H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Füvessy Anikó: Iparoslányok férjhezadása Tiszafüreden

Rózsa Ferenc - Kelemen Terézia Terézia Károly Ferenc - Éder Emilia Sándor Veronika - Vavrin János köteles Emilia - Zudar Dezső férfiszabó Berta - Scheffer Mihály kőműves Aniza (vőlegény Kelemen Sándor borbély) Ferenc A részletesebb házasodással kapcsolatos adatok Ferenc vonalán maradtak fenn, kezdve Ferenc házassági előkészületeivel, mely 1865-66 közti időre tehető. Ferenc ekkoriban már szintén kötél­gyártó mester volt, és kezdetben apja mellett dolgozott. Mint sánta embert, a kötélgyártó céh a kötelező vándorlástól mentesítette. 2 Tes­ti hibája miatt a nősülésre is nehezebben szánta rá magát. A család jól ismerte a termete miatt Kisbácsinak nevezett törpét, aki magyar ruhába öltözve a mutatványosoknál a környék vásárain 7. kép. Rózsa Ferenc, Éder Emilia és két gyermeke 1875 körül táncolt. „Azjártmindenfelémutogatnimagát, táncolt, asztalra ugrált, asztalon táncolt mindig, mert olyan kicsi volt." Sokszor találkoztak a vásárokon, ahol Rózsa Ferenc és fiai kötelet árultak. Kisbácsi beszélte rá Rózsa Ferencet a nősülésre: „Idehallgass, Ferkó, meg kéne neked mán nősülni. Már 29 éves volt a nagyapám. Meg, meg, hát kit vegyek el? Ugyan kit? Hát tudod mit, ajánlok én neked valakit. Van, aszongya Kunhegyesen egy nagyon szép kislány, Éder Emmikének hívják. Jó vóna az neked. "Éder Emilia a kunhegyesi katolikus kántortanító, Éder János egyik lánya volt. Éder János Kenderesen született. Még az ő nősülésével kapcsolat­ban is maradtak fenn adatok. Felesége Tóth Terézia volt, aki „igen jó családból származott." Apja a Csepcsányi grófoknál volt jószágigaz­gató. „Nagy volt a család. Voltak lányok vagy tízen. Olyan jómódban éltek, hogy háztartási alkalmazott volt mellettük, a tíz lány mellett," pedig azok elvégezhették volna az apróbb házimunkákat. A lányok egyikének férje Kunhegyesen volt kereskedő. Egy másik lány ke­resztnevére is emlékeztek, Eszternek hívták, férje szintén kereskedő volt, de ez volt a foglalkozása Túrkevén Éder János testvérének is. Tóth Terézia „megismerkedett valahogy ezzel az Éder Jánossal, akit úgy hívtak, hogy vörös kántor...Csak egész későn tudtam meg szegény anyámtól, hogy vörös hajú volt", azért hívták vörös kán­tornak. Megpályázta sokadmagával a kunhegyesi kántortanítóságot. A jelöltekkel az egyik legnehezebb katolikus éneket énekeltették, a „Bemegyek szent templomodba" kezdetűt, „ennek a dallama nagyon nehéz. Ezzel az énekkel ő lett az első, és borzasztó boldogak voltak, mert a tíz lány közül egy szintén férjhez ment." A vőlegénynek állása lett, hozzá lehetett adni Teréziát. Éder Jánosnak „nem volt földje, szolgálati lakásban laktak, még háza sem volt. Nagyon szerette az állatokat. Mindig volt tehenük, te­henet tartott, és szegény dédanyám vagy ükanyám, nem is tudom, mi volt nekem, mindig hordták tőle a túrót az asztalosok, enyvet csinál­tak a túróból... Volt neki egy szőlője, az volt neki, és mikor kiengedte a gyerekeket, rögtön fogta a kisfú'részit, még nekem megvolt az a fűrésze,...és rögtön ment a szőlőbe. Még egy óra hosszára is kiment, annyira szerette a gyümölcsöst, meg az állatokat." Házasságukból két lány született, Emilia és Szidónia, akik igen szigorú nevelést kap­tak. Ha pl. a tánciskolából időben nem értek haza, „felemelte a szoknyájukat, elvesszőzte a feneküket." Nos, Kisbácsi ezt az Éder Emiliát kommendálta Rózsa Ferencnek. Rózsa Ferenc először nem is vette komolyan, aztán egyszer Kunhe­gyesen járva megkereste. „Megtetszett neki a nagyanyám, és meg­kérte. Igen ám, de a nagyanyám nem akart hozzámenni. Mert ő egy tanítóba volt szerelmes. Egy ottani fiatal segédtanítóba. De a dédapám, mivel akkor férfiuralom volt, és nem volt ellentmondás, azt mondta, nem adom a lányomat firkászhoz, iparoshoz adom, mert a mesterség aranybánya!...Ahhoz kellett menni az én nagyanyámnak, akit az apja akart. Pedig hát az én nagyapám a jobb lábára sánta volt, de igen nagy nőcsábász volt. Rendkívül értett a nők nyelvén. Rettene­tesen tudott járni a nők körül. Dacára annak, hogy olyan nehéz, rossz természetű volt. De a nők körül, az kifogástalanul tudott viselkedni." Éder Emilia 1844-ben Kunhegyesen született. „Gyönyörűszép, fia­tallány volt, mikor a nagyapám idehozta. Szép, vékony arcú, magas homlokú, anyámnak is olyan magas homloka vo/t"C\. kép) A testvére, Szidónia is szép volt. „Nagyanyámnak udvarolt egy tanító, de nem adta hozzá a dédnagyapám, hozzáadta a sánta köteleshez. Nem volt beszéd, menni kellett. Akkor a Szidónia... Azért két fehér lóval ment lánykérőbe Kenderesről a kenderes! szolgabíró. Két fehér lóval, 266 2 Kiss Pál Múzeum történelmi-dokumentumai, leltári szám: 69.69.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom