H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Kelemen Éva: A téglakészítés régi mestersége

KELEMEN ÉVA A TÉGLAKÉSZÍTÉS RÉGI MESTERSÉGE „Kővé változtatom a sarat" (Fi József) A tégla agyagból formázott, általában hasáb alakú falazó- vagy burkolóelem. Az emberiség legősibb anyagai közé tartozik. A fában és kőben szegény ókori Mezopotámiában már időszámításunk előtti évezredekben nagyon fontos szerepet játszott. Ekkor még nem égették, hanem a napon szárították és bitumenbe helyezve építették össze fallá. A téglakészítést tökélyre a rómaiak vitték. A légió bélyegeivel ellátott téglák és cserepek a római kor történetének fontos dokumentumai hazánkban is. A kitűnő minőségű római téglák anyaga gondosan tisztított, tökéletesen elkevert agyag. A magyar tégla szó is a latin tegula szó származéka. A pannóniai rómaiak után elődeink a téglát mint építőanyagot, kimutathatóan 9. századtól alkalmazták. J/a ábra. TA-Tihanyi Apátság 1787. A tihanyi majorból (Méret: 30x15x6 cm) 1/c ábra. Eés korona-Eszterházy család. XX. sz. eleje (Méret: 29x14x7 cm, Fertőd) A tégla alapanyaga az agyag, amelyet égetéssel tesznek beépítésre alkalmassá. Ahhoz, hogy a kiégetés során ne zsugorodjon és deformálódjon (erre a kövér agyagok hajlamosak) legtöbbször homokkal szokták meghatározott mennyiségben keverni, továbbá pelyvát, őrölt kerámiát és fűrészport (tuff tégla) is használtak sovanyításra a különböző korokban. A legkorábbi épen maradt téglaboltozataink egyike az esztergomi vár alagsorában található. Boltozata vékony (3-4 cm), kis méretű téglákból áll. Régi városaink számadáskönyveiben (Pozsony, Kolozsvár, Brassó stb.) mindenütt megtaláljuk a „czigelbrwer, czigelbacher" névvel jelzett téglavető mestereket. A téglavetők nemcsak falazóV, 11b ábra. WP- Veszprémi püspökség. 17. sz. eleje (Méret: 30x15x6 cm, Veszprém) i7JVft 1/d ábra. MT 1748-Mária Terézia korában működé császári és királyi téglavető működött a Vizafogón (Méret: 29x16x6,5 cm) 221