H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
/. ábra. A Körös kultúra edénytöredéke teljes frontalitásban nőt ábrázoló domborművei (Endrőd 39. számú lelőhely, XIII. szelvény). Fig. 1. Pottery fragment of the Körös culture with a female relief depicted from a totál frontal view (Endrőd, site 39, trench XIII}. 2. ábra. A Körös kultúra edénytöredéke teljes frontalitásban nőt ábrázoló domborművei (Szórványlelet az Endrőd 119. számú lelőhelyről). Fig. 2. Pottery fragment of the Körös culture with a female relief depicted from a totál frontal view (Stray find from Endrőd, site 119). általánosak (néha ugyanazon a tárolóedényen állat és nő alkot egyszerű jelenetet). Néhány nőalak egyszerű és geometrikus, mások azonban jobban kimunkáltak és naturalisztikusak mélyen bevésett motívumokkal, amelyek feltehetően tetoválásokat utánoznak. A kora egyiptomi művészet egyik legfontosabb jellemzője volt az ún. kettős frontalitás, a legnagyobb felületek törvénye. Az egyiptomi szokás szerint az emberi testtartás ábrázolása profilból és részben frontálisan történt: a fejeket, karokat, lábakat profilból rajzolták, a felsőtestet (mellkast) frontálisan. A Körös kultúra néhány női reliefje az emberi testtartást teljes frontalitásban ábrázolja: mind az alsó-, mind a felsőtestet frontálisan, de a mellkast elölnézetben, az alsótestet pedig hátulnézetben (1-2. ábra). így akarták hangsúlyozni a másodlagos nemi szerveket, vagyis a a mellet és az elzsírosodott fart. 54 Néhány fontos részletre lásd Makkay 1998. 55 A Körös kisplasztikái művészet különböző típusaira lásd Makkay 1993. 56 E típusokhoz lásd még: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. Budapest, 1997, 20-22, 29-32 és a megfelelő katalógusszámokat. 57 Makkay 1998, Fig. a 34. oldalon és Fig. 20 Ennek az ábrázolásmódnak a megfelelőjét sem délről, sem a vonaldíszes kerámiák anyagából nem ismerem. E radikális különbségek ellenére is világos, hogy a Körös kerámia technológiája és részben formakincse is déli hatásokra alakult ki, vagy került ide kész formáival. Az sem kétséges, hogy ez az átmeneti helyzetű Körös kerámia adott döntő ösztönzéseket a tőle északnyugatra és északra fekvő területek népeinek (továbbá messze északkeleten a Bug-Dnyeszter kultúrának), amik alapján azok kifejlesztették saját önálló kerámia mesterségeiket, tehát a vonaldíszes kerámiákat. Ezek csak legkorábbi fázisaik idején készült edényeiken mutatják a Körös hatásokat. Az AVK esetében tehát csak a Szatmár fázis edényei, a Dunántúlon pedig csak a Bicske kerámia néhány típusa. A jelenleg ismert adatok alapján ítélve a Szatmár kori kerámia erősebben mutatja az innovatív Körös hatásokat, mint a hasonló korú dunántúli Bicske anyag. A különbség okát nem ismerjük, valószínűleg kronológiai okai is vannak. A Körös kultúra kisplasztikái művészetének sajátos jellegzetességei és egyéb tulajdonságai legjobban a két vonaldíszes kerámia megfelelő művészeti alkotásaival való összehasonlításban vagy szembeállításban figyelhetők meg. 54 A Körös emberábrázolások leggyakoribb típusa a zsírfarú szobrocskák néhány változata, amelyek kizárólag nőket ábrázolnak. 55 Ezek a formák teljesen ismeretlenek mindkét vonaldíszes régió korai (és szintúgy későbbi) együtteseiből. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy e két vonaldíszes világ szobrocskái vonaldíszes voltuk miatt hasonlóak egymáshoz. A keleti AVK legáltalánosabb típusa kétségen kívül az a lapos testű figura volt, amelynek példányai minden bizonnyal fából faragott (mezolitikus) előképekre mennek vissza. Általában háromszögletű vagy trapéz alakú, máskor ovális lapos arcuk van, amelyen a szemet és a szájat bevágott vonalak jelölik, de a két fül és esetenként az orr is jelöletlen maradt. Viszont néhány esetben a fül (vagy ritkábban mindkét fül) helyén kis átfúrás van. Ennek az átfúrásnak az oka ismeretlen. Néhány esetben a szinte kentaurszerű (tehát állati testű és emberi fejű) figurákon is csak a jobb fül helyén van átfúrás. 56 A ma ismert legnagyobb méretű ilyen lapos idol esetében 57 a két váll van átfúrva, mert a szobornak Pinocchio-szerűen csatlakozó, fából készült karjai lehettek. Lehet, hogy az AVK eme lapos figurái valamilyen módon összefüggenek a Körös kultúra méhteleki csoportjának (és a bulgáriai korai neolitikum teljesen hasonló) sematikus lapos és kis méretű, gyufásdoboz formájú vagy dominó alakú idoljaival. Ezek zöme nőt ábrázol, de lehetnek közöttük férfiak is. Ez a típus nagyon jellemző Méhtelek lelőhelyre, mivel feltehetően egy regionális csoport, és annak párhuzamai D felé nyomon követhetők egészen Cluj—Kolozsvárig (Gura Baciului) Erdély központjában és a bulgáriai Karanovo kultúráig. Ez bizonyára a Körös—Starcevo—Karanovo periféria keleti ágának egyik domináns típusa volt. 58 Ezzel szemben viszont a másik, nyugati vonaldíszes térség ma ismert kis figuráinak semmi rokonsága nincs a Körös kultúra kisművészetével. Először is, kis emberábrázolások rendkívül ritkák a dunántúli (közép-európai) vonaldíszes kerámia lelőhelyein. 59 Nagyrészük alkalmazott figura volt, például edények peremén, vállán vagy falán. Az Aba-Ángyihegyen talált korai figura remek hajdísze vörösre volt festve. A finoman kidolgozott hajviselet jellemzője a dunántúli 58 Kalicz, N.-Makkay, J. A méhteleki agyagistenek. Guide to the Méhtelek exhibition: a summary. Nyíregyháza, 1974, Fig. 11-12; Kalicz, N- Makkay, J. Frühneolitische Siedlung in Méhtelek-Nádas. MittArchlnst 6,1976,13-24, Pl. 8,1-8; Makkay 1993, Fig. 2,2a-d: kőből. 59 Lásd Makkay 1975, címlapképek és Fig. 1-5. Lásd Makkay in Bicske III, 1996,114-118, és a 72-74. ábrák. 67
