H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó László: Guzsalyok és guzsalytípusok Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumi gyűjteményeiben

23. kép. Trapéz alakú, szimmetrikus guzsa/yta/pak típusrajza és dísz/tett változatai (Jászság) 24. kép. Jászsági csörgős guzsaly 25. kép. Jászsági szögletes guzsalyszárak szára és faragása (Jász Múzeum (Rajzgyűjtemény} rajzgyűjteménye, Jászberény) ameddig a fonás meg nem szűnt századunk húszas éveiben, a Jászságban volt a legtöbb fonóház. Az is figyelemre méltó, hogy farsang végén, hamvazószerdán a Jászságban a pártában maradt lányokat a bakfazék dobás, cibereszűrés vagy cefrevágás nevű szokással csúfolják ki, bevágva a fonók, a farsang idején férjhez nem ment leány pitvarába egy szeméttel, pernyével telt ócska cserépfazekat. A fonás, mint munka, mint társas alkalom, a fonó leányok és az udvarló legények, a szövődő szerelmek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a guzsalyt mint munkaeszközt kiemeljék hétköznapiságából, szerelmi ajándékká tegyék, díszítőművészeti alkotássá változtassák. Hogy mennyire így volt ez, mutatják maguk a guzsalyok, s a guzsalyokhoz fűződő, néha még gyűjthető családi hagyományok. Tiszaszöllősön 1886-ban egy guzsalyt a készítője S.S. monogrammal látta el. Kalóz Sándor, a guzsaly ajándékozója elmondta, hogy anyja kedvelt guzsalya volt, s a szeretője faragta neki lánykorában, mikor a fonóházba járt. Asszony korában - minthogy nem ahhoz ment férjhez már nem használta, de a szerelem emlékét a guzsallyal együtt mindig őrizte (DMNGY: 63.357.1.a, b). Nyilván ismerték egymást azzal a másik Tiszaszöllősön élő nagylánnyal, akié 1886-ban az F.E. monogramos, hasonló formájú és mintájú guzsaly volt. Talán egy fonóházba jártak, barátnők voltak (DMNGY: 67.279.1.1-2.). Sok guzsalyon nemcsak monogram és évszám, hanem szöveges dedikáció is van. így a Jászberényből nemrég gyűjtött, még leltározatlan guzsalytalp szép faragását szöveg kíséri: Bárány János 1891 Április 12 tökös Erzsébet. A zagyvarékasi 1863-as guzsaly is a szerelmes pár nevét örökíti meg: Blaskovics Mária - Bulkviki János (DMNGY: 61.331.1.). Kunszentmártonból szépen megmunkált guzsalypárra igen nehézkes írással véste be a nevét szerelmesének az ajándékozó: Szakáts t/dia 7050MI.KHGY: 81.251.1.). A szerelmes vagy szerelmes pár nevének, kezdőbetűinek, az évszámnak a bevésése azonban csak egyik módja az érzések és a kapcsolat kifejezésének. A maradandóbb és művészibb megoldás a szimbolikus motívumok guzsalyra faragása, festése. Népdalainkból, népszokásainkból ismeretes a rozmaring nevű virág és motívum szerelmet kifejező jellege. Legtöbb virággal díszített guzsalyunkon rozmaring x3Vsí^?wí ^^r/^^^^^Ar^! íl'im Sír V-TaffrST "^llJt x3Vsí^?wí ®?»r^^7i5^ íxTw ==^&^ in- JAMEI-* ~- .<*. ^JSS -*sa- -mm*' m 26. kép. S alakú tiszaszöllősiguzsaly talpak tulipános faragott motívummal, piros-kék színezéssel - DMNGY: 65.285.1., 63.357.1. 27. kép. Salakú tiszaszöllősi guzsalytalp festés nélkül (DMNGY: 65.119.1.) 240