés munkájában résztvevő munkaközösség középiskolás és egyetemista fiatalokból, szolnoki értelmiségiekből, tisztviselőkből állott. A szerkesztőség a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság Szapáry utca 20. szám alatti helyiségeiben volt. Itt meghívottak és érdeklődők számára irodalmi esteket is tartottak, s a szerkesztőségi üléseken mindig élénk vita alakult ki irodalmi és társadalmi kérdésekről egyaránt. Az egykori ifjú szerkesztők megérdemlik, hogy névszerint is felsoroljuk őket: Berkó János, Debreczeni Zoltán, Gyurkó Lajos, Hajdú Katalin, Hajóvszky László, Kovács Borbála, Molnár Ilona, Popovics Sándor, Rátfai Angéla, Török Ernő, Varga Béla (Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Varga Béla 9 SZML Polgármesteri iratok 9448/1947. és Arató-Szászné i.m. 161. p. volt még 1945-ben Szolnok de talán az ország első, még kézzel írott diákújságjának az „Új Világ"-nak, később Szabad Ifjúságnak a „főszerkesztője".) Vida Béla és Viszlai János. A kis csapat munkáját Thiery Árpád is segítette. A változatos tartalmú időszaki lapban a munkatársak versein, riportjain, a város diák- és kulturális életéről szóló beszámolóin, színház- és zenekritikáin kívül, ifjúság- és egyáltalán társadalompolitikai cikkek is helyet kaptak. Valamennyi szám közölt műfordításokat a szomszéd népek irodalmából is.

10 Csak sajnálni lehet, hogy a főszerkesztő halála s számottevő anyagi támogatottság hiánya miatt három szám megjelenése után a folyóirat megszűnt. A megszűnésében közvetett okként minden bizonnyal szerepet játszott az egyre jobban balra tolódó kultúrpolitika, amely már nehezen viselte el a március 15-i számban írottakhoz hasonló gondolatokat. Pintér László „Március tanításai" c. cikkében pl. ezt írja: „A márciusi eszme nem más, mint az a függetlenségi gondolat, hogy a magunk törvényei szerint akarunk élni, és senkinek sincs joga a maga életformáját reánk kényszeríteni." Másutt: „Jelenti a Dunamedence népeinek egymásra utaltságát is." Ha a felszabadulást követő három esztendő szolnoki közművelődéséről szólunk, figyelembe kell vennünk néhány, az előző évtizedekhez viszonyítva merőben új vonást. A demokrácia alapjainak lerakásával együtt járt, hogy a hagyományos, államilag szervezett népművelésen, az 1945 végén újra benépesülő színházon, mozikon, a romjaiból nehezen újjászülető Művésztelepen kívül a pártok, a szakmai szakszervezetek, ifjúsági és női civil szervezetek, a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, majd a népi kollégiumok s az iskolák jelentős szerepet vállaltak a lakosság kulturális igényeinek kielégítésében. A háború utáni nehéz anyagi helyzet, a közellátás nehézségei, a helyreállítás és az újjáépítés terheinek enyhítése egyaránt szükségelte a különböző, jótékonysági célú rendezvények gyakoriságát. Az 1848-as márciusi forradalom 100. évfordulójára való felkészülés, a különböző művészeti ágakban meghirdetett, felmenő rendszerű, tömegeket megmozgató kultúrversenyek Szolnokon lezajló megyei és országos döntői pezsdítőleg hatottak városunk kulturális életére is. A fentiekből fakadó sokszínűség miatt tárgyalásunkban nem vagy csak részben ragaszkodhatunk a közművelődés különböző tárgyköreinek elkülönítéséhez. Annál is inkább nehéz ez, mert a Szabadművelődési Tanács megalakulását követően a vegyes típusú, azaz verssel, zenével, énekszámokkal színesített előadások váltak uralkodóvá városunk közművelődésében. Mégis - az áttekinthetőség megkönnyítésére - megpróbálkozunk a tematikus felosztással, ha olykor nem is tudjuk az átfedést elkerülni. Színház 1945. szeptember 15-én újra benépesült a Városi Színház, ahol addig a Színház Mozgó filmvetései zajlottak. A Halasi Iván igazgatatta színtársulat, amelynek működési területéhez tartozott Szolnokon kívül Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Nagykőrös is, azt a célt tűzte maga elé, hogy előadásaival segítse egyrészt feledtetni a háború szörnyűségeit, csillapítani továbbá a sok családot ért fájdalmakat, gyógyítani a lelki sérüléseket és hozzájárulni a maga eszközeivel egy 10 Arató-Szászné i. m. 17. p. és Héráné Molnár Ilona szíves közlése. 464