H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Die Szolnoker Öffentliche Bildung von der Befreiung der Stadt Bis zum Wendejahr
A centenáriumi esztendő hónapjai a különböző műfajú kultúrversenyek lebonyolításának jegyében teltek. Mind több lett az ún. nagyrendezvény, ahol a tömegek mozgatása, megjelenése, a minél nagyobb számú részvétel volt a döntő. Ilyen volt a Szakszervezeti Székházban rendezett ünnepség vagy a Millennium kultúrházában 300 parasztvendég jelenlétében lezajlott műsoros est stb. Egyenes út vezetett annak megállapításáig, hogy a szabadművelődés nem töltötte be hivatását, helyette városi kultúrbizottságokat kell szervezni. Ez Szolnokon is megtörtént szeptember 22-én. A Szolnoki Városi Kultúrbizottság elnöke Szedő Antal, alelnöke Hegedűs Pál, ügyvezetője Csontos Sándor, jegyzője Magyari Károlyné, pénztárosa Kaposvári Gyula lett. A megalakult kultúrbizottság egy propaganda és egy oktatási csoportot szervezett. Az előbbinek Magyar István lett az elnöke, az utóbbinak Lami József. A tagok között a propaganda csoportban Kalmár György, Polónyi Zoltán, Pintér Gyuláné, az oktatásiban Ladányi Imre, Kada János, Molnár Jánosné, Földi Sándor nevével találkozunk. A névsorok már jelzik, hogy az irányító szerepet a Magyar Dolgozók Pártja tagjai töltötték be. A város művelődési életében addig elkötelezetten dolgozó pedagógusok, kultúrmunkások (Soós Józsefet pl. 1948. május 21-én azonnali hatállyal felmentették állásából minden indoklás nélkül) 64 , kimaradtak. Csupán Csontos Sándor kapott nagyobb szerepet a vezetésben, mivel egyrészt nem tudták nélkülözni a közművelődésben szerzett tapasztalatait, szervezőkészségét, másrészt szükség volt - legalább egyelőre - egy minden rárótt feladatot rendkívüli szorgalommal, de fenntartás nélkül végrehajtó „kultúrmunkásra." A „Hogyan tovább?" kérdésre minden különösebb magyarázat nélkül elegendő Kulcsár Jenő akkori alispánnak a Tiszavidék 1949. január 1-jei számában megjelent „Új évünk küszöbén" című vezércikkéből néhány sort idézünk: „Ez a cél a szocializmus... Félre fogjuk söpörni a haladás kerékkötőit... A jövőben nem tűrjük meg a múltat visszasíró rombolókat... Mert 1948 a győzelmek éve volt... Kardunk markolatát szorosabbra fogva őrködünk békénk és szabadságunk felett hatalmunk megtartásáért és a szocializmus megvalósításáért." Nem tudhatta, hogy az a bizonyos söprű alig néhány hét múlva állásával együtt őt is elsöpri majd. A Szolnok város elfoglalását követő négy esztendő kulturális életének történéseit összegzi e dolgozat. Krónikaszerűsége ellenére is tükrözni törekszik azt a lendületet, jószándékú tenniakarást, a próbálkozásoknak azt a sokszínűségét, amely a háború okozta fizikai és pszichikai rombolás leküzdésére, egy új, többé-kevésbé demokratikus életforma megteremtésére irányult. Nem a város lakosságán, még csak nem is kulturális és közéletének akkori vezetőin és munkásain múlott, hogy a kezdetben rögös, de mégis reményteljes távlatokkal biztató út végül zsákutcába torkollott. ERNŐ SZURMAY DIE SZOLNOKER ÖFFENTLICHE BILDUNG VON DER BEFREIUNG DER STADT BIS ZUM WENDEJAHR Die Arbeit skizziert die Neugeburt und Entfaltung der öffentlichen Bildung zwischen 1944 und 1948 in der Stadt Szolnok. Nachdem das Bild der allgemeinen Lage der Stadt und ihrer Bewohner nach dem Beenden der Kámpfe gezeichnet worden ist, werden die Produkte der die öffentliche Meinung gestaltenden damaligen Presse vorgestellt. Die verschiedenen Bereiche der örtlichen Kultur prüfend schreibt der Verfasser zuerst über die Tatigkeit des Theaters, die ab 15. September 1945 begonnen hat. Er stellt fest, dass allé der die Herbstund Frühlingsaison hier verbringenden Theatergruppen sowohl mit den aufgeführten Musicals, als auch mit den ungarischen, sowjetischen und westlichen Dramen die von der Zeit erforderte Aufgabe erfüllt habén: sie habén die vom Krieg verursachten seelischen Wunden geheilt, die Weltanschauungen geprágt und ein neues Publikum geschaffen. Die tradizionell reiche Gesang- und Orchesterbewegung von Szolnok fand sich bald nach der Befreiung. Der Franziskanerchor, die Konzerte der Künstlerlehrer der Stádtischen Musikschule ziehen sich ebenso eine Menge von Leuten wie die Gásteauftritte der hauptstádtischen Künstler an. Bei der Ausstaltung des demokratischen Gemeinschaftslebens wurde von den Programmen und Laienaufführungen der Partéién, der Gewerkschaften und der Frauen- und Jugendorganisationen geholfen. Als Ergebnis der gemeinsamen Bestrebungen der Leitung und der Bewohner der Stadt konnten die Museums- und Bibliotheksammlungen und die im ganzen Európa berühmte Künstlerkolonie, die infolge der Kriegsereignisse fást völlig vernichtet worden waren, im Zentenarjahr 1948 wieder ihre Besucher empfangen. Das sich langsam formierende demokratische öffentliche Lében verwandte auf die Verbreitung der Wissenschaft, der zeitgemássen Bildung und der politischen Kenntnisse grosse Sorge. Dabei spielten die Pádagogen der Stadt eine wichtige Rolle. Aber nach der Vereinigung der zwei Arbeiterparteien wurde die grundstürzende Ánderung, die sich in dem Umpolitisieren der Kultur, dem „Brainwash" der Massen offenbarte, schon in der zweiten Hálfte des Jahres 1948 auch im kulturellen Lében spürbar. 64 SzML. Szabadművelődési Tanács iratai 714/1948. 471
