H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században

GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA A TÁPIÓSZELEI KÖZNEMESEK SZEREPVÁLLALÁSA / Szele falut a török idők előtt Külső-Szolnok megyéhez,' majd a budai szandzsák területéhez tartozó településként tartották számon.

2 Ezt követően Pest megye közigazgatási egységéhez tartozott. Szele birtokjoga évszázadokon át több kis- és köznemesi család kezében volt. Egyes famíliák az egymással kötött házasságaik révén több száz éven át rendelkeztek itt fundussal. E családok tagjai nemcsak a falu gazdasági erejét adták, de a megyei virilisek között is megtalálhatjuk neveiket. Sokan közülük a köznemesség egyik élethivatását vállalták fel, közigazgatási tisztségeket töltöttek be a kecskeméti járás és Pest megye hivatali világában. Érdekes szemügyre vennünk, hogy a magyar államalkotás korában a vármegye több vezető posztját tápiószelei birtokos töltötte be, abban az időben, mikor Pest törvényhatósága olyan haladó szellemiséget képviselt, hogy Széchenyi István is eljárt közgyűléséire.

3 így e tápiószelei famíliák tagjainak társadalmi szerepvállalása, politikai tevékenysége megyei, de országos jelentőséggel bírt. Melyek ezek a családok? Hogyan telepedtek meg az 1690-ben még Jászberény legeltető pusztájaként összeírt Szelén? Hogyan erősítették a családi kapcsolatok a gazdasági és politikai szerepeket? E kérdések megválaszolására az alábbiakban teszünk kísérletet. Előzmények: 16-17. századi birtokosok E köznemesi családok közül a dubraviczai Dubraviczkyak szelei birtokjoga még a török előtti időre nyúlik vissza. 1522-ben Dubraviczky Márk és testvére, Dubraviczky Mihály királyi adományt nyert Szele és Félegyháza egész falukra, Györgye felére és több pusztára. Dubraviczky Márk 1524-ben II. Lajos király főlovászmestere, felesége Uza Orsolya pedig Mária királyné udvarhölgye volt.

4 A királyi adományt nyert Márk dédunokája, Dubraviczky István (1558-1663) 1628-ban szelei birtokát zálogba adta sógorának, Battik Györgynek. 1 CSÁNK11899.—43. p. 2 KÁLDY 1977.149-150. p., 1985. 552-553. p. 3 MAKKA11953. 156. p. 4 BENKÓ 1912. 145-170. p., BENKÓ 1914. 70-82., 97-109. p., SOÓS 1999. 31. p. 5 Országos Levéltár (a továbbiakban OL) 018. Proc. Tab. 72.cs.6.sz., NAGY 1868.115. p. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI 18-19. SZÁZADBAN Több, mint száz évig bírták Szelét a Battikok illetve nőági leszármazottaik.

5 A sarudi Battik család eredetileg Heves megyében élt, majd a török elől Nógrád és Hont vármegyébe költözött. A 17. század elején Pest vármegyében - Szelén szerzett zálogbirtokot. Battik György és családtagjai fontos szerepet töltöttek be a török kori Pest megye közigazgatásában, amely a hódoltság alatt a közeli végvárakban működött, rendszeresen megtartották a megyegyűléseket, választottak megyei tisztségviselőket. Pest megye alispáni tisztét 1639-ben Battik György, 1640-43 között Battik János, 1662-1669 között Battik Péter töltötte be.

6 Szele a 17. században folyamatosan gyengült, lakossága többször a szomszédos mezővárosokban (Jászberény, Cegléd) keresett menedéket. A század végén - a Budát felszabadító harcok során végbement többszöri katonai hatalomcsere következtében - elnéptelenedett, az 1690-es összeírásban a puszták között szerepel.

7 A 18. század elején Szelét (ekkor már Tápió-Szele) köznemesi birtokosai Nógrád megyéből és a Felvidékről származó családokkal újratelepítették. A Pragmatica Sanctio korában még lakatlan terület volt.

8 Galgóczi Károly megyei monográfiájában arról tudósít, hogy 1722-ben két évi adómentességről szóló határozatot jegyzett fel a rendi gyűlés jegyzőkönyve.

9 A betelepítési folyamat már korábban kezdődött. A falu római katolikus plébániáján 1699-től vezetett História Domus erre vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az írás a Laczkó, Berkó, Kanyó családokat jegyzi a betelepítés idejéből.

10 A település benépesítése és erősödése az 1720-as évek végére lezárult. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy a római katolikusok a korábbi, vályogból készült templomot 1728-ban helyreállították." Bél Mátyás a következőket jegyzi le:" Szele a Tápión túl egy mérföldre keletre húzódik, halmok között, egy mocsárnál fekvő kis falu, szerény épületekkel. Földje azonban kövér és termékeny. A Dubraviczky család leszármazottai a földesurai: a Battik, Káldy, Motsáry és több más leszármazó család."

12 6 GALGÓCZ11877. 223-224. p. 7 BOROVSZKY 1/145. p. 8 MSK 1896. 9 MAKKAI 1958.-124. p., GALGÓCZI 1877. 223-224. p. PETRÓCZI 1965. 95-155. p. 10 História Domus 1699-, Római Katolikus Plébánia, Tápiószele 11 CHOLOTH 1915-17. 321-322. p. 387