H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

képest egyébként jellemző tünet, egészen a lengyeli kultúráig, sőt az őt követő Lasinja kezdetéig.) Ezen túl, ma még nem is ismerjük a DVK-nak azt a legeslegkorábbi leletanyagát, amely közvetlenül az első déli, Körös hatásokra alakult ki. Lehet, hogy ez a legkorábbi leletanyag már elő is került és ott van a nevezetes lelőhelyen Medinán (Tolna megyében), azonban egy rövid kutatóásatás nem találta meg az objektumait. így Bicske az egyetlen olyan, jelentős ásatásból ismert lelőhely, amelyen a legkorábbi időszakból legalább két fázis leletei előkerültek, de a legkorábbi, kialakuló fázis leletei Bicskéről egyelőre mégis ismeretlenek. Egészen pontosan: eddig csak olyan objektumokat sikerült feltárni, amelyek kimondottan Körös típusokat, illetve azok közvetlen hatásait mutató legkorábbi átmeneti formákat nem tartalmaznak. Ilyeneket azonban más lelőhelyekről sem ismerek. Magyarán: nem ismerjük a kialakulás egészen pontos részleteit. Néhány forma viszont (éles hasi törésű tálak, talpcsöves tálak középmagas kúpos talpcsővel és széles-magas kúpalakú tálrésszel), továbbá a díszítések (finom árkolások-kannelúrák az edények külső és belső oldalán, a durvább, ún. folyatott barbotin, a Körös-jellegű becsípett vagy körömbenyomkodásos díszítés jelenléte) jól mutatják, hogy ez a korai Bicske kerámia a Körös agyagművesség hatásaira kialakult legkorábbi anyag folytatása. Azonban már ez a Bicske kerámia is alkalmazott, csak Bicskéről ismert igen korai szakaszában is, olyan bekarcolt vonalmintákat, amelyek azt bizonyítják, hogy készítői függetlenek voltak a Körös kultúra gölöncsérjeitől. Ezek a minták egyúttal azt is tanúsítják, hogy szorosak voltak a kapcsolatok egykorú keleti társaikkal, rokonaikkal, az AVK csoportjaival. Hiszen bármennyire is különböznek azoktól,

79 mégis mindkettő vonaldíszes kerámia. Különbségek a két vonaldíszes kerámia korai típusai között A különbségek mind a mintakincsben, mind az edényformákban megmutatkoznak. Csak néhányat említek közülük. Az egyik a következő: ha felülről pillantunk az edényeikre, a dunántúli edények általában háromszögletű formát mutatnak: míg a fenék és a peremvonal természetesen kerek, addig a tálak hasa háromszögletű, és a hasi élen a kicsúcsosodást (a háromszög csúcsait) kis bütykök, benyomott pontok, rövid függőleges bevágások hangsúlyozzák. A vonaldísz többnyire szélesen bekarcolt görbevonalú párhuzamosokból áll, melyek e bütykök vagy pontok között felfelé ívelten futnak, összekötve őket. De lehetnek a bütykök fölé húzott rövid függőlegesek is. Ezek a bütykök és függőleges bevágások három részre osztják az edényfelületet. Ugyanakkor a motívumot felül a peremnél vagy alul a fenéknél lezáró vízszintes vonalak nagyon ritkák.

80 Ezzel szemben az Alföldön a karcolt vonaldíszes edények felülről nézve többnyire négyszögletes formát mutatnak annak minden 79 Jól emlékszem arra a nemzetközi tanácskozásra 1981. novemberében Nyitrán, ahol Pavúk, J. azt javasolta, hogy az AVK-t a nemzetközi kutatás ne is tekintse vonaldíszes kerámiának. 80 Makkay 1978, Pl. V,1, VI.1 and 4. 81 Kalicz—Makkay 1977, 61-64. és az elterjedési térkép. Lásd még Kalicz, N.-Makkay, J. Gefáfte mit Gesichtsdarstellungen in der Linienbandkeramik aus Ungarn. In Idolé. Práhistorische Keramiken aus Ungarn. Wien, 1972, Abb. 9; Raczky 1988, 21. tábla 1: Tiszavalk-Négyes, legkorábbi AVK; Banner, J.-Korek, J. Negyedik és ötödik ásatás a hódmezővásárhelyi Kökénydombon. következményével: az edény oldalfelülete ennek megfelelően négyes vagy kettes osztású. Ezeket a mezőket függőleges vonalak vagy vonalkötegek választják el egymástól. A vízszintes záróvonalak a perem alatt és a fenék fölött nagyon gyakoriak párosával vagy (a késői fázisokban) kötegekben is. Gyakori azonban az is, amikor nincs záróvonal. Az AVK és utódai egész hosszú életében fontos volt a kontinuitás. Ezt nagyon jól mutatja egy érdekes típus története. Már a legkorábbi AVK-ból, azaz a Szatmár fázisból származó néhány szobrocskának furcsa jellemzője van. Ez általános lett a klasszikus fázis alatt, és folytatódott a korai tiszai kultúráig (mutatva az egymást követő fázisok genetikai leszármazását a Szatmár-AVK-Szakálhát-korai tiszai kultúra, és tovább a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrákon át, de az utóbbi két fázisban ezen ábrázolás nélkül). Ez a homlokmintának nevezett bekarcolt motívum tucatjával fordul elő egés.z hasonlóképpen szobrocskákon és főleg arcos edényeken.

81 Mindig a bal szem felől indul, és az orr és jobb homlok felett húzódik az arc jobb részéig. A motívum párhuzamosan bekarcolt vonalakból áll, melyek furcsa formát alkotnak, ami legjobban egy bal oldalán fekvő összezsugorodott emberi testre hasonlít. A motívum másik fele a bal szem bal oldalán látható, és szintén párhuzamos bekarcolt vonalakból áll. A motívum ezen része a jobb arcon látható fő motívum alsó részének tükröződéseként tekinthető. Valójában az egész motívum (vagyis a jobb és bal oldali részek együtt) egy közös egységet alkottak, mivel néha balra elmozdítva láthatók. Ennek következtében az eredetileg bal oldali rész átkerült a jobb arcra.

82 A motívum általában nagy (antropomorf) edények nyaki részén látható, melyeket néha egyedül találtak, messze más települési egységektől (mint néhány Körös kultúrába tartozó nagy tárolóedény esetében is, melyeknek domborműves díszítése van).

83 Ezt a furcsa ábrázolási módot, mely valamiféle kultikus szerephez kötődik, nem tanulmányozták eddig részletesen, és csak feltételezzük, hogy a tetoválásra vezethető vissza. Mint utaltam rá, ezek a típusok a későbbi fázisokban is folytatódnak két eltérő formában: jellegzetes díszként egy szobrocska homlokán a tiszai kultúra anyagából, valamint a nagy antropomorf vagy arcos edények emberi arc ábrázolásával a szakáiháti és tiszai kultúrákban. Nem tudjuk pontosan, hogyan alakult ki a vonaldísz kétféle rendszere. Jómagam annak a régi feltevésnek adok hitelt, amely szerint ez a díszítésmód korábbi, kerámia előtti, tehát mezolitikus tökedényeket utánoz, amelyekre a vonaldísznek megfelelő zsinegek voltak húzva a törékeny tökedények hordása, erősítése és felfüggesztése céljából. A két vonaldíszes rendszer közötti különbségek abban is megnyilvánulnak, hogy az edényfestés teljességgel ismeretlen volt a középeurópai vonaldíszes edények körében. Ugyanakkor barna, vörös vagy sárgásbarna alapon sötéttel festett minták meglehetősen gyakoriak voltak már az AVK korai, szatmári szakaszában.

84 Furcsa módon, mint már láttuk is, ez a festés sem technikájában, sem mintakincsében nem mutat kapcsolatot a Körös kultúra festésével. ArchÉrt 76,1949,15. tábla 2; Quitta, H. Zur Frage der áltesten Bandkeramik in Mitteleuropa. PZ 38:3-4, 1960,171, Abb. 10,g: Kökénydomb. Azóta az ilyen leletek száma a többszörösére nőtt, és a kérdés megérne egykét disszertációt. 82 Legújabb lelet Füzesabony-Gubakútról, publikálva: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. Budapest, 1997, 20., 2. kép, no. 57. 83 Makkay, J. Excavations at the Körös culture settlement of Endró'd-Öregszőlők 119 in 1986-1989. Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary, I. Budapest, 1992, 123-124. további irodalommal. 84 Lásd fentebb, a 63. jegyzetben! 70