H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Csongrádiné Balogh Éva: Adatok a rézkori, bronzkori pattintott kőeszközök tipológiai értékeléséhez (Jász-Nagykun-Szolnok Megye)

azonban feltehetően nem egy lelőhelyről származik, s nem is egykorú a retusált pengével. A lándzsahegy valószínűleg a neolitikum idejéből származhat, s kidolgozását, formáját tekintve a Patay P. által említett „Bug típusú lándzsahegy"-ekre emlékeztet.

46 Annak ellenére, hogy a bronzkorban a pattintott kőeszközök bifacialis megmunkálása szintén általánosan elterjedt technológiai kidolgozási mód volt, a kőeszköz véleményem szerint nem ebből az időszakból származik, ugyanis a párhuzamként említett besenyődi kőeszköz méretében (123 mm hosszú, 40 mm széles), és típusában (bifacialis fűrészélű pengehegy) egyaránt eltér a szelevényi lándzsahegytől.

47 A bronzkorban nagyobb mennyiségű kőeszközgyártást már egyáltalán nem feltételezhetünk az intenzív földművelésen alapuló paraszti életforma ellenére, hiszen a bronzöntés tudományának elterjedésével a bronz munkaeszközök átveszik a kőeszközök funkcióit. Mégis, figyelemre méltó az egyes bronzkori kőeszközök kidolgozása, a magas technikai színvonalra utaló kőmegmunkálás alkalmazása. A mintegy 100x60 m-es alapterületű Túrkeve-Terehalmon™ a bronzkori teli település 10x10 m-es alapterületű szelvényéből, a korai bronzkorból, a kora és középső bronzkor váltásához köthető időszakból, illetve feltehetően a koszideri időszakból kerültek elő a pattintott kőeszközök. Eddig a középső bronzkori (gyulavarsándi kultúra) szintekből nem ismerünk a lelőhelyről ilyen jellegű leletanyagot.

49 A Tószeg-Laposhalom lelőhelyről származó réteggel jelzett és nem jelzett kőeszközök lényeges tipológiai eltérést nem jeleznek (1. ábra A MI\IM leltárkönyvében jelzett IV. réteg - amennyiben ez a Márton-féle 4. szintet (III. periódust) jelöli

50 - az 1973-74. évi ásatások eredményei szerint középső bronzkori kerámia anyagot tar talmazott (Füzesabony C, Vatya III. „füzesabonyi stíluselemekkel", ill import Szőreg 5, Gyulavarsánd C, pécsi és veszprémi típusú mész betétes kerámia).

51 Eszköz neve A

IV. réteg kőeszközanyaga A réteggel nem jelzett kőeszközök Retusált szilánk 1 1 Retusálatlan szilánk 2 11 Retusálatlan penge Retusált penge Vakaró 1 1 1 Gyalu Nyílhegy Bifacialis megmunkálású szilánk 1 1 és penge Magkő Egyéb 3 3 2 2 4 13 13 34 1. ábra. A tószegi IV. réteg és a réteggel nem jelzett kőeszközök tipológiai megoszlása A bronzkori pattintott kőeszközök tipológiai vizsgálata alapján az elszórtan még jelenlevő egyéb kőeszköztípusok mellett - két típus él tovább. Az egyik az ún. bifacialis megmunkálású, többnyire fűrészéllel ellátott szilánk, pengeszerű szilánk, ill. penge. Ez utóbbi eszközforma jóval kevesebb számban fordul elő. Ezek többségükben ún. budai szarukőből készültek, s közöttük igen szépen, alaposan kidolgozott példányok is előfordulnak. Úgy tűnik, hogy olyan eszköztípusról van szó (Bia, Nagykálló, Szigetszentmiklós, Tószeg, Túrkeve-Terehalom), amely általánosan előfordul a bronzkori telepeken, de leginkább a korai időszakra jellemző.

52 A tószegi és a túrkevei tellek leletanyagában a bifacialis megmunkálású fűrészélű és nem fűrészélű szilánkok és pengék jellegzetes csoportja szintén megfigyelhető. A tószegi eszközök egy részén növényi részek vágásától származó használati kopásnyomok találhatók, míg vannak közöttük olyanok is, amelyeken ilyen nyomokat egyáltalán nem találunk.

53 A másik típus a nyílhegyek csoportja. Ezek ugyanúgy, mint a rézkori - feltehetőleg csak középső rézkori - nyílhegyek bifacialis megmunkálásúak, háromszög alakúak, alapjuk többnyire homorú. Obszidiánból vagy tűzkőből készültek. A bronzkori lelőhelyeken előkerült nyílhegyek között formai és technológiai szempontból több csoportot lehetett megkülönböztetni:

64 /. csoport: bifacialis megmunkálású, háromszög alakú, egyenes alapú nyílhegy. Az elő-és hátlap teljes felszínét peremi és felszíni retusokkal dolgozták ki. 1/a. csoport: ugyanolyan kidolgozású, mint az 1. csoport, csak alapjánál retusált homorú csonkítású. 2. csoport: bifacialis megmunkálású, háromszög alakú, egyenes alapú nyílhegy. Az előlapján felszíni és peremi retusokkal, míg a hátlapján csak peremi retusokkal retusálták. 2/a. csoport: ugyanolyan kidolgozású, mint a 2. csoport, csak alapjánál retusált homorú csonkítású. 3. csoport: bifacialis megmunkálású, háromszög alakú, egyenes alapú nyílhegy. Az elő- és hátlapján csak peremi retusokkal dolgozták ki. 31a. csoport: ugyanolyan kidolgozású, mint a 3. csoport, csak alapjánál retusált homorú csonkítású. 4. csoport: bifacialis megmunkálású, háromszög alakú, egyenes alapú nyílhegy. Az előlapján peremi retusokkal dolgozták ki, míg a hátlapján csak az egyik oldalát retusálták peremi retusok segítségével. A tószegi és a túrkevei tellek leletanyagában is előfordul a bronzkor idején általánosan használt bifacialis megmunkálású, alapjánál homorú retusált csonkítású nyílhegy (1/a típus). Bár száma csekély, de a többi típus is csak egy-egy példánnyal képviselteti magát. A tószegi példányon végzett kopásnyomvizsgálat tanúsága szerint is, a distalis csúcsuknál árvésőpattinték-szerű leválás keletkezett a használatuk során. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei vizsgált kőeszközök között nem fordul elő, de a bronzkori pattintott kőeszközök jellegzetes típusát képviselik a csonkított eszközöké A bifacialis szilánkokhoz hasonlóan helyi nyersanyag felhasználásával készültek. Általános tipológiai és technológiai jellemzőként megállapítható, hogy a bronzkorban többségében olyan bifacialis szilánkiparral kell számolnunk, amely a kora bronzkortól kezdődően, egészen a késő 45 Patay 1958, 27, 30 46 Patay 1958,27 47 Kiss 1941, XLII. 1; Banner 1942; II. t; Patay 1958, 30 48 Csányi—Tárnoki 1991-1992, 48 49 Csányi—Tárnoki 1996, 31—39 50 51 52 53 54 55 Márton L. 1911-től A, B, C, D, ill. I-II-III-IV jelzéssel négy korszakot különített el (ez a négyes felosztás azonban 17 szintet tartalmazott). BónaStanczik 1991-1992, 34 Bóna 1979-80, 83-107 Csongrádiné Balogh 1993 Csongrádiné Balogh 2000 Csongrádiné Balogh 1993; 1999 Csongrádiné Balogh 1993 99