H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szabó István: Egy besenyszögi család története az 1900-as évek elejétől idős Danyi István kéziratos önéletírása alapján
títésével nemcsak bele illeszkednek az Orczyak nagyüzemi formájú uradalmi termelési rendszerébe, (az Orczy érdekeltségek a Tisza másik oldalára is kiterjednek), e a XVIII. században még az „ángusoknak" is szállítanak dohányt. Besenyszögön a későbbiek során sem mérvadó az, hogy kinek hány holdja volt. Jóllehet itt sokkal nagyobb darab földek voltak az emberek kezén, mint másutt, ám egyáltalán nem volt mindegy, hogy az a határnak melyik részén feküdt. Mutatják ezt az elnevezések is: papföldje, tanítóföld, kántorföld. Ezek voltak a legjobbak, közvetlenül a falu alatt az ármentesítés utáni időben. Ezeken lehetett eredményesen termelni, a többi inkább legelő volt, vagy csak takarmány termett meg rajta. A Danyi család A paraszti közösségekben egyének vannak, individuumok nincsenek. Az egyén mindig valamely kisebb közösségnek, a családnak a tagja, aki beilleszkedik egy rokonsági rendszerbe (élő kapcsolatrendszer), s ezen át közvetlenül vagy közvetve (más nagyobb intézményesült vérségi csoportokon át) tagja a nagyobb közösségnek. Akár az egyes embert, akár a tágabb közvetlen közösségét, a családot nézzük, kérdéssé válik viszonya a közösség egész kultúrájához. Egy falu monográfiájában sok-sok adatközlő faluközösségi tag elbeszélése, cselekedete alapján igen sokrétű. Tudjuk, hogy ezt a tudást így együttesen egyetlen ember sem birtokolja, ha mégoly tehetséges és tájékozott is. Hiszen még a faluközösség úgynevezett ezermestereinek is behatárolt a tudása: néhány mesterségre korlátozódik (jó nádazó, kemencerakó, házépítő, állatgyógyító, zenész). Ezt tudva a monografikus vagy atlasz célra összeállított néprajzi kérdőívek kivétel nélkül felhívják a figyelmet s kérik, hogy mindent annak legjobb tudójától, a legautentikusabb személyétől gyűjtsünk, mert csak úgy juthatunk hiteles adathoz (halászatot halásztól, mesterségeket a mesteremberektől gyűjtsünk. S bár a női munkák végzéséről kérdezhetünk férfiakat is, de igazi választ csak nőktől kaphatunk). Idős Danyi István élete, egész munkássága egy nagy családba tartozó, s nagy családot alapító és felnevelő közösségi tag „pályaképe". Amikor dönt, amikor választ a különböző lehetőségek között, abban mindig személyes, voltaképpen családi érdek munkál. Ami nem egyéni, hanem közösségi tapasztalatokon nyugszik, s benne van Besenyszög sajátos társadalmi szerkezetének képe, az a mindenkori beidegzettség, amely a lehetőségeket, a szabad utat és a tilalomfákat egyaránt számításba veszi. Amelyben keveredik a társadalom és közösség szempontja, s ahol az igényeket a közösség, a lehetőségeket a társadalom szabja meg. (Jóba kellett lenni az urakkal, a hivatalos fórumokkal, mert azok adtak munkát. Ám azt, hogy ezekből mint családfő mit fogadott el, azt a család érdeke, boldogulási lehetősége szabta meg egyedül.) Amint a fiatal házas megteremtette saját egzisztenciáját, s a lehetőségek megnyíltak arra, hogy földet vegyen, azonnal ez az érdek kezdett munkálni. Mindent e célnak rendelt alá, ám úgy hogy állandóan figyelt mindazok jóindulatára, akiktől függött. Amikor pedig maga is tisztségeket kezdett viselni (egyházban, faluközösségben majd téeszben), akkor már megjelenik a család mellett annak a közösségnek az érdeke is, amit képvisel (Tejszövetkezet, katolikus egyház). Amíg reális paraszti cél lebegett előtte, a föld megszerzése, gyarapítása fiait is egy lehetséges gazdálkodó pályára készítette elő természetes módon. Ám, amidőn reményei a beszolgáltatással, a téeszesítéssel összeomlani látszanak, majd össze is omlanak, elmenekíti a családot, mesterség tanulására ösztönzi, sőt a falu elhagyására is. Feladja maga is paraszti céljait, s úgy érzi hiába töltötte el életét, hiába az, hogy a nincstelensegbol indulva megbecsült gazda és közösségi tag lett kifosztották, kisemmizték. Vigasza csak a hatalmas család, amit becsületre nevelt fel és a társadalom hasznára. Idős Danyi István a nagy családba született parasztember sokoldalú munkára kényszerült gyermekkorától. Tehetsége abban nyilvánult meg, hogy a közösség egészének tudásából a gyakorlatban sok mindent elsajátított, s ezt az adott helyzetben, a helyzet jó ismeretében és a társadalom és közösség határán élve jól kamatoztatta. E tekintetben vezető egyéniséggé vált, szinte hihetetlenül apró dolgok tudásával, kihasználásával (lángos sütés, ricinus olaj- és szappankészítés), újítani tudott a társadalom ismeretében mint szervező és vezető ember is (szövetkezetek, egyházi élet). Egyéniség volt abban a tekintetben, ahogyan a folklór kutatók a népköltészeti műfajokban, szokásokban az újítót látják és értékelik. Idős Danyi István élete példázza mindazon szegény sorsú parasztember életét, aki a 20. század világháborúkkal, forradalmakkal, rendszerváltással terhelt változásai közepette emberesedett, családot alapított, s a semmiből próbálta szaporodó népességét, gazdaságát minden téren gyarapítani. Kevés iskolával, de annál több élettapasztalattal, tisztességgel és rengeteg munkával. És azzal a szívós alkalmazkodóképességgel, amellyel a változásokhoz igazodva mindig a családjának legjobb megoldás mellett döntött. Egy volt azok közül, akikre a család, a falu kisebb-nagyobb közössége mindig számíthatott, s akikből a magyar társadalom tevőleges részét jelentő kisparaszti réteg állt. Sorsa annyiban válik el a többiekétől, amennyiben az ő számára a két évtizedes állami postai szolgálat állandó jövedelmet biztosított. Ám ezt a privilégiumot is emberi erényeivel, mindazzal a korábban és jól végzett tevékenységével érte el, amelynek alapján a választás reá esett. Az egyéni különbözőségek mellett Danyi István életének menete sok ezer gazdálkodó család életvitelét példázza. Talpra állási, gyarapítási próbálkozásai, a családhoz, a munkához, a politikához, a falu közösségéhez fűződő viszonya, gazdaságának alakulása a változó társadalmakban megközelítően hasonló. Életéből most elsősorban a gazdálkodásával, vagyoni gyarapodásával kapcsolatos tényeket emeljük ki. Mi által képet kapunk a Szolnok körüli települések kisparaszti családi gazdaságainak alakulásáról is. Lehet, sokszor saját szavainkkal rövidebben össze tudtuk volna fogni a történteket, de tömörebben, jellemzőbb nyelvezettel soha. Ezért mondandónk érzékeltetésére többször idézzük kéziratos önéletírását. 34 Kezdjük az elején, mint ahogy idős Danyi István is ott kezdi naplóját. „Az 1902-es év október havának 17. napján születtem egy parasztcsaládban. Szüleim is parasztcsaládból származtak. Lakóhelyük Szentiván volt és Besenyszög. Itt nevelkedtünk, mind a tízen testvérek, négy fiú és hat lány. Nagy család lévén, nem volt virágzó az élet. Mindenkinek dolgozni kellett. Én mint első a fiúk között, jól kivettem a részem mindenből. A korban előttem lévő három lánytestvérem volt a legnagyobb támaszom." 448 34 Id. Danyi István önéletírása Kézirat. DMHA 3156-97.
