H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Tolnay Gábor: Vita - legelőügyben - Dévaványa és Túrkeve között
37 1050 kat. holdnyi legelőt nem kapták meg. Ezt a területet a túrkeveiek kezelték, mert árának megállapítását tíz évre felfüggesztették, de a tulajdonjog végül is Túrkeveé lett. A város kérte, hogy Dévaványától közigazgatásilag is csatolják Túrkevéhez ezek területét. Feltétlenül érdemesnek látszik bemutatni az ecseg-pusztai legelőről készült szakértői véleményt, amely területi hovatartozása miatt vitája támadt a két szomszédos helységnek. Ezt Farkas Gyula okleveles gazda készítette el dr. Bakóczy Béla táblai tanácselnök, a tárgyalás vezetésével megbízott OFB bíró kérésére, íme: „A földről az egész országban a békebeli áraktól eltérőleg ez idő szerint minden vidéken a helyi értékesítési viszonyok - a felvevő képesség szerint alakulnak s teljesen megszűnt az az állapot, amikor egy-egy körzetnek a földárai, hogy úgy fejezzem ki magam, nivellálva kialakult norma számokban volnának kifejezhetők. Dévaványa község határa (Pta-Ecseg), tudvalevőleg hazánk legkritikusabb területei közé tartozik, nemcsak nagykiterjedésű szegényes szikes talajminősége, hanem közismeretes mostoha időjárási viszonyai miatt is. Bizonyos ideig a Pta. Ecseggel szomszédos részben magam is birtokos voltam, ösmerem annak talaját, termelési viszonyait s mint annak idején birtokvélelemmel kapcsolatos puhatolódzásaim arra elég alkalmat szolgáltattak — azoknak értékesítési viszonyait. Ezek ösmeretében arra a meggyőződésre jutottam, hogy azon a vidéken az efajta talajú földek kissebb terjedelmű középbirtokok értékesítése is sokszor lehetetlen. Mennyivel inkább áll az a nehézség ilyen nagykiterjedésű birtokot illetően? Az itt megváltott 4231 k. hold eltekintve a foltonként elszórt kevés valamivel, jobb minőségű földjeitől, teljes egészében gyenge, szikes legelő, melynek kiparcellázására örökidőre lehetetlenné van téve s értékesítése még bérlet formájában is csak a juttatott város vagy a szomszédos községek érdekszférájában van kényszerítve. Erre, hogy más példát ne hozzak fel az ideig fizetett haszonbér is megmagyarázza, hogy miként lehet ezt a földdarabot értékesíteni. A most lefolytatott póttárgyalás során be van mellékelve két adás—vételi szerződés két középbirtokról, melyek már mint tanyaépületekkel ellátott eke alá vert s maguknál fogva is jobb értékesítésre predestinált birtokegységek szabadvétel útján nem voltak képesek meghaladni a k. holdanként a 10 mázsás egységárat. Ez a nagyterjedelmű legelőföld most hatósági beavatkozás során abba a szerencsés helyzetbe került, hogy az időről időre szóló és bizonytalan értékesítés gondjait lerázva egy fix, biztos kamatozású tőke értékére vedlik át, biztosítva tulajdonossának örök időkre az előre kikalkulálható kamatozást. Én eltekintve a helyi ösmereteim tapasztalataiból eredő, még lejjebb tendáló egyéni becslésemtől a csatolt adásvételi szerződések áraihoz viszonyítva (melyek tudvalevőleg megművelt tanyás földekről szólanak) a megváltott legelők (földek) értékét k. holdanként hét (7) mázsa búzában, illetve 200 pengőben vélem megfelelően megállapíthatónak, amely ár az eddigi 20 kilogrammos bérlet tőkésített összegét túlhaladó érték. A jelenlegi érvényben levő haszonbér fenti értékelésem alatt áll, tudomásom szerint ez szabad egyezség útján jött létre s mint ilyen az újabb megállapítás szükségességét nem követeli. A faérték megállapítására a terület arányához képest szóba se jöhet. Ezeken a szikes földeken a faültetvények csak sínylenek, az egész területen nics több 4 k. holdnyi satnya remisnél, emelyeknek csekély faértékét a kat. holdat átlagosan javasolt vételárba bátran be lehet tudni. Az épületeket, kutakat mind a most juttatott évtizedek óta bennülő bérlők emelték, azok csekély értékűek s ilyen nagy területű birtok értékeiben külön beállításként nem szerepelhetnek. Összefoglalva, megismételve tehát a kat. holdankénti értéket fásítás, épületek és kutak beszámításával egyetemben 7 mázsa búzában, avagy 200 pengőben teljesen kielégítőnek, megfelelőnek állapítom meg. Túrkeve város a megszerzett legelőt mindig csak egy-egy évre adta ki haszonbérbe az állattartó gazdáknak magyar holdanként 11 pengő haszonbérért. Mindkét helység azonos vármegyébe tartozott, így valamivel egyszerűbbnek tűnt az átcsatolás tárgyát képező mintegy négyezer kat. hold kataszteri rendezése. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja 1932. október 27-én kelt 23.860/1932. ki. számú határozatával el is döntötte a kérdést és az 1886. évi XXII. törvénycikk 148. §-a alapján - mint arra illetékes I. fokú hatóság - Túrkeve megyei városnak azt a kérését, hogy a Dévaványa község határában fekvő és Túrkeve közönségének telekkönyvi tulajdonát képező ecseg-pusztai legelőterületet közigazgatásilag Túrkeve városához csatolja, teljesítette. így Túrkeve a 4064 kat. hold 13 n.öl legelőterülettel, valamint az ehhez tartozó csatorna és védgát-rendszerrel, összesen 4156 kat. hold 1331 n.öl területtel megnövekedett. Ugyanakkor a Dévaványa hasznos beruházásaiból eredő adósságból erre a területre eső részt is magával vitte a legelő. Teljesen logikusnak tűnik mind Túrkeve kérése, mind az alispán határozata, hiszen az átcsatolt terület Túrkeve város határának szerves részét képezi, a várostól mindössze 3,5 km-re kezdődik a szóban forgó terület. Dévaványától ugyanakkor 14 km-re van. A juttatott legelőterület teljes egészében telekkönyvileg is Túrkeve város közönségének a tulajdonát képezi és azt a Római Katolikus Vallásalapítványtól mintegy 200 év óta megszakítás nélkül bérelték. 1932-ben is Túrkeve városa a túrkevei Jószágtartó Birtokosoknak adta azt bérbe. A legelőbirtok Túrkeve határának mintegy 1/8-ad részét képezi, és ennek a területnek a városhoz való közelsége folytán az a lehetetlen helyzet adódott elő nem egyszer, hogy a legelőterületre vonatkozó bármely közigazgatási ügyben, mint pl. állategészségügyi, mezőrendőri, halászati, vadászati, fásítási, út- és vízrendészeti stb. ügyekben kénytelen volt a mintegy 30 km-re fekvő és Túrkevétől vasúti összeköttetés hiányában nehezen megközelíthető kunhegyesi főszolgabíróság hatáskörét igénybe venni. 37 38 39 40 41 42 1921. június 27. - 143/1921. kgy. szám. b./ Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1923. év. - 1923. március 5. - 100/1923. - 1930. május 26. - 147/2056/1930. kgy. szám. b./ Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1930. év. - 1930. december 8. a./ Sz.M.L - Túrkeve jkv. 1921. év. kgy. szám. a./ Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1930. év. 339/4699/1930. kgy. szám. TÚRKEVEI ÚJSÁG 1927. november 27—i számában megjelenő „Városi élet — Ecsegpuszta megváltási ügye" című írás részlete. Egy magyar hold - 1200 n.öl = 0,4316 ha - 4316,1 m z = 0,75 kat. hold. - Irodalom: HAJAS József - RÁZSÓ" Imre: Mezőgazdaság számokban. - 3. átd., bőv. kiad. - Bp., 1969. Mezőgazdasági Kiadó. - 66. p. - BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. - Bp., 1990. Akadémiai Kiadó. - 36-37., 320, 578. p. Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1929. év. - 1929. március 28. - 34/1563/1929. kgy. szám. TOLNAY Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása - különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megyére. — Kandidátusi értekezés. — Mezőtúr 1993. 199-223. p. 265
