H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zoltán: A petőfalvai (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető

mazása is. A településtörténet, az antropológia, a nyelvészet a néprajztudomány eredményeinek felhasználása nem nélkülözhető. Ami a temető környékének településtörténetét illeti, a kutatások eddigi állása szerint csak a bronzkor végén, a kora vaskor elején (Kr.e. a XIV—

XII. században) csak a temető helyén volt település. Kr.e. I. század végéről a Nyíroldalról származik egy elrejtett dák kincs, azonban a dák település helyét eddig még nem lehetett megállapítani. A XII. századi temetőt használó közösség települése előtti más település a bronzkoron kívül nem ismeretes. Eszerint ez a bronzkori településre rátemetkező népesség lakta először a kora középkorban ezt a helyet. A továbbiakban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Erdély délkeleti része földrajzi fekvésénél fogva az Ojtozi szoros révén - a népi folytonosság megmaradása mellett - gyakori népmozgásoknak volt kitéve. Ezek elég bonyolult etnikai átrétegzó'déseket és keveredéseket eredményeztek. Ez a megállapítás érvényes Kovászna megye területére is, ahol a helyi lakosság mellett a szlávok betelepedése már a VI. század második felébe kimutatható.

45 Ez az évszázadok folyamán történt többrendbéli népmozgás révén létrejött etnikai sokrétűség ismert dolog. A különböző népelemeknek egy egységes köznéppé való ötvöződése a XII. században a zabolai és a petőfalvai temető használata idején már minden valószínűség szerint megtörtént.

46 Ezért tekintetbe kell venni a helyi lakosság mellett a betelepedett szlávokat is, ezek ugyanis a XI—XII. században kialakult közép etnikai összetételében is részt vettek. Tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy I. István korában délkelet Erdély is Fehér megyéhez

47 tartozott. A XI. században itt lakó nép anyagi kultúrája még csak szórványosan ismeretes Csernátonból (Cernat), de ez már egy új népelem megjelenésére is utal.

48 A XII. század első felében, mikor II. Géza király a szászokat betelepíti a Barcaságon levő székelyek helyébe, a székelyeknek a keleti határra való telepítésével is számolnunk kell. A székelyek a központi közigazgatás és egyházi szempontból megszervezett területre jönnek, amit bizonyít az is, hogy a Sepsi, Kezdi és Orbai székek területén a székelyek letelepítése után is egyes részek (szigetekként) továbbra is Fehérvár megyéhez - s mind királyi birtokok - a várispánsághoz tartoztak. Ez a magyarázata annak, hogy a várak is, mint Várhegy, Szentlélek, Sólyomkő és Bálványos vára, továbbra is a király birtokában maradtak, amíg a székelyek teljesen át nem veszik a határvédelmét. A székelyeknek az Olt és a Feketeügy völgyébe való letelepedésének időpontjául a történészek általában a XII. század végét, a XIII. század elejét fogadják el. Az Andreanumnak a sebesi székelyekre vonatkozó megjegyzésén kívül ismert egy másik korai oklevél is, amely már az Olt völgyében lakó sebesi (sepsi) székelyekre vonatkozik és a XIII. század közepéről származik.

49 Áttelepítésük azonban már a XII. század második felében megtörténhetett. Ezt a tényt a Darócon (Homoróddaróc/Dráuseni, Brassó megye) végzett ásatások is megerősítik, ugyanis itt a szász népre jellegzetes stílusú templom alatti sírokat és templomot jogosan lehet a székelyeknek tulajdonítani.

50 Ami az orbai székelyeket illeti Petőfalva az Orbai szék területén van, róluk okleveles említés csak 1396-ból majd 1466-ból van. Nem szerepelnek az 1332, 1337. évi pápai dézsmák regesztrumában sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben ezen a vidéken az egyház nem szervezte volna meg a plébániákat. A tizedjegyzékből 45 Rusu 1971,18; Székely 1970,125, 136 46 Erdélyi 1977 47 Iczkovits 1939, 7 48 Székely 1980,43 nemcsak az Orbai szék plébániái, hanem más, így a Győri, Váci és Zágrábi püspökségek s a Krasznai főesperesség korábbi időből oklevelesen is ismert sok plébániája maradt ki. A tizedjegyzék tehát ebből a szempontból nem bizonyíték. A szervezés, telepítés egyidejűsége mellett szól a medence földrajzi egysége is. Valószínűtlen, hogy Sepsi és Kezdi székekben a telepítés, melynek katonai célja volt, megtörténjen s a közéjük ékelődő Orbaiban szervezési űr maradjon. Az egységes szervezésre vall az is, hogy pontosan e három szék találkozási pontján maradt királyi kézen egy falu nélküli vár, Várhegy. A székelyek anyagi műveltségének korai XI—XII. századi bihari emlékeit még senki sem azonosította, így nehézségbe ütközik még Délkelet-Erdélyben a XIII. századi székely vagy magyar leletanyagnak szétválasztása is, mivel nem látunk etnikai különbséget a magyarok és a székelyek között hanem csak nemzetségi katonai szervezetet, amelyet a székelyek őriztek meg legtovább. így kronológiailag csak akkor tudjuk az anyagi kultúra jellegzetes emlékeit a székelyeknek tulajdonítani, mikor már az oklevelek is bizonyítják, hogy ezen a területen vannak. Nem zárkózhatunk el viszont az elől a feltevés elől sem, hogy már a XII. század első felében eljutottak a Feketeügy völgyébe is, s e két temető lenne egyelőre az első ismert temetőjük. Csakhogy az ilyen feltevésnek ellent mondanak a barcasági szász templomokban végzett ásatások eredményei. Ezek ugyanis, mint például a Darócon (Homoróddaróc/Dráuseni) végzett ásatások, azt bizonyítják, hogy a székelyek a XII. század végéig még a Barcaságnak ezt a részét lakták.

51 Nágler szerint Szászorbó (Gírbova) környékét a székelyek a legkésőbb hagyták el

52 s ezek szerint a petőfalvai és a zabolai temetők nem tulajdoníthatók az orbai székelyeknek. A temetkezések XII. század végi megszűnését azzal is magyarázhatjuk, hogy ebben az időben kezdenek a templomok köré temetkezni. A korai Háromszék templomainak csak kis része ismeretes, így a rétyi (Reci), a kilyéni (Chilieni), a hídvégi (Hághig). A templomokat az idők folyamán a lakosság növekedése miatt átépítették, kibővítették; így hát csak alapos kutatás döntheti el és állapíthatja meg a korábbi építkezéseket. A korai román stílusú templomok építési kora a XIII. századra tehető. Tudomásunk szerint ez idáig nincs biztos adat, hogy valamelyiket a XI. vagy a XII. században építették. Ezt igazolják a kilyéni (Chilieni) unitárius műemlék templomban 1981-ben végzett ásatások is. A dombon, ahol a templom épült, előzőleg temető volt, ez a XII. század végén vagy a XIII. század elején létesült. Erre vall az a megállapítás, hogy itt már csak nagyon szórványosan használták a köznépi temetőkben szokásos ékszereket, az ásatás során egy sem került elő. A többszörös rátemetkezéssel megbolygatott temető kiemelt csontvázait osszáriumban gyűjtöttek össze, melyet színültig megtöltöttek vázmaradványokkal. Ezek között egy koponya halántékának darabján zöld patinás folt volt, ami egy S végű hajkarikától származhatott. Ugyancsak a XII. század végére és a XIII. század elejére utal a templom bejárata mellett húzott árokban talált edény peremtöredéke is. A román kori nyújtott félkörös záródású apszisú templom építése tehát a XIII. század második felére tehető, s építői az ide betelepedett sebesi - sepsi székelyek voltak. Zabolán és Petőfalván e temetőkben azért nem került elő a templom, mert a XII. században kőtemplomot még nem építettek. A több falu által épített templomot mint a kézdipolyáni, az árkosi a XII. századnál mind későbbiek.

53 49 Székely Oklevéltári. 1,205 50 Győrffy 1941, 68; Horedt 1958, 128-129; Dumitrajcu 1979, 189-190 51 Dumitrajcu 1979,189 52 Nágler 1981,146 53 Székely 1974, 66-67 211