H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Benedek Gyula: Külső-Szolnok vármegye tiszántúli tizedösszeíró járásának a tizedjegyzéke, különös tekintettel Mezőtúr városára - 1563

Istvánháza [Isthwanhaza] 9 42 Kungyalu [Gyalw] Vas Gergely és István részén 9 33 Ecser [Echer] Lajos Mihály részén 2 2 Bánréve [Ban Rew] 4 6 A bárányok összesen: 511 Yi bárány Megváltott bárány 74, ez kitesz 2 forint 98 dénárt, amely pénzek a tizedösszeírók kezeiben maradtak. A tizedösszeírók használatára - a fenntartás érdekében - kivétetett 3 bárány. Túrpásztó [Thurpaztho]; Váradnak szolgáltatták a tizedeket, Csudabala [Chyodabala]; nemzetes Jász [yaz] Lukácsnak adták a bárányok tizedét, 48 bárányt, Ecseg [Echyeg] Némethy Ferenc birtokolja, a bárányok tizedét Váradnak szolgáltatták, Kiskaba [Kys kába]; nemzetes Gémes Ferenc [birtokolja], felmutatták Kerecsényi László úr [a gyulai várkapitány]

40 levelét, hogy semmi tizedet nem kell fizetniük, ugyanis a tizedet mindig Egernek szolgáltatták, Balaszentmiklós [Bála Zenth myklos]; a tizedeket mindig Egernek szolgáltatták, most is oda fizették, Tiszatenyő [Tenyö]; felmutatták Kerecsényi László úr levelét, hogy nem tartoznak tizedeket adni. [Lakói] kunok, Tiszakengyel [Kengyel]; Ráczok. Bírják [Kerecsényi László] kapitány úr levelét, miszerint tizedeket nem adnak, Martfű [Marthfew]; a nemzetes István deák [bírja], neki - az uruknak - fizették a tizedet, Telekszállása [Thelek Zallasa]; Nemzetes Horváth [horwath] György az ura. [A lakói] ráczok. Tiszaföldvár [Fewldwar]; Nemzetes Olcsárovics [olcharowich] Demeter az ura. Neki az uruknak fizették a báránytizedet, 110 bárányt, az apátsághoz tartozik,

4

' Homokszállása [Homok Zallasa]; Kunok, Halásztelek [Halazthelek];

42 az egri püspökségé, a bárányok tizedét oda, az urukhoz fizették, Kunszentmárton [Kwn Zenth Marthon]; Nemzetes Székely [Zekely] Márton [a birtokosa], kunok Báboczka [Baboczka]; Nemzetes Olcsárovics Demeter

43 [a birtokosa]. Magukat kunoknak vallják, Öcsöd [Echyed]; Kunok, Mesterszállása [Mester Zallasa]; Kunok." 40 Kerecsényi Lászlót a király 1560. november 1-jén nevezte ki gyulai várnagynak, a helyét pedig 1561. február 28-án foglalta el 1250 főből álló kíséretével. Zala vármegyében volt lakhelyéről indulva a Vág- és a Sajó-völgyön át hosszú és fáradságos utat tett meg. 41 Több forrásból van értesülésünk arról, hogy Tiszaföldvár valamelyik apátság birtoka volt. Sajnos a birtokost nem tudtuk azonosítani. 42 Egészen biztos, hogy nem a Békés vármegyében volt Halásztelekről van szó. Valahol Tiszavarsány szomszédságában kell keresni (Zounuk 5. 1990, 256-257.). 43 Olcsárovics Demeter a gyulai várban szolgáló - vezető beosztású - katona volt, aki Gyula vára ostroma (1566. július 2. - szeptember 1.) közben halt meg, egy kisebb sebesülés elmérgesedése következtében. 44 Egészen biztos, hogy mint birtok nagyobb értéket képviselt az ugyancsak Külső-Szolnok vármegyében volt Szolnoknál, Abonynál és Tiszakécskénél is. 45 Ez az út Pestről indulva Ócsán, Nagykőrösön, Tiszavárkonyon és Tiszavarsányon át vezetett Mezőtúrra. Mezőtúr város középkori szerepköre az 1563. évi tizedösszeírás tükrében Mezőtúr a középkori termelési viszonyok körülményei között igen jeles élőhely, a földbirtokosok szemében pedig nagyértékű birtok volt.

44 Ezen pozícióját a földjei és a vizei termékenysége, valamint az a tény biztosította, hogy egy Pestről induló országos főútvonal Kolozsvár és Arad irányában történő elágazása metszéspontjában feküdt.

45 Ráadásul folyami átkelőhelye volt a Túr folyón. Nem véletlen tehát, hogy mindig az ország érdemes főurai törekedtek a birtoklására és a királytól ők is kapták meg.

46 A kiváló adottságait az is igazolja, hogy a megélhetést kereső lakosok 1563ban is feltűnően nagy számban ülték meg. A becsült lélekszáma amelyet 1920 személyre teszünk

47 - majdnem a felét teszi ki az összeírt járás egésze ugyancsak becsült 3685 lakosságszámának.

48 Ez a lélekszám valószínűleg meghaladta a szintén Külső-Szolnok vármegye területén fekvő Szolnok, Abony, de Tiszakécske összlakosságát is. Hogy mennyire nagy ez a szám, annak az érzékeltetésére álljon itt a következő adatsor: Mezőtúrnak még 1720-ban is csak 876 lakosa volt, amely 1754-re 2965-re, majd 1787-re nőtt 7948-ra.

49 A lakosság zöme zsellérsorban (191 családfő = 955 lélek) élt, számban a jobbágyság (113 családfő = 565 lélek), majd a polgárság (50 családfő = 400 becsült lélekszám) követte. A polgárság Mezőtúr esetében gyakorlatilag a kézműveseket jelentette. Kisebb számban voltak még nemesek, kiváltságosok (exempti),

50 valamint szabadok (libertini) is. A mezőtúri telkek folyamatos megültségét látszik bizonyítani az a tény, hogy a nemzetségi folytonosságot - az 1563. évi állapotból kiindulva - mind visszamenőlegesen, mind az 1563. évet követő időre bizonyítani lehet.

51 Vagyias 1563-ig bizonyára nem kellett tömegesen elhagyni a lakhelyét a lakosságnak. A mezőváros termelésben elfoglalt vezető szerepére az alábbi számok utalnak. Az egész tizedösszeíró járás összes településén 765 kaszáshold szántót műveltek, amiből 231 kaszáshold (majdnem egyharmad) esett Mezőtúrra. Bárányokból az egész járás 551 '/> darabot adott a tizedbe, amelyből 108 x

k került ki Mezőtúrról. Mezőtúr tized alá eső terményei: az őszi búza, tavaszi búza, árpa, rozs, zab voltak. Tizedet adtak még bárányokból és méhekből. A tized alá nem eső haszonállataik: a tehén, a ló és az igásökör. A szántóföldek családonkénti átlaga 2-3 hold körül mozgott.

52 46 Csak a 15. században gondoljunk Brankovics Vuk, Lazarevics István, Brankovics György szerb fejedelmekre, a Kállay és a Derencsényi nemzetség tagjaira. 47 Ez a szám úgy alakul, hogy a Mezőtúron 1563-ban lakott jobbágy és zsellér lakosok családfőinek számát a szokásos ötös szorzóval megszoroztuk (304x5), amelyhez hozzáadtunk még 400 lélekszámot. Ezt úgy számítottuk ki, hogy a feltételezett 5 nemes, 5 szabad (libertinus), 20 kiváltságos (exemptus), valamint 50 kézműves (opifices) családfői létszámot szintén megszoroztuk a szokásos ötös szorzóval. 48 A járás egésze létszáma egészen biztosan pontosabb, mint a Mezőtúré, ugyanis a többi településen az összeírásban belefoglalt jobbágyokon és zselléreken kívül más státusú személyek vagy nem voltak, vagy csak elenyésző számban éltek ott. 49 Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után. Szolnok Megyei Múzeumok évkönyve. 1981, 122. 50 A kiváltságosok közé tartoztak: bírók, papok, kerülők, tanítók, jogtudók, tiszttartók. 317