H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
dr. Kertész Róbert: In memoriam dr. Székely Zoltán
IN MEMÓRIÁM DR. SZÉKELY ZOLTÁN (Dés, 1912. november 18. - Sepsiszentgyörgy, 2000. szeptember 1.) A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága a Közép-Tisza vidék mellett megkülönböztetett figyelmet fordít az Alföldre, valamint az ország határain kívül eső felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyarlakta területek kulturális és szellemi örökségének megőrzésére. Az eddigi együttműködés régészeti, néprajzi és művészettörténeti szakterületeken hozott eredményeket: közös kutatások, tanácskozások, konferenciák, kiállítások, valamint tanulmányutak és publikációk. Dr. Székely Zsolt erdélyi régész 1999 őszén azzal a kéréssel fordult a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságához, hogy az intézmény vállaljon szerepet édesapja, dr. Székely Zoltán régész-történész több mint 50 éves tudományos munkásságát reprezentáló összegyűjtött írásainak megjelentetésében. A kötetben szereplő 48 kisebb-nagyobb publikáció pontos keresztmetszetét adja dr. Székely Zoltán kutatói pályafutásának. Közöttük szerepelnek a sorostélyi, zetevári, eró'sdi őskori, az oltszemi, komollói, csomafájai római kori, a tekerőpataki, rugonfalvai népvándorlás kori, a petőfalvai, zabolai, lemhényi, csíkrákosi középkori ásatások publikációi, valamint az egyes korszakokat összefoglaló tanulmányok és muzeológiai írások. A Megyei Múzeumigazgatóság felkarolta a kötet megjelentetését, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával együttműködve lehetővé vált, hogy a könyv jövőre, 2002-ben megjelenjen. Úgy gondoltuk, ezeknek a munkáknak válogatott újraközlésével egy olyan kötetet hozhatunk létre, mely alapvető kézikönyvként kiindulópontul szolgálhat bármely magyar kutató számára, aki a térség, a Székelyföld régészetével és történetével kíván foglalkozni. Amikor kialakítottuk a szakmai tervet, és hozzákezdtünk az anyagi feltételek előteremtéséhez, még nem sejtettük, hogy a 90. életévéhez közeledő Székely Zoltán már nem éri meg a kötet megjelenését. Székely Zoltán egyetemi stúdiumait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen klasszika-filológia és történelem szakon végezte, majd régészetet tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Tompa Ferenc és Alföldi András professzorok tanítványaként. Részt vett Szilágyi János aquincumi ásatásain, valamint Radnóti Aladárral a porolissumi római tábor feltárásán. Az 1943-ban megvédett doktori disszertációjában a komollói római tábort dolgozta fel. Kortársa és barátja volt László Gyulának, Mozsolics Amáliának, Méry Istvánnak, Párducz Mihálynak és több más kiemelkedő régész szakembernek. Életpályája, alkotómunkája elválaszthatatlanul kötődött a Székelyföldhöz. A 125 éves sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak 63 éven át munkatársa és több mint 40 évig (1949-1990 között) igazgatója volt. Az általa vezetett intézmény folytatta azt a nemes tradíciót, melynek eredményeként a múzeumot országosan és nemzetközileg is elismert kutatóhelyek között tartották számon. Dr. Székely Zoltán szerteágazó, változatos munkásságát történeti, művelődéstörténeti, néprajzi, családtörténeti kutatásai bizonyítják. Ezek közül is kiemelkednek a székely rendi tagozódással, valamint az 1848/49-es szabadságharc erdélyi eseményeivel kapcsolatos publikációi. Nevéhez fűződik a múzeum évkönyvének, az Alutának megalapítása. Irányítása alatt kutatók új nemzedékei nőttek fel, akik garanciát nyújthatnak a szakmai munka színvonalas továbbvitelére. Dr. Székely Zoltán tevékenysége azonban elsősorban az archeológiai kutatómunkában csúcsosodott ki, mellyel új alapokra helyezte a Székelyföld régészetének utolsó fél évszázadát. Ásatásaival meghatározó szerepet játszott Délkelet-Erdély régészeti, történeti fejlődésének rekonstruálásában, egy árnyaltabb kép kialakításában. Többféle korszakkal foglalkozott, maradandót alkotott a neolitikum és a bronzkor területén is. Ő volt az első, aki a térség rézkorát behatóan tanulmányozta. Ásatási eredményei alapján új bronzkori kultúrákat különített el (Zabola és Csomortán), melyek létét az erdélyi kutatás később igazolta. Szakmai munkája kiterjedt a kora vaskorra és a szkíta emlékekre, valamint a dákok késő vaskori műveltségére is. 7
