H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Nádasdi József: A földbirtok tagosítások szerepe a mezőgazdaság kollektivizálásában az 1950-es években

vonni a tagosításba. Nem akarták megérteni annak jelentőségét. Mindennel foglalkoztak, csak a tagosítással nem. A Tolna megyei jelentés szerint gyenge volt a tagosítás előkészítése. Különösen feltűnő volt a járási szervek közömbössége és nemtörődömsége. A tagosítást kérő csoportértekezletek megtartásához a megyei termelőszövetkezeti csoport és a járási tanács semmiféle segítséget nem nyújtott. Baranyában sem volt megfelelő az együttműködés a bizottságok és a tanácsok között. A járási tanács elnöke a jelentés szerint „távolról szemlélte a tagosítást", tagosítási felelősét be sem számoltatta. A községi tanácsok is karbatett kézzel nézték mi történik a községben. A tanácsok mellett a helyi, járási sőt esetenként a megyei pártszervek is ellenérzéssel fogadták a rendszeressé váló birtokrendezéseket. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem támogatták a brigádok munkáját, nem agitáltak és nem biztosították a népnevelőket stb. A Fejér megyei jelentés szerint Gárdonyban a községi pártbizottság semmiféle támogatást nem nyújt a tagosító bizottságnak. Hasonlóan minősítették a Győr-Sopron megyei Ásványráró, Mezőőrs és Pér községek pártbizottságainak munkáját is. A tiszaföldvári párttitkár a tagosító bizottság elnökének többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot a bizottsággal, a tsz-fejlesztéshez szükséges népnevelőket nem biztosította. Az 1949-től rendszeresen ismétlődő tagosítások és az ezzel együtt járó tsz-szervezések megingatták a parasztság tulajdonbiztonságát, termelési kedvét. Sokan elhanyagolták a föld művelését, nem vetettek évelő növényeket, hiszen nem tudták mikor tagosítják őket. Mint utaltunk rá, egyre többen ajánlották fel birtokaikat az államnak. Az 1953 tavaszáig felajánlott közel 900 ezer kat.hold föld hosszabbrövidebb időre kiesett a termelésből, jó részük parlagon hevert, hiszen sem az állami gazdaságok, sem a termelőszövetkezetek nem tudták megművelni. Mindezek, valamint az 1952-es rendkívül aszályos év gyenge terméseredményei következtében élelmiszer- és takarmányhiány keletkezett. A parasztság felélte a következő év vetőmagszükségletét, levágta állatait. A kibontakozó válság jelei félreérthetetlenül jelentkeztek, amit az is jelez, hogy 1953 márciusában a pártvezetés kétszer is tárgyalt a mezőgazdaság helyzetéről, másrészt csökkentették a tsz-szervezés ütemét, és mindössze 202 tagosítást engedélyeztek. A nehézségeket azonban nem a valóságos okokra, hanem pl. az ellenség aknamunkájára, az éberség hiányára, a tömegek elmaradottságára, a munkafegyelem lazaságára vezették vissza. Sztálinnak 1953 márciusában bekövetkezett halála teremtette átmeneti bizonytalanság, valamint a rendszerrel szemben kibontakozó és fokozódó elégedetlenség, valamit változtatott a hatalom retorikáján. Rákosi május 10-i beszédében bár tagadta, hogy kényszert alkalmaztak volna a szövetkezetek szervezésében, azt viszont elismerte, hogy a „Tagosításnál...hatóságaink gyakran szem elől tévesztették a dolgozó parasztság érdekeit".

13 Ezt az önkritikát mintegy csak betetézte - nyilvánvalóan a június 13-14-i moszkvai találkozó hatására - Rákosinak az a június 20-án tett beismerése, hogy a népi demokráciának alig van olyan területe, ahol komoly és súlyos hibák ne lennének.

14 Ebben a helyzetben ült össze 1953 júniusában az MDP Központi Vezetősége, ahol a mezőgazdaságban kialakult válság okaként a 13 MAGYAR NEMZET 1953. május 12. szám. 14 PI.Arch. 276.f. 53.őe. 122.1. 476 túlzott ütemű erőszakos kollektivizálást és az ezzel együtt járó gyakori és sokszor kíméletlen tagosításokat is megjelölte.

15 Ezzel összefüggésben a hibák kijavítását célzó határozat kimondta, hogy lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését, és 1953 őszén ill. 1954 tavaszán részleges tagosítást nem szabad végrehajtani. A július 4-én Nagy Imre által ismertetett kormányprogram ezt mintegy betetézve az egyéni gazdaságok támogatását, szövetkezetek szervezése során az önkéntesség betartását, a termelőszövetkezetekből való kilépés jogát, sőt azok feloszlatásának engedélyezését is tartalmazta. A parasztság mindezek hallatán fellélegezhetett, hiszen joggal hihette, hogy megszabadul az évek óta reá nehezedő zaklatásoktól és pressziótól. Megindult a termelőszövetkezetekből való kilépés és azok felbomlási folyamata. A kilépések következtében 1953. június 30. és december 31. között a III. típusú termelőszövetkezetek száma 461 -el, összterületük 708.000 kat.holddal (ezen belül 643.000 kat.hold szántóval), taglétszámuk pedig 107.042 fővel csökkent. Az I. és II. tipusú termelőszövetkezeti csoportok száma ugyanebben az időben 227-el, összterületük 121.000 kat.holddal (ebből szántóterület 109.000 kat.hold) taglétszámuk pedig 19.037-el csökkent. 1953 júniusától 1954 elejéig 915 termelőszövetkezet oszlott fel.

16 A Földművelési Minisztérium Földrendezési Főosztálya által a Politikai Bizottság számára készített előterjesztés (1955. ápr. 9.) szerint 1953. júliusa óta 190.000-ren, mintegy 1 millió kat.hold területtel léptek ki a termelőszövetkezetekből. A 753 tsz-községből 42-ben teljesen feloszlottak a szövetkezetek. A parasztságnak reményeiben ismét csalódnia kellett. A párton belüli csatározásokban egyre magabiztosabb, azokból végül is győztesen kikerülő Rákosi és támogatói nyomására a KV 1955.január 26-i határozata kimondta, hogy újra kell kezdeni a termelőszövetkezetek szervezését, általános ill. részleges tagosításokat kell végrehajtani. Korlátozták a szövetkezetekből történő kilépés lehetőségét is. Az MDP-nek az 1953 júniusa előtti időszak politikájához való visszatérését a Központi Vezetőség márciusi ill. áprilisi határozatai jelzik egyértelműen. Rákosiék a KV március 2-4-i ülésén ugyan helyesnek minősítették az 1953 júniusi határozatot, de most már azt is hozzáfűzték, hogy azt „egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami... jobboldali elhajláshoz vezetett". Az állásfoglalás szerint ez a mezőgazdaság területén abban nyilvánult meg, hogy „némelyek" nem támaszkodtak a szegényparasztságra és nem harcoltak a gazdagparasztság ellen, tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét és a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncsolására törekedtek. A Rákosi-csoport felülkerekedéséből egyenesen következett, hogy a KV határozata kimondta: folytatni kell a termelőszövetkezetek fejlesztését és az ezzel járó tagosításokat. Ezen célokat elérendő már februárban határoztak az egyéni parasztok és a kisiparosok adójának emeléséről és a behajtás megszigorításáról. Júniusban emelték a beszolgáltatási kötelezettséget. Április 9-én a Földművelési Minisztérium Földrendezési Főosztálya el is készítette az általános és részleges tagosítás 1955-re vonatkozó forgatókönyvet, amely 300 községet és kb. 1 millió kat.holdat érintene. 15 L. PI.Arch. 276.f. 60/371.őe, ill. BALOGH 1986 498. p., valamint Nagy Imre cikkét a SZABAD NÉP 1953. július 5-i számában. 16 PÁL József: A szövetkezeti kérdés. IN: AGRÁRTÖRTÉNET 1996.495. p.