H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szakái Aurél: Dudások a Közép-Tisza vidéken
„Ha nem jönnék a vásárra, Nem lenne a lónak ára. Fia marha el nem kelne, A paraszt kesereghetne." 40 A Koponya csárdában, Margita pusztán (Újszentmargita mellett) Sós Pista betyárnak sokszor zenélt. 4, Egyszer az elfogatástól is megmentette. Sós Pista nagyban mulatott a Tiszafüred melletti Meggyes csárdában, mikor az ablakon kilátó Mérges Gábor észrevette, hogy három pandúr közeledik. Abbahagyta a megrendelt nóta dudálását és új dalba kezdett: „A Meggyesben nóta, zene, Három pandúr kocog erre. Sós Pista, nyergeld a lovad, Csendbiztosnak hűlt helyed hagyd!" Sós Pista értett a szóból. Gyorsan felkapott a csárda mellett nyergelve készenlétben álló csillagos pej lovára. Mire Gál Lajos nádudvari csendbiztos és pandúrjai odaértek, már csak néhány pásztor darvadozott a csárdában. Mérges Gábor is mást játszott dudáján: „Nincsen semmi kedvem, Elhagyott a rózsám. Bár a bánatomat, Én is elhagyhatnám." 42 A Nádudvar határában levő Külsőhalmi csárdában Osváth Pál /más forrásban Gaál Lajos/ csendbiztos egy gyilkosság ügyében nyomozva kérdőre vonta Mírges Szabó Gábort, aki egy új nótával felelet: „Csegei Kis Jóskát a pusztán elásták, De nem tettek neki se követ, se fejfát. Nyugszik már, amíg élt, nem volt neki nyugta, De a föld hátán már sehol sincsen nyoma." /A másik változat szerinti utolsó sor:/ „De már a föld hátán nincsen neki nyoma." 43 A Külsőhalmi csárdában és a Sulymos csárdában Mérges Szabó Gábor csak 1882 előtt dudálhatott, mert Nádudvar vezetősége ekkor lebontatta azokat. 44 A népi emlékezet szerint Mérges Szabó Gábor Tiszafüreden a Patkós csárdában halt meg, agyonütötték. 45 Hajrá Béni, Tulok Balogh Márton és Mérges Szabó Gábor másokkal együtt vándordudások voltak. Állandóan kóboroltak, faluról falura jártak. A csárdákban, vásárokon érezték jól magukat, a mulató legények, áldomást ivók, pásztorok és betyárok társaságában. Ételért, italért, egy pipa dohányért, némi fizetségért játszották a kért nótákat és saját dalaikat. 46 Nemcsak magyar vándordudásokról tudunk. Az 1860-as és 1870-es években cseh dudások is megfordultak Ecsegpuszta és Túrkéve környékén. 47 Mezőtúron a századfordulón „Erdélyből jött pásztorok jártak dudával", de „házhoz járó oláh kutyabőrdudást" említenek Kunhegyesen is. 48 39 Balázs Lajos 1967.269.; Szűcs Sándor 1969.152.154.156.157.159. 40 Szűcs Sándor 1969.157-158. 41 Szűcs Sándor 1969.156. 42 Szűcs Sándor 1969.157.; Kovács Gergelyné 1980.8. 43 Balázs Lajos 1967.269.; Szűcs Sándor 1969.159. 44 Balázs Lajos 1967.271. 45 Szűcs Sándor 1969.158. 46 Manga János 1968.148.; Szűcs Sándor 1977a. 199.; 1977b.287. 47 Bereczki Imre 1947.260. 48 MNA 178. Mezőtúr.; MN A 178. Kunhegyes; Csalog Zsolt 1961. A XIX. századi nagykunsági, hortobágyi, hajdúsági dudásokról felsorolható még néhány adat. A Hortobágyon az 1840-es években egy kutyabőrdudán nótákat fúvó juhász útközben így festetet: „Fordított subáján csinos facsobán függ, s balra vetve pötyögős dudája, melyre egy kecskefő mulatságosan van" kifaragva. 49 A századforduló előtt Túrkevén a bőrduda a helyiek által gyakran használt hangszer volt a lakodalmakban. Ugyanitt az 1880 körüli években még zenélő Nyakó nevű ördöngös dudás állítólag több lakodalomban falra akasztotta a jól felfújt, hosszú szőrű kutyabőrdudát, s beállott táncolni saját dudájának zenéjére. Amikor a duda elhalkult, Nyakó levette a falról, s fújta tovább. Nyakó dudás ezt többször megismételte. Azt is tartották felőle, hogy négyökrös szekér nem bírta elvinni a bőrdudáját. Mikor Nyakó lehajította a szekérről, ugrálva követte őket az úton. 50 Mezőtúrról 1908-ban azt írták, hogy régente a fonókákban burduda mellett mulatott a fiatalság. 51 Nádudvaron a XIX. század közepén a pusztai csárda májusi cégér szentelési ünnepségén a muzsikus banda által játszott, s a duda korábbi szerepét jól jelző első nóta mindig a következő volt: „Nádból van a csárda teteje, Szépen szól a duda benne. Azért jár a bojtár legény bele, Mert ott van neki jó helye." 52 A hajdúnánási Móricz Pál (1870-1936) író gyerekkoráról írja, hogy be-benézett hozzájuk egy Bagoly Bálint Fúrú nevű öreg dudás. A koldus regényes történeteket mesélt nyalka, fiatal dudásember koráról. 53 Tiszafüred és környéke kapcsán is említhetők dudások. A Megygyes csárdában dudált Tulok Balogh Márton és Mérges Gábor is. 54 A fenntebb róluk írtakból következően erre az 1850-es és 1870-es években kerülhetett sor. A Tiszaörvényen 1870-ben született, később Tiszafüreden lakó Deák Imre néha emlegetett egy dudást, akit lakodalomban látott. Valószínűleg helyi dudásról van szó, mert „minden lakodalomban ott volt". 55 Az 1880-as években egy tiszaszőlősi pásztor még járt dudálni kutyabőrdudáva\. Ennek a dudásnak 1894-ben született unokája azonban már nem látott dudát. 56 Csalog Zsolt néprajzkutató Tiszafüred, Kunhegyes, Rákóczifalva településeken végzett gyűjtéséből megállapítható, hogy az 1880-1900 közötti időszakban kéregetőknél és vándor oláh medvetáncoltatóknál lehetett kutyabőrdudáX látni. 57 A Tiszafüred melletti Meggyes csárdát 1902-ben megvásárló Czinege család egyik leszármazottja az 1930-as évekre eső gyermekkorából így emlékszi a dudára: „Kecskeduda, bőrduda volt a neve. Egy pásztorember fújta. Fújta a tömlőt, hogy a levegő ne menjen ki. A tömlőt a hóna alatt tartotta, azt nyomnia kellett. A másik lecsüngő a bőgő. Kecskefej volt rajta és hegyes szarv. Nagyon régi nótákat játszott." 58 Akár palóc pásztor is lehet ez a dudás, mivel a hortobágyi hídivásárra eljártak néha palóc dudások is az 1920-as és 1930-as években. Ott „nyekeregtek" a vásári tabernákban. 59 Az Egyek és Tiszafüred közötti Félhalmon 1940 körül „Kocsis Józsi bácsi nagyon szépen tudta fújni. A hóna alatt vót, járt a kar49 Kuthy Lajos 1902.27.62. 50 Györffy Lajos 1974.31-33.; MNA 178. Túrkeve 51 Túri Mészáros István 1908.187. 52 Balázs Lajos 1967.270. 53 Móricz Pál 1913.156. 54 Kovács Gergelyné 1980.7. 55 Kota Sándor kondás /1925, Tiszafüred/ közlése. 56 Cs. Pöcs Éva 1960. 57 Csalog Zsolt 1961. 58 Czinege József /1927, Tiszafüred/ közlése. 259
