H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Bartha Júlia: Népi orvoslás a Nagykunságon
rendkívüli képességet. Károlynak nem született gyermeke, így a tudomány visszaszállt a másik ágra, Istvánra, aki már leginkább csak saját állatait gyógyította. (Kiolvasta a nyííveket a tehénből.) Halála előtt néhány héttel, 1988-ben így vázolta a családfát: 1832 (?) 1920-as évek 1940-'50-esévek 1960-as évek 1980-as évek Orvos Nagy Péter I László I László I 1 I László Károly I László István A tudást általában örökölték a gyógyítók (mindig a legkisebb fiú), de ha utód nélkül maradtak, olyannak adták át, akit méltónak találtak rá. A család ma is azt tartja, hogy az Orvos Nagy dinasztia utolsó gyógyítója, István a tudás áldozata lett; „... a harmadik próbát nem bírta ki. Orvos Nagy Károly halála előtt a tudományt István unokaöccsének akarta átadni. Ezt csak iszonyú szenvedés árán lehet megkapni. Éjfél tájban lett rosszul mindig. A harmadik alkalommal délben. Akkor meg is halt. Gyenge ága lehetett a famíliának, ezért nem bírta ki" - vallja az özvegye. 17 Rendszerint tehát a legkisebb fiú kapta meg a tudást (öröklés vagy kézfogás útján), de ha alkalmas utód nem volt, lány is számításba jöhetett, mint a nagyiványi Petrovics család esetében, ahol Borcsa és Zsuska folytatta a gyógyítást, de csak a tehenekkel bánt. 18 A madarasi Békési Sándor után a felesége, majd a lánya gyógyított. A híres gyógyítókhoz messziről eljártak. A tiszaroffi Orvos családról az 1840-es évektől van adatunk, s iménti állításunkat mi sem bizonyítja jobban, mint a Túrkevi Protokollum 1844. júl. 20-i bejegyzése: „Fekete Andrásné írásban panaszolja, hogy az ő fiját midőn az oskolából hazafelé ment a sétáló legény szelindek kutyája ösve marta, mely annál is sérelmesebb mivel hallomása szerint a kutya veszett volt. Gyógyítása végett a fiját egy Röfi Orvoshoz hurczolták emiatt költségét és az orvosi gyógyítás díját kéri megfizettetni." 19 Kunhegyesről ugyancsak a roffi veszettorvosokat keresték (Orvos Péter leszármazottját): „Mikor a marhák közül három megveszett, hívtuk a roffi Pétert. A roffi Péter az akol mellett tüzet rakott, tett rá valami füvet, a marhát behajtottuk az akolba a szél rávitte a füstöt. Mi is ott voltunk bent a füstben; 10-15 percig kellett bent lenni. Talán kakukkfű volt, az jó ilyesmire." 20 A roffi Orvos családon kívül ismert gyógyítók működtek Karcagon, Kunmadarason, Nagyiványon és Egyeken. Nagy hírük oka elsősorban az, hogy javas, kenőasszony, jókezű csontrakó és gyógykovács majdnem minden helységben akadt, de veszettorvos kevés volt. Feljegyzésekből és a recens anyagból is arra következtethetünk, hogy a gyógyászattal foglalkozókat hamar a kuruzslás vádjával illették. A boszorkányperek bőséges példával szolgálnak, de még századunkban is akadt rá példa, miként azt a Karcagi Hirlap 1923. február 20-i száma is hírül adja: „Tóth Kálmán büntető járásbíró tárgyalta az ügyet. A vádlott Orvos Nagy László volt. - Az a vád maga ellen, hogy kuruzslott. A Hangyási Bálint 11 éves fiát, Imrét kezelte veszett kutyaharapás ellen. Igaz-e? - Nem tagadom. Mindig az igaz szónak vótam a híve, most is az vagyok... - Aki orvosi diploma nélkül gyógykezel, az kuruzsol. Van magának öreg, orvosi oklevele? - A' mán osztán nincsen. De van négyszáz éves orvosi praxisunk. Azért is híjják a famíliámat Orvos-Nagynak. Mindig volt a családunkban egy, aki értett a gyógyításhoz. Tóth bíró 1000 korona pénzbírságra ítélte a kuruzslás terén négyszáz éves múltra visszatekintő magyart." 21 Az alkalmazott gyógymódok eltérése miatt célszerű külön fejezetben tárgyalni az ember- és állatgyógyászatot. A kunsági ember szemlélete miatt először az állatok gyógykezelésének leírását adjuk. Az alföldi ember, de különösképp a kunsági szemefénye volt a jószág, hiszen ez volt minden vagyona, ezért is becsülte olyan nagyra a tudóst, akinek igen sűrűn meg kellett birkóznia a gulyát, ménest, nyájat fenyegető vésszel. A marhavész szinte esztendőnként végigsepert a pusztákon. Kisújszállási gazdák panaszolják „... a feljebbi esztendőkben uralkodott marhadög miatt a szarvasmarhák igen megfogyatkozván a sőretartás, mely a szorgalmasabb gazdáknak esztendőkön szép nyereséget adott, egészen elmaradt." 22 Hűen jellemzi a vidéket a múlt századi kéziratos könyvből 23 ránk maradt vers: Bejártam sok földet, nagykunok határát Sárréti pásztorok, nádasos tanyáját Hortobágy mellékét, Nádudvart Szoboszlót Akármerre néztem, sehol sem láttam jót. A pásztor nem pásztor, a gazda nem gazda, Gulyának, juhnyájnak a Dög már az ura Pásztorbért nem adott, árát se fizette, Szerte a gyepszélen esett marha teste. A városok úgy próbálták megfékezni a járványként terjedő kórt, hogy megtiltották a más megyékből vásáraikra hajtott állatok eladását. Kötelező védőoltás csak a múlt század közepétől volt, így más megoldás aligha lehetett, mint szigorú rendszabályokkal elejét venni a járvány terjedésének. A beteg állatokat elkülönítették és házilag gyógyították. Majd' minden parasztember értett az állatgyógyászathoz, aki szerette a jószágot. Különösen a betegségre jobban hajló juhok körül volt mit tenni. A juhászok között nem egy volt, aki szinte tökélyre vitte a gyógyítást. Szűcs Sándor írja Víg Sámuel (1832-1924) juhászra emlékezvén: „Hosszú élete tapasztalataként vallotta, hogy abból a bojtárból válik virtigli juhász ember, aki rátermett a három „ef "-re, a fokossal, farkassal és a forgó birkával való bánásmódra. Mert az ilyen könnyen megtanulja a mesterség egyéb csínját-bínját is. Bátor, éber és ügyeskezű." 24 A pásztorok között a juhászok voltak a legjobb gyógyítók. Közöttük a tudomány próbája a kergeség gyógyítása volt. Amint a juhász észrevette, hogy kerge van a nyájában, nyomban kivette a többi közül és megoperálta. Meglékelte a koponyát és kiemelte a bajt okozó parazitát. Mesterien bánt a bicskával, s mindegyiknek volt valami titka, amivel elejét vette a fertőzésnek, és az erős vérzésnek. Maga az operáció egyszerűnek tűnik: „Leberetválták a szőrt egy kis darabon 17 KPMA. 667-80. 18 KPMA. 610-79. Nagy Angéla gyűjtése 19 Protokollum, Túrkeve 1844. július 20.108. - Bellon Tibor gyűjtése 20 DAMNA. 213- Csalog Zsolt gyűjtése 21 GYINMA. 345.- Szűcs Sándor gyűjtése 22 Prokolollum, Kisújszállás 1840. március 27.315/104. - Bellon Tibor gyűjtése 23 GYINMA. 108. - Szűcs Sándor gyűjtése 24 GYINMA. 108. - Szűcs Sándor gyűjtése 285