H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zoltán: A petőfalvai (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető

SZÉKELY ZOLTÁN A PETŐFALVAI (SZÉKELYPETŐFALVA/PETEM, ROMÁNIA) KORAI KÖZÉPKORI TEMETŐ

1 A település leírása Kovászna megye a Keleti Kárpátok hajlásában fekszik, melynek nyúlványai a bodoki és a berecki hegyek egy széles medencét fognak közre, ami Háromszéki medence néven ismeretes. A pliocénben beszakadt tektonikus eredetű medencét a rajta keresztül folyó Feketeügy két részre osztja. A folyó jobb partján levő rész magasabb, teraszosabb; a bal parti alacsonyabb, ezen a részen a területfelszín a Feketeügy s a beléje ömlő patakok árterületének a magasságában van, s a környező hegyek felé alig emelkedik. A medence közepén a Feketeügy bal partján Imecsfalva (Imeni) és Tamásfalva (Székelytamásfalva/Támasu) között van Petőfalva (Székelypetőfalva/Peteni). Az Imecsfalván keresztül menő megyei útból elágazó, a vasútállomást átszelő kb. 5 km hosszú út vezet Petőfalvára. A falu sík területen fekszik, csak a dél-keleti részén, ahol a római katolikus templom és temető található, dombos a felszín. Ez a dombos rész a zabolai (Zábala) Tatárdomb irányában dél felé húzódik, s a Nyíres nevet viseli. A falu dél-nyugati részéről út vezet Szörcsére (Surcea) és Tamásfalvára (Támasu). Az út jobb oldalán, közvetlenül az utolsó házak után a terület teraszosan kiemelkedik. Ezen a részen egy kis patak folyik. A déli részen a patak hajlásában borvíz forrás van, a kiemelkedő rész dél-keleti és észak-nyugati részén a talaj vizenyős, mocsaras. Petőfalva középkori történetéről keveset tudunk. Orbán Balázs, a Székelyföld kutatója Tamásfalvával együtt jelentéktelen településnek tartja s ezt írja: "Ha kicsinyek most, hajdan sem voltak jelentékenyebbek, mert az 1567 évi regesztrumban Thomásfalva 10, Peteőfalva 4 kapuval volt bejegyezve. Nevüket a legelőbb idetelepülőktől Tamástól és Petőtől nyerhették. Különben Petőfalva volt Háromszék egyetlen faluja, melyet csaknem kizárólag jobbágyok laktak, ezek a zabolai Mikes jószághoz tartoztak, s 1848-ban szabadultak fel".

2 Orbán Balázs idejében ez lehetett a helyzet. A megelőző évszázadokban azonban jelentősebb település volt. Ezt bizonyítja az 1602 év augusztus elsején Básta által királyhűségre felesketettek száma (15), akik mind szabad székelyek voltak.

3 Az, hogy jobbágysorba kerültek összefügg az adózás, valamint a katonáskodás alól való mentesülés tényével, amit úgy értek el, hogy valamelyik székely primőr védnöksége alá helyezték magukat vagy pedig ennek adósaivá váltak. Ez esetben a Mikesekről lehet szó, akiket Orbán is említ. A XIX. valamint a XX. században Petőfalva virágzó község, ahol számos jómódú család él. A kora középkori temető pedig azt bizonyítja, hogy egyike a legkorábbi székelyföldi településeknek, melynek folytonossága egész napjainkig tart. Petőfalva közigazgatásilag Zabola (Zábala) községhez tartozik, egyike volt a 27 Kovászna megyei falunak melyet a megye területi rendezése folyamán mint falut a kommunista rendszer alatt meg akartak szüntetni.

4 A falu 104 házból áll, lakóinak száma 241. Mezőgazdaságilag a Tamásfalvi kollektívgazdasághoz tartozott. A lakosság egy része a mezőgazdaságban, sokan a közeli kézdivásárhelyi gyárakba járnak be dolgozni. Az ásatások története Petőfalvának, akárcsak a megye sok más helyiségének őstörténetéről, ha ásatás a falu területén nem volt, csak a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba bekerült szórványleletek alapján lehetett képet alkotni. A múzeumalapító Cserey Jánosné imecsfalvi gyűjteményébe került be egy-egy pár agyagedény Petőfalva határából. Ezek alapján lehetett megállapítani, hogy a falu területén bronzkori település volt. Petőfalvára a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetősége figyelmét egy véletlenül előkerült ékszer és éremlelet hívta fel. 1960 tavaszán a Nyíres oldalán szántás közben felszínre került ezüstékszerekből és római köztársaság kori ezüstpénzekből álló elrejtett lelet helyének, valamint az elrejtés körülményeinek megállapítására kiküldött szakemberek tudomására jutott, hogy a Nyíres oldalától nem messze levő lapályon gyümölcsfák ültetése alkalmával emberi koponyák és csontok kerültek elő. Az ékszerlelet valamint a feltételezett temető helyének megállapítására hitelesítő ásatás elvégzése volt szükség. Ennek nyomán a két lelőhely alapos átkutatása, a település és a temető időrendi besorolása is megtörtént a rendszeres 1 A tanulmány megjelent román nyelven a SCIVA 47 (1990) számában. Magyar nyelvű közlésével a 2000. szeptember 1-jén elhunyt dr. Székely Zoltánra emlékezünk (a szerk.). 2 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. III. 1869. 194. 2. jegyzet. 3 Székely Oklevéltár V. 1986.199 4 Judetele patriei, Covasna. Bucuresti, 1980. 84 197