H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Kovács Katalin: Tiszaszőlős-Aszópart. Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúra egy korai telepe (Előzetes jelenés)
A karcolt díszítések között még megtalálhatóak a korai, egyszerű formák, mint például az egyenes párhuzamos vonalak és az íves vonalak (4. kép 1, 3-4, 6-7; 6. kép 7), de feltűnnek fejlettebb, már az AVK 2. fázisa felé mutató díszítések is. Ilyen díszítésű az a csőtalp töredék, melyet egy függőlegesen futó cikcakk vonallal mezőkre osztottak, a mezőket pedig meanderszerű díszítéssel láttak el (4. kép 5). Hasonló meanderszerű díszítés látható egy másik edény oldaltöredékén is (4. kép 2). A durva kerámia típusainál elsősorban a tálakat kell megemlíteni. Általában tagolt pereműek, körömcsípéssel vagy ritkábban kannelúra szerű Schlickwurffal díszítik őket. Gyakran polírozott vagy finoman simított a belsejük (6. kép 5). A cilindrikus nyakú, bikónikus testű edényeket nagyobb, durvább kivitelben is készítették. Néhány esetben a cilindrikus nyakat a perem alatt átfúrták (5. kép 3, 8). A fazekaknál több típust is meg lehet különböztetni. Az egyik a körömcsípéssel és négy bütyökkel díszített kihajló peremű fazék (7. kép 2). A tiszaszőlősivei szinte teljesen megegyező darab került elő Tiszavalk-Négyesről. 8 Ennek a formának tűzdelt és karcolt díszítésű, tagolt peremű, négy duplabütykös változata is előkerült (7. kép 1). A másik típus a díszítetlen vagy kannelúra szerű Schlickwurffal díszített széles szájú fazék, melynek szintén gyakran tagolják a peremét (7. kép 3). A leletanyagban található egy háromszögletű arcú idol töredéke, melynek jobb felső sarkát valószínűleg átfúrták (4. kép 10). A szemeket egy-egy bevagdalás, az orrot egy borda jelzi. Hasonló idolfej került elő Ebes-Agyagbányáról 9 és Tiszavalk-Négyesről. 10 A leletanyagban található egy arcos edény töredéke is (4. kép 9). Az arcból csak a szemek feletti három vonallal bekarcolt sarló egy része maradt meg. Az AVK 1. fázisából sarlós ábrázolást csak Tiszavalk-Négyesről ismerünk, de az innen előkerült darabnál a sarlót csak egyetlen vonallal jelölték. 11 Többvonalas sarlós arcábrázolást csak az AVK későbbi fázisaiból ismerünk, pl. Tiszavasvári-Paptelekhátról, FüzesabonyKettőshalomról stb. 12 Meg kell még említeni azt a csontkanál töredéket, mely formája alapján a korai közép-európai vonaldíszes kerámia V bázisú, lapos csontkanalaihoz sorolható (4. kép 8). 13 Szintén Tiszavalk-Négyesről került elő több ilyen típusú kanál. 14 Kialakulás Elsőnek Kalicz N. és Makkay J. körvonalazta a Szatmár-csoportot, melyet az AVK kialakulási fázisának határoztak meg. Összesen 11 lelőhelyet soroltak ebbe a csoportba, melyek a Körös kultúra északi elterjedési vonalától (Kunhegyes-Berettyóújfalu) északra helyezkednek el. A csoporton belül elkülönítettek egy korai fázist is, melyet a nagyecsedi és a tiszabezdédi anyagok jelölnek. 15 Véleményük szerint 8 Nagy 1995/96,16. t./5. 9 Kalicz-Makkay 1977,15. t./4. 10 Nagy 1995/96, 25. t./6. 11 Nagy 1995/96,25. t./1. 12 Kalicz-Makkay 1977, 83. t./2., 87. t/1. 13 Quitta 1960,169; Höckmann 1965,19-20; Raczky 1988, 27 14 Nagy 1995/96, 25. t./3-5. 15 Kalicz-Makkay 1972, 77-92 nem déli népcsoportokból, hanem a helyi későmezolit vagy koraneolit népességből alakult ki az AVK, melyek a déli hatásokat a helyi tradíciókkal ötvözve fejlesztették tovább. 16 A méhteleki ásatások alapján sikerült teljesen körvonalazniuk a Szatmár csoport korai fázisát (Szatmár I), melyet az új leletek alapján egy Körös variánsnak határoznak meg. Nézetük szerint a középső-erdélyi Körös népcsoportja húzódik fel a Szamos mentén a Tiszáig. Mivel a lelőhelyről származó több mint 1000 kőeszköz 80%-a obszidián, így logikusan az észak irányú terjeszkedést az obszidián megszerzésével magyarázzák. Habár a népesség Körös, mégis eltér a leletanyag a Körös leletanyagától. Megjelennek az AVK-ra jellemző formák (négyszögletesedő edény), díszítések (fekete festés, bekarcolt dísz) és idoltípusok. 17 Ezek alapján Raczky P. a Szatmár II kulturális alapjának ezt az erdélyi Körös (Cris) csoportot határozza meg. A sokat vitatott Kunhegyes-Berettyóújfalu vonalat nem a mások által 18 mezolitikus és neolitikus népcsoportok határának tartja, hanem a két Körös ág, az alföldi és az erdélyi egymással érintkező vonalának. Ezen két kultúra egymásrahatásának, kulturális „interferenciájának" eredményeként jön létre az általa AVK 1. (kialakuló) fázisának nevezett Szatmár II. 19 Véleménye szerint a mezolitikus népesség nem játszott meghatározó szerepet az AVK kialakulásában, mivel kis számban és csak a magasabb, dombos területeken telepedtek meg. 20 Szintén nem befolyásolta a kialakulást a Kunhegyes-Berettyóújfalu vonalánál feltételezett földrajzi és ökológiai határ. 21 Az utóbbi évek kutatásai olyan új adatokat szolgáltattak, melyek segítségével kiegészíthetjük az AVK kialakulásáról alkotott nézeteket. Kertész Róbert jászsági kutatásai bebizonyították, hogy az Alföld területén is számolnunk kell olyan mezolitikus népességgel, melyek hatással lehettek az AVK 1. fázisának anyagi kultúrájára. 22 Sümegi Pállal folytatott ökológiai kutatásai pedig tisztázták a Kunhegyes-Berettyóújfalu vonalának létrejöttét. Az általuk közép-európai-balkáni agroökológiai barriernek (röv.: KEB AÖB) nevezett határvonal pontosan az alföldi Körös és az erdélyi Körös kultúrák elterjedésének északi határával egyezik meg. 23 Véleményük szerint ettől északabbra, az Alföld északi részén a két, mezolitikus és neolitikus komplexum közötti összetett információ áramlás és kétirányú (kulturális, környezeti) adaptációs folyamat hatására a mediterrán hagyományoktól elszakadt neolitizációs folyamat indult el, melynek eredménye képpen alakult ki az AVK. 24 Mivel az AVK 1. fázisának elterjedési területe a KEB AÖB vonalán kívül esik, ezért ahhoz, hogy ezt a területet is be tudják népesíteni, a kora neolitikus népességnek ki kellett alakítania egy új gazdasági módszert. Ez az átalakulás csak olyan határterületen mehetett végbe, ahol a két, a balkáni és a közép-európai agroökológiai terület találkozott, tehát bizonyos ökológiai átmenetet képeztek. A korábban Szatmár l-nek nevezett erdélyi Körös kultúra lelőhelyei pontosan egy ilyen területen helyezkednek el. Az obszidián megszerzésének céljából, Közép-Erdélyből a Szamos mentén felhúzódó, a Tiszahát területén megtelepedő népesség további terjeszkedésének a KEB AÖB szabott 16 Kalicz-Makkay 1972, 80; 1977, 18-20; Kalicz 1980, 97-103; 1983, 108-109; Makkay 1982, 42-45 17 Kalicz-Makkay 1974, 5-24; 1976 18 Kalicz-Makkay 1977,18-19; Makkay 1982, 68-69 19 Raczky 1983,186-189; 1986, 27-29, 32; 1988, 29; 1989, 234 20 Raczky 1986, 29 21 T. Dobosi Viola ezzel a vonallal (Ér-Berettyó-Körös) azonosította a Tisza holocén kori medrét 1983; Raczky 1986, 29-30 22 Kertész 1996,-további irodalmat lásd a cikkben 23 Sümegi-Kertész 1998,156; Kertész-Sümegi 1999, 19 24 Kertész-Sümegi 1999a, 81, 86 80
