H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Bartha Júlia: Népi orvoslás a Nagykunságon

rendkívüli képességet. Károlynak nem született gyermeke, így a tudo­mány visszaszállt a másik ágra, Istvánra, aki már leginkább csak saját állatait gyógyította. (Kiolvasta a nyííveket a tehénből.) Halála előtt néhány héttel, 1988-ben így vázolta a családfát: 1832 (?) 1920-as évek 1940-'50-esévek 1960-as évek 1980-as évek Orvos Nagy Péter I László I László I 1 I László Károly I László István A tudást általában örökölték a gyógyítók (mindig a legkisebb fiú), de ha utód nélkül maradtak, olyannak adták át, akit méltónak találtak rá. A család ma is azt tartja, hogy az Orvos Nagy dinasztia utolsó gyógyítója, István a tudás áldozata lett; „... a harmadik próbát nem bírta ki. Orvos Nagy Károly halála előtt a tudományt István unokaöccsének akarta átadni. Ezt csak iszonyú szenvedés árán lehet megkapni. Éjfél tájban lett rosszul mindig. A harmadik alkalommal délben. Akkor meg is halt. Gyenge ága lehetett a famíliának, ezért nem bírta ki" - vallja az özvegye. 17 Rendszerint tehát a legkisebb fiú kapta meg a tudást (öröklés vagy kézfogás útján), de ha alkalmas utód nem volt, lány is számításba jöhetett, mint a nagyiványi Petrovics család esetében, ahol Borcsa és Zsuska folytatta a gyógyítást, de csak a tehenekkel bánt. 18 A madarasi Békési Sándor után a felesége, majd a lánya gyógyított. A híres gyógyítókhoz messziről eljártak. A tiszaroffi Orvos családról az 1840-es évektől van adatunk, s iménti állításunkat mi sem bizonyítja jobban, mint a Túrkevi Protokollum 1844. júl. 20-i bejegyzése: „Fekete Andrásné írásban panaszolja, hogy az ő fiját midőn az oskolából hazafelé ment a sétáló legény szelindek kutyája ösve marta, mely annál is sérelmesebb mivel hallomása szerint a ku­tya veszett volt. Gyógyítása végett a fiját egy Röfi Orvoshoz hur­czolták emiatt költségét és az orvosi gyógyítás díját kéri megfizettet­ni." 19 Kunhegyesről ugyancsak a roffi veszettorvosokat keresték (Or­vos Péter leszármazottját): „Mikor a marhák közül három megveszett, hívtuk a roffi Pétert. A roffi Péter az akol mellett tüzet rakott, tett rá valami füvet, a marhát behajtottuk az akolba a szél rávitte a füstöt. Mi is ott voltunk bent a füstben; 10-15 percig kellett bent lenni. Talán kakukkfű volt, az jó ilyesmire." 20 A roffi Orvos családon kívül is­mert gyógyítók működtek Karcagon, Kunmadarason, Nagyiványon és Egyeken. Nagy hírük oka elsősorban az, hogy javas, kenőasszony, jókezű csontrakó és gyógykovács majdnem minden helységben akadt, de veszettorvos kevés volt. Feljegyzésekből és a recens anyagból is arra következtethetünk, hogy a gyógyászattal foglalkozókat hamar a kuruzslás vádjával illették. A boszorkányperek bőséges példával szol­gálnak, de még századunkban is akadt rá példa, miként azt a Karcagi Hirlap 1923. február 20-i száma is hírül adja: „Tóth Kálmán büntető járásbíró tárgyalta az ügyet. A vádlott Orvos Nagy László volt. - Az a vád maga ellen, hogy kuruzslott. A Hangyási Bálint 11 éves fiát, Imrét kezelte veszett kutyaharapás ellen. Igaz-e? - Nem tagadom. Mindig az igaz szónak vótam a híve, most is az vagyok... - Aki orvosi diploma nélkül gyógykezel, az kuruzsol. Van magának öreg, orvosi oklevele? - A' mán osztán nincsen. De van négyszáz éves orvosi praxisunk. Azért is híjják a famíliámat Orvos-Nagynak. Mindig volt a csalá­dunkban egy, aki értett a gyógyításhoz. Tóth bíró 1000 korona pénzbírságra ítélte a kuruzslás terén négyszáz éves múltra vissza­tekintő magyart." 21 Az alkalmazott gyógymódok eltérése miatt célszerű külön fejezet­ben tárgyalni az ember- és állatgyógyászatot. A kunsági ember szemlélete miatt először az állatok gyógykezelésének leírását adjuk. Az alföldi ember, de különösképp a kunsági szemefénye volt a jószág, hiszen ez volt minden vagyona, ezért is becsülte olyan nagyra a tudóst, akinek igen sűrűn meg kellett birkóznia a gulyát, ménest, nyájat fenyegető vésszel. A marhavész szinte esztendőnként végigsepert a pusztákon. Kisújszállási gazdák panaszolják „... a feljeb­bi esztendőkben uralkodott marhadög miatt a szarvasmarhák igen megfogyatkozván a sőretartás, mely a szorgalmasabb gazdáknak esztendőkön szép nyereséget adott, egészen elmaradt." 22 Hűen jel­lemzi a vidéket a múlt századi kéziratos könyvből 23 ránk maradt vers: Bejártam sok földet, nagykunok határát Sárréti pásztorok, nádasos tanyáját Hortobágy mellékét, Nádudvart Szoboszlót Akármerre néztem, sehol sem láttam jót. A pásztor nem pásztor, a gazda nem gazda, Gulyának, juhnyájnak a Dög már az ura Pásztorbért nem adott, árát se fizette, Szerte a gyepszélen esett marha teste. A városok úgy próbálták megfékezni a járványként terjedő kórt, hogy megtiltották a más megyékből vásáraikra hajtott állatok eladását. Kötelező védőoltás csak a múlt század közepétől volt, így más megoldás aligha lehetett, mint szigorú rendszabályokkal elejét venni a járvány terjedésének. A beteg állatokat elkülönítették és házilag gyógyították. Majd' minden parasztember értett az állat­gyógyászathoz, aki szerette a jószágot. Különösen a betegségre job­ban hajló juhok körül volt mit tenni. A juhászok között nem egy volt, aki szinte tökélyre vitte a gyógyítást. Szűcs Sándor írja Víg Sámuel (1832-1924) juhászra emlékezvén: „Hosszú élete tapasztalataként vallotta, hogy abból a bojtárból válik virtigli juhász ember, aki rátermett a három „ef "-re, a fokossal, farkassal és a forgó birkával való bánásmódra. Mert az ilyen könnyen megtanulja a mesterség egyéb csínját-bínját is. Bátor, éber és ügyeskezű." 24 A pásztorok között a juhászok voltak a legjobb gyógyítók. Kö­zöttük a tudomány próbája a kergeség gyógyítása volt. Amint a juhász észrevette, hogy kerge van a nyájában, nyomban kivette a többi közül és megoperálta. Meglékelte a koponyát és kiemelte a bajt okozó parazitát. Mesterien bánt a bicskával, s mindegyiknek volt vala­mi titka, amivel elejét vette a fertőzésnek, és az erős vérzésnek. Maga az operáció egyszerűnek tűnik: „Leberetválták a szőrt egy kis darabon 17 KPMA. 667-80. 18 KPMA. 610-79. Nagy Angéla gyűjtése 19 Protokollum, Túrkeve 1844. július 20.108. - Bellon Tibor gyűjtése 20 DAMNA. 213- Csalog Zsolt gyűjtése 21 GYINMA. 345.- Szűcs Sándor gyűjtése 22 Prokolollum, Kisújszállás 1840. március 27.315/104. - Bellon Tibor gyűjtése 23 GYINMA. 108. - Szűcs Sándor gyűjtése 24 GYINMA. 108. - Szűcs Sándor gyűjtése 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom