H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

problémák miatt csak korlátozott mértékben és revíziót követően használhatók fel. így például a faszenek elemzése alapján közölt »48 zárt, gazdag cserjeszintű tölgyerdó és a pollenelemzés során kimutatott klimatikus sztyepp együttes értelmezése, azonos időhorizontban való szerepeltetése, a sensu scripto Jankovich-barlangi szintek sensu lato kiterjesztése, magának a Körös szakasznak az elnevezése terminológiai és őskörnyezeti szempontból felülvizsgálatra szorulnak. A globális klímaövek határfelületi állapota miatt kialakult kárpát-medencei mozaikosság következményeként valamennyi éghajlati területen önálló biosztratigráfiai rendszert kell kidolgozni és egymással korrelálni. Ez alapján a T. Dobosi Viola által bemutatott holocén biosztratigráfia meghaladottnak tekinthető, amelynek részleges revíziója már elkezdődött. T. Dobosi Viola azon megállapításával, miszerint „...a Kárpát-medence neolitikumának történetében olyan lényeges tényező, mint a korabeli vízrajz és ökológiai környezet megrajzolása elmélyült és sokoldalú előtanulmányokat igényel' , teljes mértékben egyetértünk. A Körös kultúra és az őskörnyezeti tényezők kapcsolatának elemzésekor Szathmáry László feltételezte, hogy a kora holocén mogyorókor (boreális pollenfázis) és a tölgykor I (atlantikum pollenfázis) közötti éghajlatváltozás nagy hatással volt a késő mezolit és kora neolit népesség migrációjára. Ezt a megállapítást az az elképzelés alapozta meg, mely szerint a boreális során, egy száraz, meleg klímaperiódus alatt erdőssztyepp és sztyepp növényzet alakult ki a Kárpát-medencében. A legújabb pollenanalitikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az erdőssztyeppek mellett a kedvező vízellátású régiókban (magas talajvízű térségek és a folyók árterülete), még az Alföldön is zárt lomboserdők jöttek létre a boreálisban. így az egész Alföldre kiterjesztett kora holocén sztyepp, erdőssztyepp vegetációt túl általános és félrevezető megfogalmazásnak tartjuk. Ráadásul mind a középső kőkori, mind pedig a kora újkőkori lelőhelyek elhelyezkedése alapján rekonstruált elsődleges mezolit és neolit infiltrációs zónák kizárólag a jó vízellátású liget- és mocsárerdei környezetben találhatók, vagyis a fentebb már említett zöld folyosókkal hozhatók szorosabb összefüggésbe. A zöld folyosók kiegyenlített, párás mikroklímájú területein a boreális/atlantikum klímaváltozás - az éghajlat csapadékosabbá válása - nem okozott olyan mértékű eltolódást, amely megváltoztatta volna az ezekben a csatornákban mozgó mezolit vagy kora neolit népcsoportok letelepedési stratégiáját. Szathmáry László korábbi pollenanalitikai munkákra hivatkozva azon vélemény mellett tört lándzsát, mely szerint a boreális során olyan mértékű volt a szárazság az Alföldön, hogy a mocsarak kiszáradtak, és az V. pollenfázisnak megfelelő rétegben megsemmisültek a pollenszemcsék. A fenti tudományos hipotézist Zólyomi Bálint fogalmazta meg először az isaszegi láp vizsgálata alapján. A szakirodalomban jól nyomon követhető, hogyan merevedett később ez a feltevés a paleobotanikai és paleoökológiai elemzéseket meghatározó toposszá. A mogyorókori kiszáradást és réteghiányt ettől a munkától kezdve valamennyi keletmagyarországi láp rétegsorában megtalálni vélték. A többszörös munkahipotézis elvét a mogyorópollen hiányára alkalmazva az egyetlen munkahipotézis helyett a következőket fogalmazhatjuk meg. Mogyorópollen hiányozhat: - amennyiben környezetelválasztó vonalon lépünk át, azaz biofácies különbség alakult ki, és az adott területen nem terjedt el a mogyoró növény, így pollenanyaga sem halmozódhatott fel, - posztgenetikus diszkordancia alakult ki természetes hatásra; áradmány vagy patak, esetleg folyóvízi kimosódás okozta a mogyorópollen hiányát - ennek lehetőségét az isaszegi láp esetében már Zólyomi Bálint is felvetette egy későbbi tanulmányában, - posztgenetikus diszkordancia alakult ki emberi hatásra (pl. tőzegbányászat vagy halastavak kialakításakor kitermelték a mogyoróban dús üledékrétegeket), - kiszáradás és kőzetdiagenezis során posztgenetikusan a mogyorópollenben dús rétegekben a virágporszemek megsemmisülnek. Ez utóbbi esetben a kőzetrétegeken jellegzetes hatás figyelhető meg, tehát a posztgenetikus változás litológiailag igazolható. 47 Braun et al. 1993; Kertész 1996b; Kertész et al. 1994; 1994a; 1995; Sümegi et al. 1994; 1996; Willis et al. 1995; 1997 48 Stieber in: Dobosi 1983, 13, 7. kép 49 Komlódi in: Dobosi 1983, 13, 7. kép 50 Kordos 1977, 145 51 Kretzoi, 1957, 17-20; Kretzoi-Vértes 1965, 141 52 Kordos 1977, 145 53 Kretzoi-Vértes 1965, 141 54 Dobosi 1983, 13, 7. kép 55 Vörös 1987, 83-84, 92-94; Willis et al. 1995, 39-42; 1997 56 Dobosi 1983, 15, 11. lábjegyzet 57 Szathmáry 1983, 73-76 58 Szathmáry 1983, 73 59 Járai-Komlódi 1966; 1968; 1969; Soó 1959; Zólyomi 1952; 1953 60 Willis et al. 1995; 1997 61 Sümegi-Kertész 1998, 150, 152, 154-155 62 Szathmáry 1983, 73; 1991, 293-294 63 Zólyomi 1937 64 Zólyomi 1958, 523 14