H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zsolt: Előzetes jelentés az 1953. és 1954. évi szilágypéri (Pir, Szatmár Megye, Románia) régészeti ásatásokról

át. A keleti oldalát „Várnak" (Cetate),

6 a nyugati részét pedig „Várudvarnak" (Curtea Cetájii) nevezi a nép (1. kép). A Vár - Vársziget (továbbiakban Vár) területének alaprajza ovális, a keleti részén elkeskenyedik. A hossztengelye északnyugat-délkelet irányban 100 m hosszú. Rövidebb átmérője északkelet-délnyugat irányban 60 m. A Várat a Várudvartól elválasztó mesterséges árok átmérője 20 m, átlagos mélysége pedig 2 m. A Vár területének északnyugati része szántóföld, az északkeleti oldala legelő. Eördögh Jenő a fel nem szántott területen csontvázas temetkezéseket talált, agyagedény, átfúrt szarvasagancs fejsze és átfúrt agyagkorong mellékletekkel (2. kép). A kincskereső helybeli lakosság a legelőt jórészt feltúrta. A kutatások története Az Ér folyó mocsarából kiemelkedő „Vár" és „Várudvar" már a XIX. század végén ismert volt.

7 Az első régészeti ásatásokat viszont csak jóval később, 1953-1954-ben végezték el.

8 1977-ben még történt egy hitelesítő ásatás az érintetlen területen, a begyűjtött régészeti leletegyüttes viszont elkallódott.

9 Az egyetlen használható anyag tehát az általunk közölt. Az 1953. évi ásatás Az 1953-as hitelesítő ásatás során a terület érintetlen részén, a náddal szegélyezett település déli peremétől kiindulva, északkelet-délnyugat irányban, a szántóföld és a legelő találkozásánál egy 20 m hosszú, 2 m széles kutatóárkot húztak, mellyel a település rövidebb átmérőjének egyharmadát vágták át (2. kép). Az átlag 25 cm vastag felületi humuszréteg alatt közvetlenül már előkerült az agyagedényeket, csonteszközöket, szarvasagancs baltát, örlőköveket tartalmazó őskori kultúrréteg. Az előkerült kerámia két csoportra osztható: díszített és díszítetlen. A díszítés általában hornyolt spirálból vagy ezzel körülvett dudorból (spiralbuckel) áll. A kutatóárokban, 4-6 m között, 40 cm mélyen sárga agyagon átégett paticsréteg volt, mely egy tűzhely maradványait tartalmazta átégett állati csontokkal és edénytöredékekkel. Ez alatt, 70 cm mélyen egy hamuval teli nagy edény alsó része került elő. 13-17 m között egy másik tűzhely maradványa volt 50 cm mélyen, amely 80 cm hosszan nyúlt el. 14 m-nél 50 cm mélységben egy egyenes peremű, a perem alatt bordadíszítésű kupa került elő (5. kép 2). 15 m-nél ugyancsak 50 cm mélyen egy feketére égetett, bekarcolással díszített, füles edény volt (5. kép 10). 13 és 18 m között 80 cm mélységben agyag orsónehezék, őrlőkődarabok, csontár, kagylóhéjak találhatók, továbbá a humuszréteg alatt egy hornyoltdudoros (spiralbuckel) díszítésű, feketére égetett, fül 6 Németi J. szerint Vársziget, Németi 1999.30 7 Petri IV, 1902, 227 8 Székely, 1966 108 nélküli edény került elő (5. kép 3). Egy bronztű darabja 16-17 m között 80 cm mélységben az égett agyagréteg fölött volt. 19-20 m között 120 cm mélyen edénytöredékek és egy ekének használt szarvasagancs került elő. A kutatóárok metszete alulról fölfelé a következő rétegződést mutatja: 1. őstalaj, fehéragyag 130-140 cm mélyen; 2. kerámiatöredékeket, ép edényeket, csont- és kőeszközöket tartalmazó, 40-65 cm vastag sötétbarna kultúrréteg; 3. lakás- és tűzhelymaradványokat, hamut tartalmazó 30-40 cm vastag barna réteg; 4. termőtalaj, amely 10-15 cm vastag (3. kép). A fent leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy az egy kultúrához tartozó kultúrrétegnek két lakószintje volt. Az alsó gazdag régészeti leletekben, de lakóházmaradványokat nem tartalmaz. Ezt a lakószintet elsimították, nivellálták, majd erre rátelepedett egy másik lakószint, amely tűzhelyeket, átégett padlómaradványokat és sok hamut rejt magában. A két rétegben előkerült régészeti anyag, különösen a kerámia, nem elégséges ahhoz, hogy a kettő közti kulturális fejlődést ki lehessen mutatni. Az 1954. évi ásatás Az 1954-es ásatások kitűzött célja a temető feltárása volt. Az első árok az 1953-ban húzott kutatóárokra merőlegesen, északnyugat-délkelet irányban az egész területet átszelte (A jelzésű árok). 14-15 m között és az erre merőlegesen nyitott szelvényben sírok kerültek elő. Az 1953-ban ásott árok meghosszabítása északkelet-délnyugat irányban egészen a terület déli széléig átvágta az 1954/A árkot, és ennek a végén nyitott szelvényben (B) szintén sírok kerültek elő (l-lll. B). A B árok délnyugati végénél húzott északnyugat-délkelet irányú kutatóárok (C) és szelvény ugyancsak több sírt tartalmazott (4. kép). Ez a rész Eördögh Jenő földje, ahol 12 sírt ásott ki, vagyis tett tönkre. A kutatóárkokban és a szelvényben átégett agyagtűzhelyek, csont- és kőeszközök, edénytöredékek és ép edények kerültek elő. A sírokban a zsugorított helyzetben eltemetett halottak közül egyeseket melléklettel láttak el. Ezek edényekből, szarvasagancsból készült baltából, agyag orsónehezékből (pereszlenből), egy esetben pedig (19. sz. sír) egy bronztőrből álltak (6. kép 2). A Várat a Várudvartól elválasztó árok mögött északnyugat—délkelet irányban húzott kutatóárokban a kultúrréteg 60-70 cm vastag volt, és az itt előkerült kerámia megegyezik a Vár településének és sírjainak anyagával. A Várban (Várkertben) és a Várudvarban végzett régészeti ásatások eredményei alapján elmondhatjuk, hogy ezen a helyen az Ottómány kultúra hordozói éltek a bronzkor középső szakaszában. Először a Várban telepedtek le, majd innen átköltöztek a Várudvarba, s az elhagyott településre temetkeztek. Összesen 42 sír került elő, ebből csak egy volt hamvasztásos, a többi csontvázas.

10 9 Németi 1999, 30 10 A 7. képen közölt fotókkal a csaknem ötven évvel ezelőtti szilágy peri régésztelep hangulatát próbáltuk visszaadni, ezek a felvételek ugyanis már kutatástörténeti kuriózumnak tekinthetők.