H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Csongrádiné Balogh Éva: Adatok a rézkori, bronzkori pattintott kőeszközök tipológiai értékeléséhez (Jász-Nagykun-Szolnok Megye)

CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA ADATOK A RÉZKORI, BRONZKORI PATTINTOTT KŐESZKÖZÖK TIPOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSÉHEZ (JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE) Bevezetés A neolitikum időszakához képest - amely továbbra is nagymennyiségű és változatos, az egyes korszakokban igen eltérő képet mutató kőeszközkészlettel rendelkezett -, a rézkor és a bronzkor idején megszűnt az újkőkorihoz hasonló tömegű pattintott kőeszközgyártás és felhasználás. A fémkorszakban a pattintott kőeszközök jelentősége természetesen csökkent, de főként a rézkorban, sőt még a bronzkorban is (egy-egy típus kapcsán) jelentős szerepet játszottak a mindennapi életben. Néhány eszköztípus a pattintott kőeszközök megmunkálásának fejlett technológiai ismereteiről, ill. annak továbbéléséről árulkodik a fémkorszak idejéből is. Jelen tanulmány annak, a '90-es évek elején megkezdett gyűjtőmunkának a része, amely a rézkori, bronzkori pattintott kőeszközök szakszerű feldolgozását tűzte ki céljául.

1 Ugyanis a rézkor és bronzkor pattintott kőeszközeinek nyersanyag beszerzése, forgalmazása és felhasználásának, tipológiai megoszlásának tanulmányozása a régészettudomány perifériáján, legfeljebb az említés szintjén maradt. Az őskőkorhoz, illetve az újkőkorhoz hasonló méretű pattintott kőeszköz-felhasználás már lehanyatlott, de még jelentős szerepet játszott az őskori életben, különösen a rézkorban. A kőeszközök vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy az eszközök használatának, a nyersanyag beszerzésének, a funkcióban történő változásnak a megfigyelése közben gazdasági, társadalmi és életmódbeli következtetéseket lehessen levonni. A rézkori, bronzkori emlékanyag tipológiai és technológiai meghatározásának munkamódszere az őskőkorkutatók feldolgozási módszerét követi (a paleolitikum időszakából ismert klasszikus módszertani alapok, így pl. D. Sonneville-Bordes módszere), illetve azokat módosítja a fémkorszak idejében használatban lévő pattintott kőeszközök vizsgálatára. Ennek értelmében a kőeszközök elsődleges tipológiai meghatározása mellett, nagyon fontos szempont az eszközök további felhasználásának megfigyelése is, a traszeológiai vizsgálatok eredménye. 1 Rézkori és bronzkori pattintott kőeszközök összegyűjtése, tipológiai és statisztikai feldolgozása a Magyar Hitelbank Magyar Tudományért Alapítvány anyagi segítségével indult a '90-es évek elején, s jelenleg is folyik az OTKA (T 22941) pénzügyi támogatásával. Csongrádiné Balogh 1993; 1999 A pattintott kőeszközök tipológiai előzményei a neolitikum idején A hazai régészeti szakirodalomban a rézkori és bronzkori pattintott kőeszközökkel az elmúlt években kisebb intenzitással foglalkoztak, mint a neolitikum időszakával. Az újkőkorszak pattintott kőeszközei az utóbbi évtizedekben váltak ismertté Bácskay Erzsébet

2 és T. Biró Katalin

3 alapos és mélyreható kutatómunkája során. A magyarországi korai és középső neolitikus kultúrák eszközkészletének elemzése során Bácskay Erzsébet megállapította, hogy a vizsgált lelőhelyek (Körös kultúra, alföldi és dunántúli vonaldíszes kultúra, a bükki kultúra) között „lényegében egyetlen olyan lelőhely sincs, amelynek eszközkészlete akár összetételében, akár az egyes eszköztípusok morfológiai hasonlóságát tekintve, összességében feltűnően hasonlítana egy más kultúrához tartozó lelőhely eszközanyagához. Ennek ellenére a négy kultúra között kétségtelenül vannak vagy lehetnek olyan kapcsolatok, amelyek a pattintott eszközkészletben is kifejezésre jutnak."

4 A paleolitikum időszakához képest természetesen jóval kevesebb a pattintott kőeszközök száma, de formailag nincs jelentős eltérés közöttük, bár az eszközök rendeltetésének megítélésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a csiszolt kőeszközök megjelenését, továbbá az élelemtermelő életmódra való áttérés tényét sem, amely a pattintott eszközök funkcióját feltehetően módosíthatta (pl. sarlóbetétként való felhasználása a pattintott kőeszközöknek). A Bácskay Erzsébet által vizsgált korai neolitikus kultúrák eszközkészletében az ún. „karanovoi", ill. az olszaniczai típusú sarlóbetétek terjedtek el. A fent említett kultúrák eszközkészletében a legjelentősebb csoportot a pengék, a többnyire retusálatlan, félkész termékek alkotják. Természetesen az egyes kultúrák különböző lelőhelyein belül a retusált (völgyeit, fogazott, csonkított, tompított hátú) pengék és a retusálatlan pengék aránya lelőhelyenként változhat. A második legjelentősebb eszközcsoport a vakaró/kaparó. Ezen belül is a pengevakarők aránya a legjelentősebb, majd a szilánk2 Bácskay 1976; 1977; 1982, 5-14; 1989, 5-21; 1990, 239-250; 1991 3 Biró 1984,42-52; 1985, 383-396; 1987,131 -167; 1989, 22-31; 1990; 66-76; 1991; 1998; Bácskay—Biró 1984, 43-67; Biró—Palágyi—Regénye 1989, 47-93; Biró-Regenye 1991, 337-375 4 Bácskay 1977, 120 91