H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Papp István: Pétery Károly, a Függetlenségi Párt politikusa - A neves publicista életútja 1869-1877 között

De az új párt szerveződéséró'l, az ezzel kapcsolatos tárgyalásokról természetesen tudomást szereztek a balközép vezetői, Tisza és Ghyczy is, ezért 1873. június 18-ra pártértekezletet hívtak össze. Az itt kierőszakolt határozat kikötötte, hogy más párttal a vezérek bele­egyezése nélkül a párt tagja nem tárgyalhattak, és fenntartás nélkül el kellett fogadni a Tisza és Ghyczy által követett politikát. 33 E határozat természetesen csak olaj volt a tűzre és megadta a végső lökést a párt felbomlásához. Három nap múlva, 1873. június 21-én Mocsáry Lajos a párt négy vezetője - Csávolszky, Pétery, Simonyi és a saját maga - nevében közzétett egy nyilatkozatot, melyben közölték a sajtó rt. létrehozására irányuló terveiket, továbbá azt is közölték, hogy nem Mocsáry lesz a lap főszerkesztője, mivel nem tud Pesten lakni. Az írás támadta a pártvezetést, mert megtiltot­ta a 48-asokkal való tárgyalást, és fontos kérdésekben engedett a kormánypártnak. Pártszakadás attól a pillanattól van, mióta Ghyczy kijelentette, hogy a 67-es alap nem kielégítő, de arról letérni veszé­lyes, - írta a szerző. E párthatározat megmutatta, hogy bizalomra, nem pedig elvekre épült a párt programja - jelentette ki Mocsáry a balszárny nevében. 34 E nyilatkozatot követően kettészakadt a párt, ami 1873. novem­ber 7-én vált visszavonhatatlanná, amikor leszavazták Csávolszky előterjesztését a régi program mellett maradásról. A jobbszárny be­lépett a kormányba, de a balszárny egyelőre légüres térben mozgott. Igaz nem sokáig, hiszen a tervnek megfelelően megkezdődtek az előkészületek egy önálló lap indítására. Az előkészítő munkálatokat Csávolszky Lajos végezte és ebben a munkában számított Péteryre is. Olyannyira, hogy az 1873. december 9-i levelében ezt írta:,, Tekintsd a lapot úgy, kedves Károlyom, mintha a saját volna....Te nagy érdekeltséget kelthetsz a lap iránt, míg nálad nélkül kereset? * lap soha nem lehet belőle.™ Majd a továbbiakban közölte azt is, hogy Pétery és Simonyi nevét szerette volna feltüntetni az első számban megjelenő politikai programban, de az utóbbi kérésére elállt ettől. Végezetül felkérte Péteryt, hogy mondjon véleményt az új lapról és an­nak programjáról. Pétery ennek eleget is tett, és egy héttel az új napilap megindulás után közzétette álláspontját a Baloldal hasábjain. 37 Cikkében dicsérte a lap névválasztását, amely gyűjtőfogalom minden baloldali gondol­kodású számára. Jónak és a választók akaratával egyezőnek tartotta a baloldal készülő fúzióját. Az új lap szerinte nem a széttagolt pártokat, hanem az önálló Magyarország valódi érdekeit képviseli. Ezt az egyesítő funkciót tartotta a lap legfontosabb politikai üzenetének. A továbbiakban tagadta a politikai közép fogalmának létjogosult­ságát, mivel a „középpártok senkit és semmi elvet nem képviselnek." Úgy vélte, hogy Magyarországon a középpárt a hatalom kiszolgá­lására korlátozódik. A Baloldal célját abban látta, hogy egyenes úton képviselje a haza érdekeit, vagyis a szabadság és önkormányzatiság védelmét, a korrupció, a centralizáció és az uzsora visszaszorítását. „Önkormányzat szabad országban, ez lehet a jelszó a baloldalnál" ­zárta írását Pétery. Következő írása Erős kormány címen látott napvilágot. 38 Az erős kormány alatt olyan kabinetet értett, melynek nincs kellő ellensúlya a parlamentben. Ezért tagadta azt a kormányzati elképzelést, hogy egy­fajta „nagykoalícióra" lenne szükség. Szerinte a nép támogatásából adódó legitimitás tehet egy kormányt erőssé. Majd egy történelmi példával igazolta, hogy a túlsúlyos kormányok nem tudnak hatékony munkát végezni. Az angol kormányzati rendszerre hivatkozott, mely 1827-ig, a két nagy párt versengésének kezdetéig nem volt igazán hatékony. Végső következtetése az volt, hogy nem az „erős kormány" a megoldás, hanem a rendszer megváltoztatására van szükség. Harmadik cikke A helyzet címmel jelent meg. 39 Ebben a Deák­pártot egy ismerőséhez hasonlította, aki elverte vagyonát és hitelt kért. Kapott is, de hitelezői életmódváltást kértek tőle. Erre eladta marháit és juhait, de megtartotta léhűtő cselédeit, és végül újból tönkrement. Pétery szerint Magyarország is így járt a deák-párti kormányzás hét éve alatt. Bár kapott egy 150 milliós kölcsönt, de ez se tartott soká. Két alternatíva van, - vélekedett a cikkíró - 1.: A rendszer jó, csak rosszul kormányoznak. 2.: A rendszer eleve rossz, így nem lehet jól kormányozni. Ő a második választ tartotta helyes­nek. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Pétery nagyvonalúan ítélte meg a kormány cselekvési lehetőségét a bécsi tőzsdekrach hatásának kivédése esetében. A gazdasági válság kezelésére, megoldására a kormány egy 21 tagú bizottságot hívott életre. E testület működésének két cikket is szentelt Pétery. 40 Abból indult ki, hogy a bizottság létrejötte is a kiegyezés hibás mivoltát bizonyítja. A bizottság elővette az önkor­mányzatok kérdését is. A szerző fontosnak tartotta, hogy valódi önkormányzatok legyenek, mivel ezek megsokszorozzák a polgárok munkájának gyümölcsét. Tehát nem szabad az önkormányzatokon takarékoskodni. Pétery legnagyobb gazdasági problémának a közös vámrendszert, az önálló jegybank hiányát látta. Nehezményezte, hogy a közös hadseregre nincs befolyása a magyaroknak. A második cikke 1848 pátosszal teli méltatása. Úgy tartotta, hogy 48-at a „közösügyes mécs,... e lidércz fény nem homályosíthatja el". Kossuthot „arany szájú Mózesnek" titulálta. A kiegyezést úgy érté­kelte, hogy a nemzet „ képzelet alkotta falra mázolt rémektől ijedt meg."E hangzatos bevezető után újból ízekre szedte a 21-es bizott­ságot. Kijelentette, hogy ezen bizottság „e/vágta a nemzet életerét", és neki köszönhető a vállalatok összeomlása, pl. a magyar gőzhajó­társaság bukása. A kormánynak ezek után nincs jogalapja, hogy lelkesedést és áldozatvállalást kérjen a polgároktól. Nincs más meg­oldás, az alapot kell megváltoztatni, hogy kivívják a „nemzeti ön­állást." Ennek két előfeltétele van: 1. A kormány ne avatkozzon szükségtelenül a megyék dolgába. 2. Tartsanak tiszta választásokat. A fusio és coalitio című vezércikkében 4 ' Pétery számba vette az ország előtt álló lehetőségeket. Az ország pénzügyi válságát a két 29 SIMONYI ERNŐ: (Zsámbokrét, 1821. december 18. - Abbázia, 1882. március 28.): politikus, történetkutató. A szabadságharc után emigrált. 1868-ban hazatért, országgyűlési képviselőként az Függetlenségi Párthoz tartozott. 30 HELFY IGNÁC (Szamosújvár, 1830. március 15. - Bp., 1897. október 11.) po­litikus, újságíró, műfordító. 1870-ben tért haza az emigrációból. Haláláig országgyűlési képviselő, a Függetlenségi Párt radikális szellemű vezetője volt. Szerkesztette a MAGYAR ÚJSÁG című napilapot. 31 SZEDERKÉNYI NÁNDOR (Eger, 1838 —Bp., 1916. április 24.): újságíró, politi­kus. A kiegyezés után függetlenségi lapszerkesztő, 1873-tól a dunapataji kerület, majd 1878-tól 1896-ig és 1901-től 1906-ig Eger függetlenségi párti országgyűlési képviselője. Az Ugron-frakció elnöke. 1907-ben Heves vármegye főispánja volt. 32 Tóth 246-247. p. 33 Tóth 247-248. p. 34 Mocsáry 413. p. 35 Az eredetiben is aláhúzva. 36 Csávolszky Lajos levele Pétery Károlynak 1873 december 9. In: OSZK Kéz­irattár Levelestára 37 Nyílt levél Csávolszky Lajoshoz, a Baloldal szerkesztőjéhez. 38 Baloldal, 1874. január 16. 39 Baloldal, 1874. január 21. 40 A 2 les bizottság In: Baloldal, 1874. január 27., 28. 421

Next

/
Oldalképek
Tartalom