H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zoltán: A petőfalvai (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető

A településtörténetnek egyik fontos forrása a helynévelemzés. A személynévi előtag - Petőfalva - egyéni birtokviszonyt feltételez. Magánbirtok azonban a korai időszakban a székelyeknél még nem állhatott fenn, tekintettel arra, hogy mindent közösen bírtak. Nincs okleveles adatunk arra nézve, hogy Petőfalva elnevezése a XII. századból származna. Jobban mondva: a névtudomány szerint ilyen típusú helynevek (falon, házon s más hasonló birtokos jelzős utólagos összetételek) XII. század utáni névadásra vallanak. Maga a település lehetett korábbi is, de megőrzött (állandósult). Nevét kaphatta egy későbbi időpontban is a közösség egyik főembere nevéről. A temető minden váza kiemelődött, ezeknek az embertani vizsgálata határozza meg, majd közelebbről a közösség embertani típusát, vagy ennek a megoszlását. Erdélyben még eddig ebből a korból a zabolai és a petőfalvain kívül teljesen feltárt temetőt nem ismerünk. Az eddig részlegesen feltárt temető antropológiai vizsgálata sem történt meg. Majd csak tüzetes vizsgálat után fogjuk világosan látni a II. évezred első két századának erdélyi etnikumát. Az antropológiai adatok összegzése sem hibamentes. Ezért ezek mellett szükséges volt a temetkező közösség nyelvének, folklórjának ismeretére is. Ilyen irányú tájékoztatást azonban a temető leletanyaga nem nyújtott. Az elmondottakat figyelembe véve azt állapíthatjuk meg, hogy a petó'falvai kora középkori temető köznépi temető volt, s az ide temetkezett lakosság egy olyan közösséggel azonosítható, melyet a XI. század fordulóján, a XII. század elején telepítettek Petőfalvára. E népi közösség anyagi kultúrája azonos az Erdély más részein ebből a korból előkerült köznépi temetők népességének kultúrájával. Egyes viseleti tárgyak, ékszerek hiánya, vagy rituális szokások több-kevesebb mértékkel való megőrzése azzal magyarázható, hogy a temető későbbi időpontra datálódik, s az elet, a kulturális színvonal egyik századról a másikra változásokon ment át. Hasonló változásokat mutatnak a későbbi, XIII—

XIV. századi települések és temetők is. Ez utóbbi évszázadok települései közül jelentős az ozsdolai (Ojdula) és a csernátoni település. Ezeket már biztosan lehet az itt letelepedett székelységhez kötni és érmek alapján jól datálhatok. A petó'falvai és a zabolai temetőkbe temetkezett népesség hasonló települései ismeretesek az Olt (Sepsiszentgyörgy/Sfíntu GheorgheBedeháza, Réty/Reci, Eresztvény/Eresteghin, Csernáton/Cernat) és a Nagyküküllő (Székelykeresztúr/Cristuru Secuiesc-Nagymedesér), temetői pedig a Maros völgyéből (Malomfalva/Moresti-Csittfalva és Marosszentgyörgy /Síngeorgiu de Mures) is. Számukat a rendszeres kutatások egyre jobban gyarapítják és így Erdély kora középkori történetének eddig elég ismeretlen időszakáról, gazdasági-társadalmi és kulturális állapotáról sikerül reális képet kapni. Délkelet-Erdélyt, mely magába foglalja a Székelyföld déli részeit, ugyanazok a gazdasági-politikai-kulturális hatások érik a kora középkor kezdetén, mint Erdély többi részét. Ilyen körülmények közt nem fogadhatjuk el azt a nézetet, hogy a XI—

XIII. század folyamán Erdélynek ez a része külön történeti fejlődést mutat. Irodalom Bakay 1978 Bakay, K. Honfoglaló- és államalapítás-kori temetők az Kristó 1980 Ipoly mentén. - Gráberfelder an der Eipel aus der Zeit der ungarischen Landnahme und Staatsgründung. Makk 1982 StudComö Mikes 1956 Bálint 1972 Bálint, Cs. A magyarság és az ún. Bielo brdo-i kultúra. - Die Ungarn und die sog. Bjelo-Brdokultur. Cumania 4, 225-254. Nágler 1981 Dumitrascu 1979 Dumitrascu, M. Cetatea sáteasca din Dráuseni (jud. Nagy 1971 Brasov). Cercetari archeologice III Erdélyi 1977 Erdélyi, I. Zur Frage der ethnischen Grenzen des landnehmenden Ungartums. MittArchlnst 6, 75-9. Fodor 1975 Fodor, I. Vorláufige Bericht iiber die Ausgrabung des Nemeskéri- Lipták Dorfes Szabolcs-Kisfalud in Jahre 1971-73. FolArch Szőkéi953 26,171-182. Győrffy 1941 Győrffy, Gy. A székelyek eredete és települési törté- Réthy 1899 nete. In: Erdély és népei. Szerk.: Mályusz, E. Budapest, Roska 1913 35-87. Hampel 1907 Hampel, J. Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlé- Roska 1914 keiről. Budapest. Heitel 1972 Heitel, R. Archáologische Beitráge zu den romanischen Rusu 1971 Baudenkmálem aus Südsiebenbürgen. Revue Roumanie d'Histoire 9,139-149. Horedt 1958 Horedt, K. Contributii la istoria Transilvaniei ín secolele IV—

XIII. Bucuresti. Iczkovits 1939 Iczkovits, E. Az erdélyi Fehér megye a középkorban. Bu- Soós-Parádi 1971 dapest. Kovács 1976 Kovács, L. Ausgrabungen der Gráberfelder des ungarischen gemeinen Volkes in Szabolcs und Timár. Székely 1970 ActaArchHung 28, 383-389. Kovács 1972 Kovács, É. A középkori magyar királyság jelvényeinek Székely 1973 kérdéséhez. - Zur Frage der Insignien des mittelalterlichen ungarioschen Königtums. In: Székesfehérvár Székely 1974 évszázadai. Szerk.: Kralovánszky, A. 2. kötet. Székesfehérvár, 103-112. Kralovánszky 1956 Kralovánszky, A. Adatok az ún. S-végű hajkarika etnikumjelző szerepéhez. ArchÉrt 83, 206-212. Kristó, Gy. Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest. Makk, F. III. Béla és Bizánc. Századok 116, 33-60. B. Mikes, K. A szob-kolibai X-XI. századi temető. - Le cimetiére des X' et XI' siécles de Szob Koliba. FolArch 8,115-127. Nágler, T. Asezarea sasilor in Transilvania. Bucuresti. Nagy, S. Nekropola iz ranog srednjeg véka u ciglani "Polet" u Vrbasu. - Das Frühmittelalterliche Gráberfeld auf dem Gelánde der Ziegelei "Polet" bei Vrbas. Rad Vojvodjanskih Muzeja, Razprave 20,187-268. Nemeskéri, J.- Lipták, P.- Szőke, B. Le cimetiére du XI' siécle de Kérpuszta. ActaArchHung 3, 205-370. Réthy, L. Corpus Nummorum Hungáriáé. I. Budapest. Roska, M. Árpádkori temető Vajdahunyadon. Dolg IV, 158-194. Roska, M. Árpádkori temető Várfalván. Dolg V, 142-165. Rusu, M. Note asupra relatiilor culturale dintre slavi si popula}ia romanicá din Transilvania (sec. VI—X.). - Zu den Kulturbeziehungen zwischen den Slawen und der romanischen Bevölkerung Siebenbürgens (6-10. Jh.). Apulum 9, 713-730. Cs. Soós, Á.- Parádi, N. A csataljai Árpád-kori temető és település. - Árpádian period cemetery and settlement at Csatalja. FolArch 22,105-141. Székely, Z. Die frühesten slawischen Siedlungen in Siebenbürgen. Slavia Antiqua 17, 125-136. Székely, Z. Korai középkori temető Délkelet-Erdélyben. Korunk Évkönyve (Kolozsvár), 219-228. Székely, Z. Asezári din sec. VI—

IX. e.n. ín sud-estul Transilvaniei. Aluta (Sfíntu Gheorghe - Sepsiszentgyörgy) 6-7, 35-55. 212