H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

c) Végül kiváló útvonal volt a dévényi kapu Carnuntum közelében, ahol a Duna nyugatról a Kárpát-medencébe folyik. Természetes, hogy 791-ben Nagy Károly főserege ezen az útvonalon haladt nyugatról keletre, és a magyar honfoglalás befejező csatája is Dévény mellett, Pozsony váránál zajlott le 907-ben. A jégkor vége után a helyenként ligetekkel teleszórt sztyeppi füves síkságok voltak a jellemzőek a dél-orosz és dél-ukrán sávra, és ezek kisebb-nagyobb zárt térségeken, enklávékban elterjedtek Románia al-dunai és Magyarország alföldi, jégkor előtti és jégkori eredetű lösszel borított sík tájain is, megközelítve Közép-Európát.

4 A Duna- és a Tisza-völgyi löszvidékek az Alföldön és a Dunántúlon lehetővé tették a nyílt vegetációt, amelynek megléte nagyon fontos tényező volt a korai földművelők számára.

5 Ezek a tényezők határozták tehát meg az Alföld további sorsát az eljegesedés megszűnését követő évezredek során. Mint ilyenek, közvetett vagy közvetlen módon befolyásolták Európa nagy (nyugatabbi és a Kárpátoktól északra fekvő) területeinek a fejlődését is. A Keleti-Kárpátok szorosai és az Al-Duna vonala lehetővé tették a sztyeppi népek behatolását: diffúziókat, beszivárgásokat, kisebb csoportok érkezését, sőt esetenként inváziókat is. A nyílt vegetáció és a Morava-Vinca kapu segítette a déli hatások érkezését, így a neolitizáció, a mezőgazdaság meghonosodását. A kapcsolatok dél felé azonban nem csak egyirányúak voltak, hiszen kiderült, hogy (legalábbis a késő neolitikumban) a kárpát-medencei, tokaji, obszidián eljutott egészen Makedóniáig.

6 Végül a Bécsi-medencénél a nyugati kapu lehetővé tette, sőt segítette a Duna völgyén át a terjedést és a kapcsolatokat Közép-Európa belsejével, az Alpoktól északra eső területekkel. Az ide érkező Morava folyó völgye pedig a Cseh-medence és az Észak-európai-síkság felé vezette a szálakat. Ezek az utóbbi útvonalak szállították a neolitikus invenciókat a Körös kultúra dunántúli tömbjéből és a legkorábbi vonaldíszes (Bicske) kerámiából nyugat és északnyugat felé. Az eredmény a dunántúli vagy Közép-európai Vonaldíszes Kerámia (DVK) igen gyors elterjedése lett mindenütt, legkorábbi kialakulásának, a Dunántúlnak a területéről kiindulva. Mint már sokszor, de minden eredmény nélkül megírtam, magának a DVK-nak a kialakulásában a szlovákiai területek nem játszhattak szerepet, legfeljebb csak a nyugati vonaldíszes kerámiák további elterjesztésében.

7 A Kárpát-medence tehát négy nagy belső térségre osztható: Erdély, a Dunántúl, az Alföld és a Felvidék. Igen fontos körülmény, hogy a negyedik, a Felvidék, tehát zömmel Szlovákia területe sem a régi, sem az új történelemben soha sem képezett önálló kulturális, gazdasági vagy népi egységet. A minket érdeklő korszakban, az egész neolitikumban például nyugati fele mindig a Dunántúllal alkotott egységet, a keleti része pedig mindig az Alfölddel. A geográfiai 3 Kárpátukrajna ezen területe a Kárpátalja (azaz a Kárpátok lejtői), az egész Kárpátok egyetlen olyan része, ahol a magashegységek közvetlenül érintkeznek az Alfölddel. 4 A hegylánctól délre a legnyugatibb ilyen terület a Mezőföld: a Dunántúl északnyugati szögletében Budapesttől délre. 5 Ezekben a geográfiai kérdésekben a következő két munkára támaszkodtam: Bulla, B.-Mendöl, T. A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 1947, valamint Butzer, K. W. Physical conditions in Eastern Europe, Western Asia and Egypt before the period of agriculture and úrban settlement. Cambridge Ancient History 3. kiadás, I. kötet. Cambridge, 1970,38, Fig. I, etc. A kérdés részletes kifejtésére lásd Makkay 1982, 11 -25. 6 Kilikoglou, V. et alii: Carpathian obsidian in Macedónia [Mandalo], Greece. Journal of Archaeological Science 23,1996, 343-349. Legalább 10 darabról van szó, ami a véletlent vagy esetlegest alighanem kizárja. 58 megoszlás így négy nagy térséget mutat ugyan, a kulturális viszont a neolitikum közepétől csak hármat. Ez a hármas megoszlás, illetve a külső hatások nekik megfelelő (déli, keleti és nyugati) irányai és eredőhelyei

8 nagyon jó összhangban vannak azzal a ténnyel, hogy a Kárpát-medence területén három klímazóna találkozik: a nyugati (atlanti) esőt hozó, a meleget, esetenként esőt, de szárazságot is szállító déli (mediterrán), végül a főleg hideget, sokszor azonban szárazságot is adó keleti (kontinentális). Nem véletlen tehát, hogy a térség legcsapadékosabb része az Alpok lábainál (a legsilányabb talajokon) van, a leghidegebbet pedig relatív déli fekvése ellenére mindig Erdély magasan fekvő keleti csücskében, a Székelyföldön mérik. A neolitizáció érkezése a Kárpát-medencébe Ez a három klímatérség meghatározta vagy befolyásolta az egyes térségek kulturális kapcsolatait is. Délről a mezőgazdaság érkezett a még vadászó-halászó Európa belsejébe. E sorok írója annak a nézetnek a feltétlen híve, hogy az újkőkori forradalom, tehát a növénytermelés és állattenyésztés kezdetei csak egy alkalommal és kizárólagosan csak Nyugat-Ázsia és a Közép-Kelet nagy térségein történtek meg (amiket régebben a Termékeny Félholdnak szoktunk nevezni). Az átalakulások hozzánk (Délkelet-Európába és rajta át a Kárpát-medencébe) ennek az elsődleges területének a nyugati perifériájáról érkeztek, északnyugati Anatóliából.

9 Az elsődleges térség perifériáinak más fókuszai (például a Dél-Kaukázus, vagy Közép-Ázsia) Európa keletebbi részeinek (a Krím, a Kaukázus északi térsége a Kaszpi-vidékkel, a Dnyeper és Volga közötti területek) neolitizációjában játszottak szerepet. Ezek a hatások nem érvényesültek a Dnyepertől nyugatra, legfeljebb akkor, ha a Krímből indultak ki. Az európai kontinensre érkező legkorábbi neolitizációs hatások az anatóliai kőrézkorra keltezhetők, egyidősek Hacilar IX-II. rétegeivel. Sajnos, ezeknek a korai anatóliai kerámiáknak a hatásait egyelőre nem ismerjük megfelelően sem Bulgária, sem Thesszália területéről. A vörös alapon fehér vagy krémszínű festett edények néhány töredéke viszont kielégítően bizonyítja a (Körös—Hacilar IX-II) egyidejűséget az Alföldön.

10 A Balkánon jelen voltak a kis-ázsiai típusok, például az úgynevezett fantasztikus stílus, továbbá olyan sajátos tárgyak, mint a pecsétnyomók, amelyek meglepően hasonlóak kis-ázsiai társaikhoz, akár Hadiárról, akár Catal Höyükró'l.

11 Jól mutatják tehát a hatásokat (de nem kétoldalú kapcsolatokat!) az egész thesszáliaí—bolgár térség és azokon át a Körös—Starcevo zóna irányába az európai neolitikum hajnalán. 7 Részletesen lásd Makkay in Bicske III, 1996, 264-265. és 275. Legújabban Dougles Price, T. et alii: Prehistoric humán migration in the Linearbandkeramik of Central Europe. Antiquity 75, 2001, 593-603. 8 A fentiekkel teljes összhangban van, hogy észak felől a Kárpát-medencébe jelentős kulturális hatások, invenciók soha nem érkeztek, aminthogy ritka és elhanyagolható volt északról induló katonai támadás vagy hódítás is. Ilyeneket nem csak az Északi-Kárpátok kelet-nyugat irányú láncai, hanem a láncok közötti hasonló irányó folyóvölgyek is akadályoztak. 9 A neolitikus forradalomra és a korai neolitikumra vonatkozó legújabb irodalomból vö. Cauvin, J. The birth of the gods and the origins of agriculture. Cambridge, 2000; Özdogan, M.-Basgelen, N. (szerk.): Neolithic in Turkey. New discoveries. I-IL, Istanbul, 1999; Perlés, C. The Early Neolithic in Greece. Cambridge, 2001,38-63.