H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szabó Lajos: A redempció és Kunhegyes
SZABÓ LAJOS AREDEMPCIÓ A történelmi Jászkunság (Jászság, Kis- és Nagykunság, vagy másképpen: Hármas Kerületek) - benne Kunhegyes - múltjában és paraszt-polgári fejlődésében mérföldkő az 1745. évi önmegváltás, vagy ahogy akkor nevezték: redempció (redemptio). Ehhez tudni kell, hogy a török kiűzése után e közigazgatási területet - mely jelentős önkormányzati hagyományokkal rendelkezett - a bécsi udvar saját fennhatósága alá vonta. így lett e terület előbb zálogbirtok (1702: Német Lovagrend), majd a Széchenyi-alapítványhoz tartozó Pesti Rokkantak Házának tulajdona (1731). Ezáltal a korbban a történelmi lehetőségek függvényének mértékében kiváltságok között élő jászkunságiak földesúri fennhatóság alá kerültek, amely a létszámban és anyagiakban gyarapodó alávetettek számára megalázó volt. Ám az is igaz, hogy a földesúri kötelék nem volt túl szoros, a lakosság nem robotolt, egy összegben fizette évenkénti adóját (taxások). A viszonylag kedvező feltételek miatt természetes a környező földesúri területekről történő beköltözés, népességggyarapodás. Mindez oda vezet, hogy többszöri sikertelen próbálkozás után - nem várva meg az 1715. évi orrszággyú'lés 34. törvénycikkének reménytelen végrehajtását, mely szerint az elzálogosítás összegének egyik felét a kincstár, másik felét pedig az „Ország Rendéi" magukra vállalják és kifizetik, 1745-ben olyan egyezség születik a nyomorult helyzetbe került ifjú királynővel, Mária Teréziával, hogy (miután a jászkunok 1000 lovaskatonát biztosítottak meggyengült hadserege számára) - kiváltságlevél adományozásával lehetővé teszi a megváltást (tulajdonképpen önmegváltast). A zálogösszeget, illetve az eladásért kapott 567.900 rhénes forintot (Rft) így a jászkunok maguk fizetik ki. Tehát kincstári és rendi kifizetés helyett önmegváltás, a jászkunok maguk váltják vissza kiváltságukat, akkori szóhasználattal: privilégiumukat? De melyek ezek a kiváltságok? - A váltság-pénzen megváltott föld, ház, kert szabad tulajdona (örökölhetősége, eladhatósága). - Nincs földesúri függés, a lakosság szabadabban, demokratikusabban él, mint a környező földesúri területeken. - Hídpénz és vámmentesség áruik után, ha kereskednek. - Kocsma-, mészárszék-, bolt-, vásártartási jog. - A királyi, kerületi és helyi terhek, közmunkák elosztása vagyoni arányban, azaz „tehetősség szerint". 1 E téma egészében véve feldolgozott. Lásd: KELÉ 1093; KORMOS 1956; -SZABÓ 1966; SZABÓ 1987/h; BÁNKINÉ 1995; BAGI 1995. 2 Ár- és bérviszonyokra vonatkozóan: SZABÓ 1987/a. ÉS KUNHEGYES - Maguk választják elöljáróikat (tanácstagok és egyéb tisztségviselők, községi alkalmazottak...) - Peres ügyekben csak saját bíráik (helyi bíró, kerületi kapitány, hármaskerületi kapitány, nádor) előtt kötelesek csak megjelenni. - Maguk közé bárkit befogadhatnak. Ugyanakkor kötelesek viselni a királyi és kerületi terheket (hadiadót fizetni, meghatározott számú katonát kiállítani háború esetén, katonákat beszállásolni, fuvarozni, különféle közmunkákat - mint gáttöltés, a helység földjének művelése...), melynek kirovása tehetősség, azaz vagyonarányban történik. Az összeget, mint megváltáspénzt - anyagi erejük mértékében elosztják az egyes kerületek, majd ezen belül az egyes helységek között. A kirótt összeget aztán tovább bontják gazdákra, tehetősség, illetve vállalás szerint. Kunhegyes megváltás-pénze: - saját határáért (territórium) 9,700,- Kolbász (Kolbaz) pusztáért 9.000, Együtt: 18.700 rhénes forint (Rft). Jellemző az összeg nagyságára, hogy a kunhegyesiek tetemes kölcsön (3000 Rft) igénybevételével tudták csak évek múlva tartozásaikat rendezni. A pénz vásárlóértékét mutatja, hogy ebben az időben 1 font (0,56 kg) marhahús 3-4 kr., borjúhs 5-7 kr., sertéshús 3-4 kr., kaszás napszám „maga kenyerén" 21 kr., gazda kenyerén 12 kr., 1 pár csizma 2 Frt, 1 l-rendű cseléd évi bére 40-50 Frt, 1 ház portával 200 Frt, 1 fias disznó 10 Frt, 1 ménló 100 Frt, 1 pár ökör 50 Frt. 2 Az önként vállalt megváltás-pénzt kamatával együtt öt esztendő leforgása alatt kellett a jászkunságiaknak kifizetni. Ezt követően 1753-ban a portákat, 1754-ben pedig a szántó- és kaszálóföldeket rendezték újra Kunhegyesen, s a kapcsolódó pusztán: Kolbászon? Érdekesség, hogy a porták megmérése lépésben (széle, hossza) történt, mégpedig tizedenként, házsorjában haladva a három részre osztott (alsó, közép- és felső tized) helységben. Ugyanilyen rendben osztották a szántó- és kaszálóföldeket is a territóriumban, valamint Kolbászon. (Természetesen a szükséges korrekcióval.) íme néhány példa a nagyobb portával rendelkezők közül választva: 3 A kunhegyesi redempcióra vonatkozó eredeti befizetési lajstrom (1753,1754) Oláh Lajos helytörténeti gyűjtő (Kunhegyes, Dózsa Gy. u. lakótelep 2/b) tulajdonában van, amely 1995-ben vált számunkra ismertté. 347
