H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szurmay Ernó': Szolnoki közművelődés a város felszabadulásától a fordulat évéig
üa?_ MihSiV Saaie!íMl«: Ssohítí: SZÜL.NfiKI SZÁM. 19 4 7 ,1 ÜN i ü S H ö. 3. kép. A Vándort űz egy számának címlapja között megvalósítható várospolitikai teendők: (közmunka általánossá tétele, a köztisztaság, közegészségügy sürgős teendői, jogrend, közbiztonság kérdései, a közhangulat helyes irányba terelése, a közellátás megszervezése stb.) alkották. A Dolgozók Lapja szerepét és jelentőségét a Tiszavidék 1945. május 1-jei száma találóan fogalmazta meg: „Szolnokon a fölocsúdás első hónapjaiban ez az újság adott hitet és erőt, ez mutatta meg az irányt... új közvéleményt teremtett. Megmutatta egy új szellemű újságírás stílusát és lehetőségeit." A lap megszűnésének okai között Zsemlye Ferenc polgármesterré választása, a kiadó Gyenes Sándor hadmérnöki beosztása, a kerületi pártszervezet megyeivé válása szerepelt. A Dolgozók Lapja helyét 1945. május 1-jén a Tiszavidék vette át, amely „Demokratikus néplap" alcímmel indult, s hetenként kétszer, majd 1948. január 22-től hetenként jelent meg. A lap felelős szerkesztője 1946. augusztus 4-ig Vidor Győző, majd 1948. áprilisáig Magyar István, attól kezdve pedig Tisza József volt, s az alcím „Politikai hetilap"-ra változott. A lap főszerkesztését 1946. augusztus 4-től 1947. november 20-ig Lengyel Dezső, majd utána Tisza József végezte. A Tiszavidék szellemében következetes, baloldali irányzatot képviselt anélkül, hogy elkötelezte volna magát bármelyik párt politikája mellett. 7 Helyt adott K. Tóth Lenke rímes prózában írt s a korviszonyokat ironikusan ábrázoló tárcáinak, s tudósításaiban reális képet igyekezett rajzolni a város életéről. 7 Arató Szászné: Szolnok megye sajtóbibliográfiája 142. p. ARA':jg9fc-.rOKIWT. 4. kép. Az Életünk utolsó számának címlapja A Szociáldemokrata Párt Szolnoki Szervezetének közlönyeként jelent meg 1946 június 5-e és július 10-e között a Szolnokmegyei Népszava. Ezt követően az SzDP Szolnokmegyei közlönye, majd 1946. október 31-től az SzDP lapja alcímmel került ki a Sarkadi-féle nyomdából. Felelős szerkesztője Bubla István, majd Kiss József, Bencze László, Temesi Gyula, végül 1948. március 25-től a Tiszavidékbe történt beolvadásáig, 1948. április 27-ig Szabó Berény volt. A Szolnokmegyei Népszava az újjáépítés alapvető kérdéseiben való egyetértésen kívül szívósan védelmezte - amíg tehette - a demokrácia értékrendjét. Cikkeiben törekedett ezek ismertetésére és népszerűsítésére. Rendszeresen foglalkozott a város oktatása ügyével, művelődésével, zsendülő irodalmi és művészeti életével. 8 A napisajtón kívül két rövid életű időszaki kiadvány is említést érdemel. Az 1947. májusi szolnoki kultúrnapokra jelent meg Szolnokon a Magyar Irodalmi Társaságok időszaki értesítőjének a Vándortűznek a 4. száma. Az időszaki kiadvány általában évi 2-3 alkalommal jelent meg, mindig más városában az országnak. A 4. szám Szolnokon és egyidejűen Szegeden is kiadásra került. A Vándortűz jelentősége nem annyira a közvélemény-formálásban van, hanem abban, hogy feladatának megfelelően - keresztmetszetét adta a szolnoki irodalomnak és közéletnek. E számban valóban ott találjuk e területek akkori reprezentánsainak írásait. Az irodalmat Csontos Sándor, Gyomai György, S. Sovány Mária és K. Tóth Lenke képviselte. Dr. Elek István a tudós tisztifőorvos és K. Tóth Lenke prózai írása közérdekű problémával is foglalkozott. A kiadványt szolnoki művészek képei illuszt8 Arató-Szászné: Szolnok megye sajtóbibliográfiája 232. p. 463
